Fordulat: Nicușor Dan állítólag belengette az előrehozott választásokat

Újabb fordulóhoz közeledik a romániai politikai válság. Luca Niculescu kijelölt miniszterelnök csütörtökön, október 15-én küldi el a parlamentnek a kormánya névsorát és a kormányprogramot, ezzel elindulhatnak a miniszterjelöltek szakbizottsági meghallgatásai, utána pedig jöhet a parlamenti bizalmi szavazás. Nagyjából ennyi az, ami biztos – de még ez sem egészen az, ebből pedig világosan látszik, hogy a válság egyelőre messze van a megoldástól, mégpedig azért, mert a pártok úgy viselkednek, mint egy csapat dacos óvodás: mindegyik azt várja, hogy a másik adja oda előbb a lapátot. Közben pedig a homokozóban megjelent a nagycsoportos Nicușor is, és – ahogy az már ilyenkor lenni szokott – befingott a homokozó közepébe.

Kezdjük a legnagyobbal, a PSD-vel. A szociáldemokraták most éppen úgy vannak vele, hogy megszavaznák a Niculescu-kormányt, de csak akkor, ha a PNL és az RMDSZ is beszáll, vagyis ha újra létrejön a hárompárti koalíció. Ezt pont azok követelik, akik ugyanezt a koalíciót (plusz USR) májusban az AUR segítségével verték szét. Sorin Grindeanu pártelnök hétfőn még kizárta, hogy a PSD szakértői vagy vegyes kormányt szavazzon meg, a pártból kiszivárgó hírek szerint azonban ő maga legszívesebben kimaradna a kormányból, miközben a párt egyre erősebb nyomást gyakorol rá, hogy a PSD bekerüljön. A G4Media forrásai szerint egyes vezetők már kilenc miniszteri tárcát követelnének, főleg a nagy költségvetésű minisztériumokat és az igazságügyit, ami érthető is: a költségvetési csapokhoz szokott helyi bárók, megyei elnökök és polgármesterek pénzre várnak, és a párt folyosóin terjedő pletykák szerint Grindeanu a májusi kormánybuktatáskor azt ígérte nekik, hogy a PSD hamarosan visszatér a kormányba. A végső döntést a PSD kibővített vezetősége szerdán hozza meg.

Sokan törték a fejüket azon, miért is buktatta meg a PSD az AUR segítségével a Bolojan-kormányt. Miért érte meg nekik, hogy összemocskolják magukat a szélsőségesekkel, és miért döntöttek meg egy olyan kormányt, amelynek ők maguk is részei voltak, és amelyben a koalíciós szerződés szerint 2027 májusától ők adták volna a miniszterelnököt? Akkoriban Bolojan megszorító csomagjával indokolták a döntést, ami már akkor is átlátszó volt. Sok elemző azzal magyarázta a lépést, hogy Bolojan, miután a lakosság bőrének lenyúzásával rendbe tette a költségvetést, éppen nekiállt volna az állam reformjának, és ezzel rengeteg érdeket sértett volna. A szinekúrák felszámolásától az egész politikai osztály retteg, és bár aligha valószínű, hogy Bolojan Svájcot csinált volna ebből az országból, azt sem engedhették meg neki, hogy belecsapjon a lecsóba, mert túl sok minden borulhatott volna ki belőle. Ez népszerű és meglehetősen hihető magyarázatnak tűnt, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy az athéni amerikai nagykövet arról beszélt egy görög vacsorán, hogy Romániában kormányt fognak buktatni, és ezt Görögországban vagy bárhol máshol is megtehetik. A nagykövet, Kimberly Guilfoyle történetesen annyira mélyen beágyazódott a MAGA-világba, hogy a posztját nem kis részben annak köszönhette, hogy ifjabb Donald Trump egykori jegygyűrűs kurvája volt. Mi tagadás, a vacsora március közepén volt, március végén Guilfoyle Bukarestben a román politikai elit tagjaival találkozott, köztük Grindeanuval, Bogdan Ivan akkori energiaügyi miniszterrel és Florin Vlădică elnöki tanácsadóval. Májusban pedig megbukott a kormány, mégpedig éppen azoknak a szavazataival, akik a Trump előtt legmélyebben hajbókolók közé tartoznak: az AUR-éval, Victor Ponta egykori PSD-s miniszterelnök embereiével,a PSD-ével és a Trump-nyaló államfő csendes támogatásával. Aki ebben összeesküvés-elméletet akar látni, annak nem kell sokat izzadnia, de az egész romániai elemzői kör most azon mereng, hogy tényleg ez volt-e az ok. A Fehér Ház kedden lemondásra szólította fel Guilfoyle-t, a román elnöki hivatal pedig nem volt hajlandó válaszolni arra a kérdésre, hogy Vlădică tanácsadó beszélt-e a nagykövettel a Bolojan-kormány megbuktatásáról.

Visszatérve a jelenhez: Grindeanu nem lelkesedik azért, hogy a PSD egyedül vágjon neki a kormányzásnak, mert szerinte ez a pártot „sérülékeny terepre” vinné. Értse ezalatt mindenki azt, amit éppen akar: Grindeanu valószínűleg bármire ráhúzza ezt a kifejezést, amire épp szüksége van. A PNL viszont olyan lépést tett, amellyel sakkot adott a PSD-nek: a liberálisok nemcsak egy szakértői Niculescu-kormányt szavaznának meg, hanem akár egy olyat is, amelyben Niculescu mellett PSD-s miniszterek ülnek, de a PSD-vel együtt kormányra többé nem lépnek. Ilie Bolojan pártelnök ezt kerek perec ki is mondta. Majdnem hasonló szellemben nyilatkozott az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor is, akinek láthatóan már teljesen mindegy, hogy PSD-s vagy szakértői kormány lesz, csak legyen valamilyen, ők megszavazzák. Az apró különbség annyi, hogy Grindeanu kormányzati meghívására a Szövetség nem mondott egyértelmű nemet. A liberálisok és a magyar egypárt egyaránt bejelentették, hogy támogatási megállapodást is aláírnak, amelyben vállalják, hogy frakcióik megszavazzák az új kormány legfontosabb törvényeit és intézkedéseit. A PNL ezt a megállapodást a költségvetési fegyelem és a jövő évi költségvetés köré építi, és legalább hat hónapra szólna. Az RMDSZ pedig – kapcsoljuk a Majális utcát – így fogalmazott:

Igen, a magyar közösségre vonatkozó konkrét kérések kimaradtak a felsorolásból. Aki ezen meglepődött, tegye fel a kezét – de aztán tartsa is úgy egészen a 2028-as választásokig.

Az USR álláspontja világos: a PSD-vel többé nem lépnek kormányra, és a Niculescu-kormányt sem támogatják. Dominic Fritz pártelnök szerint nem hisz a független miniszterekben, és ami ebből kijön, az egy PSD-s kisebbségi kormány lesz.

A számtan pedig kegyetlen. A kormányteremtő szavazáskor 233 voks kell. A Niculescu-kormányt támogató PNL-nek és RMDSZ-nek együtt 111 parlamenti képviselője van, a PSD-nek 127, így a PSD nélkül a kormány biztosan elbukik, a PSD-vel viszont átmehet. A képlet tehát valamelyest kezd egyszerűsödni: a PSD, ha akar, mehet egyedül kormányra, a PNL és az RMDSZ pedig kívülről támogatná. Arra azonban nem vennék mérget, hogy az RMDSZ az utolsó pillanatban nem lép be mégis a PSD mellé. A szokásos érvek már készen állnak: „nem volt más lehetőségünk”, és „kormányon többet tehetünk a magyar közösségért, mint ellenzékből”.

Ahogy látható, a korábbi kölcsönös szívatáshoz képest semmi sem változott – vagy legalábbis nem változott volna, ha nem jön egy olyan fordulat, amelyet még a legtapasztaltabb Románia-szakértők sem láttak előre, még akkor sem, ha történetesen nagybányai származásúak. Nicușor Dan, ennek a politikai óvodának a nagycsoportosa és egyben államfője ugyanis befingott a homokozóba, és ahogy az óvodások szokták, rögtön úgy tett, mintha valaki más lett volna. Az elnök ugyanis hagyta, hogy kiszivárogjon a sajtóhoz zseniális terve: ha Luca Niculescu csütörtökig nem tud többséget felmutatni, akkor pénteken kiadja a parlament feloszlatásáról szóló rendeletet. Fontos: ezt nem Nicușor mondta, és sem a G4Media, sem a HotNews kérdésére nem válaszolt a Cotroceni-palota. Mindkét lap hivatalos, az elnöki hivatalhoz közeli forrásokra hivatkozik. (Ezeket a forrásokat románul „sursa”-nak hívják – lehet, hogy ezt a szót is be kellene szurdzsikolnunk a „borkány” mellé, mondjuk „szurszák” formában?)

Ennek a lehetőségnek a belengetését azonban illik komolyan venni. A „parlamentárnak” még laza két éve lenne a 2028-as választásokig. (Ez is szurdzsik: a román parlament két házból áll, az alsóban a képviselők, a felsőben a szenátorok ülnek, és a kettő közös neve románul „parlamentar” – jó szó, nem? Legalább benne van az ár.) Egy előrehozott választáson azonban senki sem lehet biztos abban, hogy megmarad a széke, és ugyan ki vesztene el egy olyan lehetőséget, hogy nyaranta az iparkamara pénzén repülhet magángéppel Mykonosra? Azonban még sem teljesen igaz: a PNL, az USR és az AUR egyértelműen az előrehozott választások mellett áll – különböző intenzitással és különböző okokból, de akkor is. Grindeanu pedig hétfőn azt nyilatkozta, hogy a PSD nem szeretne előrehozott választást, de készen áll rá, mert lehet, hogy elkerülhetetlen.

Nicușor alig két hete, szeptember 30-án nemcsak hogy nem vette elő az előrehozott választások fegyverét, hanem egyenesen megnyugtatta a PSD-t és mindazokat, akik a kormányalakítás kudarcában voltak érdekeltek. Akkor azt mondta, hogy az előrehozott választás öt hónappal hosszabbítaná meg a válságot, az országot hitelező befektetők üzenete pedig egyértelmű volt: nem kell előrehozott választás. Hozzátette: ő felelős ember, nem játszik az ország sorsával. Furcsa befektetők lehetnek ezek, ha alig két hét alatt gyökeresen megváltoztatták a véleményüket, és gyanítom, hogy korábban sem mondtak ilyet, az egész pedig a matematikus elnök politikai deriválása, amelynek a megoldását talán még ő maga sem tudja – de legalább a leckét feladta.

A feloszlatás jogi feltételei ráadásul tényleg teljesülnek. A román alkotmány szerint az elnök akkor oszlathatja fel a parlamentet, ha az első bizalmi kérelemtől számított hatvan napon belül sem jön létre kormány, és legalább két beiktatási kísérlet elbukott. Niculescu már a negyedik kijelölt miniszterelnök a Bolojan-kormány bukása óta: Eugen Tomac még a szavazás előtt visszaadta a megbízatását, Adrian Veștea és Siegfried Mureșan kormánya pedig elbukott a parlamentben, a hatvan nap pedig már régen lejárt.

Lehet, hogy Nicușor részéről már ez is késő, és hamarabb kellett volna ledobnia ezt a politikai atombombát? Fene tudja. Egyelőre ott tartunk, hogy bármi megtörténhet, minden kártya az asztalon van, de a legvalószínűbb mégis az marad, hogy a Tulipán Kft. kormányon lesz. Valakinek ugyanis igazolnia kell a régi román viccet: Romániában azért tartanak választásokat, hogy kiderüljön, kivel fog kormányozni az RMDSZ.

Karczag Anna