A román beteg: holtan is kontrollra jár, a biztosító pedig fizet

Van az a pillanat, amikor az ember már nem tudja eldönteni, hogy egy ország egészségügyi rendszeréről szóló hírt olvas, vagy egy abszurd szatírából kiragadott jelenetet, amelyben a bürokrácia végül olyan tökéletesre fejlesztette önmagát, hogy már a halottak is rendszeresen járnak orvosi vizsgálatra. Romániában most nagyjából itt tartunk: a CNAS vezetője szerint több egészségügyi intézményben olyan fiktív konzultációkat és vizsgálatokat számoltak el, amelyeken a betegek valójában soha nem jelentek meg, és a rendszer leleplezéséhez végül nem valami csúcstechnológiás csalásdetektor kellett, hanem egy egészen prózai kérdés: él-e még az a szerencsétlen ember, akinek a nevében az orvos éppen pénzt vesz fel az államtól?

Horațiu Moldovan, a román Országos Egészségbiztosítási Pénztár, a CNAS elnöke a Digi24-nek beszélt arról, hogy több helyen olyan rendszeresen és automatikusan jelentették a fiktív egészségügyi szolgáltatásokat, hogy az már nem is valamiféle alkalmi ügyeskedésnek, hanem jól működő üzleti modellnek látszott. A sérülékeny helyzetben lévő betegeket újra és újra beprogramozták kontrollra, a következő vizsgálatokat előre beírták az intézmény saját informatikai rendszerébe, majd amikor elérkezett a következő időpont, a rendszer automatikusan továbbította az adatokat a biztosítónak, amely ezek alapján fizetett a szolgáltatásokért.

Csakhogy az emberi életnek van egy kellemetlen tulajdonsága: egyszer véget ér, a csalók pedig, úgy látszik, erre nem gondoltak, ami mgéiscsak meglepő egy egészségügyben dolgozótól, legyen akár orvos, akár ápoló...

„Elfelejtettek egy nagyon fontos apróságot: megkérdezni, hogy a betegek még életben vannak-e”

– nagyjából ez volt Moldovan magyarázatának lényege arra a kérdésre, hogyan sikerült leleplezniük a rendszert. És ez a mondat valahol tökéletesen összefoglalja a román állami egészségbiztosítás működésének egyik legszebb paradoxonát: a rendszer annyira automatizált, hogy a pénz szépen elindul a beteg után, csak azt felejtették el ellenőrizni, hogy a beteg már esetleg nem tudott volna elindulni az orvoshoz. Az egész történetben talán az a legcinikusabb, hogy a rendszer szempontjából a páciensnek valójában semmit sem kellett csinálnia. Nem kellett megjelennie, nem kellett panaszkodnia, nem kellett várakoznia három órát egy rendelőben, nem kellett magával vinnie a leleteit, és még csak azt sem kellett tudnia, hogy őt éppen kezelésben részesítik.

A CNAS elnöke nem nevezte meg az érintett intézményeket, és azt sem mondta, pontosan mekkora összeget sikerült így kifizettetni az állammal ebben a konkrét ügyben. Azt viszont egyértelművé tette, hogy több egységnél is azonosítottak hasonló gyakorlatokat, és a hatóságok az illetékes szervekkel együtt vizsgálják ezeket.

Ugar