Az RMDSZ kormányra? Minek?

Az RMDSZ-t már valójában senki sem tekinti a romániai magyarság érdekvédelmi szervezetének, a saját sajtója sem - hiszen a magyar ügyeket érintő témában sosem kérdezik meg az RMDSZ-t arról, hogy mit is terveznek képviselni a parlamentben.

Ez különösen igaz azokra az időszakokra, amikor ennek még nagyobb lenne a tétje: amikor a következő kormány formálódik, és a háttérben folynak a tárgyalások a lehetséges koalíciókról.

A jelenlegi alkudozások már négy és fél hónapja(!) tartanak - és eközben a romániai magyar sajtó, ezen belül azok is, akik azzal hirdetik magukat, hogy ők mennyire függetlenek az RMDSZ-től, nos,

EGYIKÜK SEM KÉRDEZTE MEG AZ RMDSZ-TŐL, HOGY MILYEN, A ROMÁNIAI MAGYAR KISEBBSÉGET ÉRINTŐ ÜGYET SZERETNÉNEK A KOALÍCIÓS TÁRGYALÁSOKON A KOALÍCIÓS PARTNEREKKEL ELFOGADTATNI.

135 nap letelt, és nem szégyellnek ezzel a nagy nullával előállni.

Ugyanez mondható el a romániai magyar "elszabadult politikai fantáziájú" "ellenzéki" "aktivisták" tevékenységéről is.

A mulasztást tetézi és egyben magyarázza is, hogy egyikük sem tud bemutatni egyetlen ilyen feltett kérdést sem az elmúlt 20+ évből. Csupán a lehetséges kormányzati pozíciókról szóló pletykák vannak terítéken.

Minthogy ezzel a hagyománnyal nem szeretnénk együttélni, hiszen nem szabadna megengedni az RMDSZ-nek, hogy a magyar ügyeket a saját kényelme és politikai haszna érdekében elaltassa, az Ugar gesta három hónapja és két napja levelet írt az RMDSZ-nek, ezen belül személyesen Kelemen Hunornak a következő tartalommal:

Kérdés az RMDSZ kormányzati tárgyalási feltételeiről

---------------

Tisztelt Kelemen Hunor,

A kormányalakítási tárgyalások előestéjén az alábbi, fokozott közérdeklődésre számot tartó, a magyar kisebbség szempontjából alapvető kérdésekben szeretnénk megismerni az RMDSZ álláspontját:

1. Melyek azok a magyar közösséget érintő konkrét célkitűzések vagy követelések, amelyek teljesítését az RMDSZ elengedhetetlennek tartja ahhoz, hogy belépjen egy kormánykoalícióba, illetve megszavazzon egy új kormányt?

2. Milyen garanciákat tart szükségesnek annak érdekében, hogy ezek a vállalások a gyakorlatban is megvalósuljanak?

3. Van-e olyan pont, amelynek hiányában az RMDSZ nem támogatna egy kormányt?

Köszönöm megtisztelő válaszát.

Ezt a levelet Kelemen Hunor kerek tízszer nyitotta meg június 15. és június 22. között. Nem tudni, hogy miért ilyen sokszor, hiszen, mint látható, a levél nem hosszú, és a kérdések sem bonyolultak, ráadásul az RMDSZ legalapvetőbb irányelveivel összefüggő alaptevékenységére kérdeztünk rá. (A lefektetett irányelveket meg lehet nézni itt: alapszabályzat, 10. cikkely.)

Szögezzük le:

Teljesen elfogadhatatlan, hogy nem kaptunk választ.

Két ország csillagászati mennyiségű közpénzének herdálásánál sokkal károsabb a tény, hogy az RMDSZ törvényi erővel, kommunikációs dömpinggel és zsarolással lefoglalja azt a helyet, amit más országokban, más kisebbségek esetében a hatékony érdekvédelem tölt be.

Előzőleg, a tavasz folyamán többször is megkérdeztük az RMDSZ-t és ezen belül Kelemen Hunort egy konkrét magyar probléma kapcsán: a szembeszökően és többrétűen jogtalan nagyváradi premontrei apátság kilakoltatásáról. Kelemen azokat a leveleket is elolvasta minden cigi+kávé-szünetben, és még két szünet között is ezt olvasta - de természetesen azokra sem kaptunk választ.

Pedig még Bolojan miniszterelnök is válaszolt.

A nagyváradi premontrei apátot kilakoltatták, míg az RMDSZ kikérte a következő adag kávét, miközben kimutathatóan, sőt dokumentumokkal alátámasztható módon az apátság ellen drukkolt, sunyi módon, nem nyíltan vállalva szembement Magyar Péter miniszeterelnök erre vonatkozó kérésével - miközben a magyar kormánytól is várják a sült galambok milliárdjait.

A román politikummal ezen kívül is bőven lenne tárgyalnivaló, viszont az RMDSZ ezt szisztematikusan és teljes körűen elmulasztja.

A magyar képviselet radikális mellőzése az RMDSZ vezetőségének személyes és csoportos érdeke, hiszen pozíciókkal fizetik ki őket a szándékos mulasztásért.

Nem a magyar miniszter léte segíti önt, kedves olvasó: éppen az ő miniszteri pozíciójáért árulják el önt.

A közigazgatási reformtervezet

A közigazgatási reformtervezet már több mint tíz éve lebeg a fejünk fölött, mint Damoklész kardja.

A kormányzásra készülő PSD első embere, Sorin Grindeanu, és az USR is bejelentette, hogy kormányzati prioritásai között szerepel Románia területi-közigazgatási reformja. Az eddig napvilágot látott elképzelések mindegyike olyan új megyei felosztást javasol, amelyben a tömbmagyar területek, köztük Székelyföld, különböző román többségű nagymegyékbe kerülnének, ahol sehol sem alkotnának többséget. Annak veszélyét, hogy Székelyföldet ismét ugyanúgy feldarabolják, ahogy a kommunista időben a megyésítéskor, - sőt, most még jobban, mint akkor - nem lehet eléggé hangsúlyozni, az RMDSZ részéről viszont semmiféle elképzelést nem hallottunk arról, hogy milyen megoldást javasolna a magyar érdekek védelmére. Arról sem esett szó, hogy a Szövetség koalíciós feltétellé tenné: a területi-közigazgatási reform ügyében eddig és ne tovább.

Az elmúlt idők eseményei sem túl biztatóak. Az RMDSZ a teljesen abuzívan elcsatolt magyar falut, Kosteleket sem tudta visszatárgyalni a Gyimesekbe, és Kostelek nem az egyetlen hasonló cipőben járó település, keveset beszélünk például a Brassó megyébe átlógó részekről. Sőt, még a Békási-szorost is sikerült elcsatoltatni...

Szimbólumok, közösségi vagyon

Az RMDSZ tétlenül nézi, sőt, rendszeresen politikai hasznot is húz abból, hogy a magyar kötődésű regionális szimbólumokat nem lehet középületre kitenni, és abból is, hogy a kétnyelvű feliratokat immár rendszeresen leszedetik, amennyiben a magyar nyelv a román mellett vagy afelett talál lenni. Ezt a törvény explicitebbé tételével lehetne megoldani (mintegy mellesleg, Románia nemzetközi egyezmények egész sorát ratifikálta ebben a kérdésben, de úgy látszik, hogy az RMDSZ-nek nincs érkezése ezeket maradéktalanul a román jogrendbe illeszteni), ehelyett még azt is szégyentelenül végignézik, hogy az egymást követő magyar kormányok a magyar parlamentre teszik ki a székely zászlót, jelezvén a romániai magyar érdekképviselet hiányát. Az értelmiség pedig ellenségesen röhög, és nem magyarázza el a magyar közvéleménynek ezt a szempontot.

A közbirtokosságokat a román állam egymás után államosítja vissza. Az RMDSZ tétlenül nézi, az értelmiség pedig nem tematizálja, hiszen ez csak magyar ügy, tehát nem fontos, sőt, gyanús, ehelyett RMDSZ-korifeus ír a székelyek ellen "pamfleteket", immár rendszeresen.

Valódi ügyek helyett

Az RMDSZ azzal házal a magyar szavazóknál, hogy majd jól megakadályozzák az AUR zászlócsókoltató törvényét, amely csak azért kerülhetett napirendre, mert az RMDSZ által az Állandó Büróba beszavazott AUR- és SOS-képviselők napirendre vették. PSD-s támogatással, természetesen.

Írtunk már arról, hogy az RMDSZ ilyen mesterséges helyzetbe hozása rendszeresen megtörténik a román parlamentben. Ilyenkor az RMDSZ ingyenesen eljátszhatja a hős áldozat és megmentő szerepét. Helyettük mi fizetünk busásan olyankor, amikor az előre megírt szövegkönyv szerint a megmentő szerepét nem játszhatja el. Igaz is: ki más fizessen a tragikomédiáért, ha nem a néző?

Kérem tehát, tegye fel a kérdést minden romániai magyar ember:

MIÉRT IS KELL AZ RMDSZ OTT LEGYEN A ROMÁN PARLAMENTBEN?

És miért etet minket a kitartott és függetlennek mondott sajtó ezzel a marhasággal, hosszú idők óta? Miért tartják mentális fogságban a romániai magyarokat?

A konkrét példa

Mindössze négy olyan magyar polgármester van, akit az EMSZ színeiben választottak meg. Na most, az RMDSZ még ezeket is zsarolja a kormányzati pénzekkel, nyilvánosan megalázza, szopatja őket - korábbi példa Gálfi Árpád, aki az RMDSZ legfőbb célpontja volt az előző ciklusban.

Itt olvasható a szentegyházi polgármester bejegyzése:

Szánalmas. De helyben sem vet hullámokat, sem a főbiztosítékot nem üti ki, már azt hisszük, hogy ez rendben van, képünk sincs a valódi demokráciáról. Az EMSZ-es polgármester maga írja azt, hogy ez rendben van.

Ha nem lenne az RMDSZ kormányon, akkor mindenki egyformán részesülne a költségvetési pénzekből.

A riogatásokkal ellentétben, nem az történne, hogy a magyarok nem kapnának pénzt, hiszen a román kormány nem tudná megcsinálni, hogy egy régiót etnikai alapon szisztematikusan alulfinanszíroz, mert a költségvetés számai mindenki számára nyilvánosak, a legtöbb támogatás normatív, a többi pénz pedig leginkább attól függ, hogy helyben milyen a menedzsment. Számos román települést ellenzéki polgármester vezet, mégsem döglenek éhen, sőt. Semmi kimutatható hátrányt nem okoz a demokrácia.

Például a magyar iskolák többletfinanszírozást kapnak a román államtól, lévén kisebbségiek.

Viszont, ha az RMDSZ nem lenne állandóan a közpénzek csapjainál, akkor talán ezerszer jobban működne minden, hiszen nem vennének itt egyesek folyamatosan diktatúrát közpénzen. Azon a pénzen, amit tőlünk vesznek el.

Az RMDSZ kormányon és a közpénzek

Az RMDSZ magyarázatát az a tény is cáfolja, hogy az RMDSZ harminc éve folyamatosan kormányon van (lényegtelen apró technikai szüneteket leszámítva). Kormányzati jelenlétük már a román közvélemény vicceinek is állandó alapanyaga:

"A választás arra szolgál, hogy eldöntsük, kivel kormányoz az RMDSZ."

(Ízlelgessük még egy kicsit.)

(Hiszen a mi nézőpontunk hiányzik a viccből: Ők dönthetnek. Mi nem.)

Ilyen körülmények között a jelentős magyar lakosságú megyék, Hargita, Maros és Kovászna szinte minden létező elemzésben az ország alsó harmadában helyezkednek el. Valahogy fordítottan arányos a nép gyarapodása a kormányzati pozíciókkal, ki gondolta volna?

Példaként elég megnézni a GDP-alapú megyei fejlettségi rangsort. Mégis hogyan lehetséges, hogy a három évtizedes kormányzati részvétel – amely az RMDSZ saját érvelése szerint azt jelenti, hogy évtizedeken keresztül érkeztek Bukarestből a fejlesztési pénzek – oda juttatta a székely régiót, hogy az ország alsó harmadában szerepeljen?

És ez csak egyetlen példa. A béreket, az elérhető oktatási és egészségügyi intézményeket, valamint a társadalmi mobilitás lehetőségeit tekintve egyre lejjebb csúszunk – úgy értem, mélyen a romániai átlag szintje alá. A magyarok száma, sőt, számaránya is jelentősen csökkent.

Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a budapesti kormány tizenhat éven keresztül szórta a pénzt a térségbe, akkor a két forráscsoportnak köszönhetően itt Kánaánnak kellene lennie. Mivel ez nincs így, a kérdés jogos: biztosan megéri a politikai lojalitásért adagolt fejlesztési pénzekért cserébe kormányra kerülni, és feladni az érdekképviseletet?

Félreértés ne essék: nem önmagával azzal van baj, hogy az RMDSZ kormányra megy. Hiszen úgy is lehetett volna kormányozni az elmúlt 25 évben, hogy a koalíciós együttműködés alapja éppen a magyar érdekképviselet, nem pedig annak feladása, és ha az RMDSZ nem a tisztességtelen törvények kidolgozásában járt volna élen egész idő alatt.

Csak az kevesebb dagadt pénztárcával járt volna, az igaz.

Szerintetek Európa autonóm régiói is kormányzati részvétellel lettek gazdagok vagy lettek önrendelkező régiók, átlátható szervezeti struktúrákkal?

Vagy ehelyett vajon nem az volt, hogy rájöttek: politizálni kell mindenkinek, és a politikusoktól is el kell várni a munkát?