Végre választ kapott az Ugar az RMDSZ-től!

Viccelünk, de mégis komoly.

Az Ugar gesta a romániai magyar sajtóból egyedüliként megkérdezte Kelemen Hunort még júniusban, hogy milyen kisebbségi ügyeket fognak képviselni a koalíciós tárgyalások során. Megírtuk egy korábbi cikkben, hogy az RMDSZ válaszra sem méltatta az Ugart – számukra csak az a sajtó létezik, amelyet részben vagy egészében kontrollálni tudnak.

A mai napig kellett várni, hogy választ kapjunk a kérdésre. Ahogy az várható volt, nem kedvezőt.

Tegnap Kelemen Hunor a Facebook-oldalán a koalíciós tárgyalások kapcsán tett soványka felsorolásában ezt közölte:

És meg kell védeni a kisebbségi közösségek jogait.

Ezzel Kelemen Hunor elismerte, sőt büszkén deklarálta, hogy az RMDSZ kisebbségi kormányprogramja egyenlő a nullával. Úgy készülnek kormányra, hogy minden maradjon úgy, ahogy van.

Romániában, ahol az egymilliós magyar közösségnek még mindig nincs megadva a beígért intézményes autonómia – hanem RMDSZ-ünk van helyette – sőt, ahol problémásabb dolgok is mindennaposak, kirívó példa, hogy a magyar közbirtokosságok vagyonát visszaállamosítják, miközben az RMDSZ kormányon csücsül és mélyen hallgat, Kelement idézve: „védi a kisebbségi közösségek jogait”, hogy a többi nyílt arculcsapást, amit az RMDSZ hathatós segítségével végeznek el, most ne is részletezzük, legyen elég annyi, hogy egy szerzetest hajnalok hajnalán, törvénytelenül kihajítanak a katolikus rendházból, vagy ott van egy másik címeres ügy, a MOGYE, ahol ugyancsak vállrándítással vesszük tudomásul a törvénytelenséget – kivéve, amikor az RMDSZ nem rendez erre egy komédiát a diákokat ide-oda rángatva – ott sem a törvénnyel van a baj, hanem a töküket vakargató, ellenérdekelt „magyar képviselettel” és a választókkal, akiknek ez pont úgy van jól, ahogy van, és mindent elnéznek a tulipánnak.

A kisebbségi jogok elvétele pedig pont nem úgy működik, ahogy azt az RMDSZ-színház előadja

Másként van ez.

Fontos látni, hogy a rendszerváltás utáni Romániában még olyan kisebbségi jogot törvényi szinten nem vontak meg, amellyel a magyar közösség élt is. Törvényi szinten egyetlenegyszer történt kisebbségi jog megvonása, 2019-ben. Ez egy olyan törvényi előírás volt, amit a romániai magyarság egyáltalán nem használt ki.

A jogszabály, amit akkor eltöröltek, arról szólt, hogy egy adott közigazgatási egységben ha 20% alá csökken a magyar népesség számaránya, akkor bizonyos kisebbségi jogok továbbra is érvényben maradnak. Így most már mindig a legutolsó népszámlálás az irányadó ebben a tekintetben, nem az 1992-es vagy a 2002-es.

Látszik tehát: nemcsak az számít, hogy mit ír a papíron, hanem az is, hogy a romániai magyarok – legyenek azok értelmiségiek, politikusok vagy a választóik – málészájúak-e, vagy rutinszerűen kiállnak magukért.

Ezzel a kormányprogramnak szánt mondattal előállni tehát, hogy „meg kell védeni a kisebbségi közösségek jogait”, újfent egy szegénységi bizonyítvány Kelemen Hunor részéről, hiszen az RMDSZ valójában nem védi meg a jogokat, sőt, a többséghez képest nagyságrendekkel jobban rombolják, továbbá, semmilyen kisebbségi jogot nem fenyeget törvényi szintű veszély, ha pedig veszély fenyegetné, akkor az RMDSZ személyi állománya úgysem tudná azt kivédeni, hiszen ellenérdekeltek, és úgy voltak kiválasztva, hogy erre alkalmatlanok legyenek.

A jogokat kormányon, pláne sűrű hallgatással csak elveszíteni lehet, megvédeni akkor lehet, ha az emberek élnek velük, udemeré ide vagy oda. Ha nem élnek a jogokkal, akkor azok a gyakorlatban nem léteznek, és egyetlen tollvonással megvonható az elméleti lehetőségük is, se cirkusz nem lesz, se ellenállás, se terepjáró összes gumikerekének kihasítása, de még egy halk pusmogás se utána.

Ön például tudott arról, hogy 2019-ben megvonták a fent bemutatott kisebbségi jogot? Na ugye.

Pedig írta az újság, sőt, mostanában is komédiáztak vele egyet a „mieink”, elővették a sufniból, az AUR-ral és a romániai magyar sajtóval közös fellépésben.

Ez az üres diskurzus tehát, mint például a Kelemen Hunoré, mégiscsak oda fog vezetni, hogy megvonnak kisebbségi jogokat. Azért, mert nem is tudunk a jogainkról. De hát kit bánt az, ha egyszer a gyakorlatban úgysem létezik az a jog? Akkor legalább a törvény a valóságot fogja tükrözni, nemde?

Kapcsolódó: