Csobániáda Bukarestben: ukránellenes állattenyésztők látogatása a fővárosban

A bukaresti Győzelem tér szeptember 15-én néhány óra alatt változott át gazdatüntetésből utcai csatatérré. A kormány épülete elé eredetileg juhászokat és más mezőgazdasági termelőket hívtak, hogy az élőállat-export korlátozása, a járványügyi intézkedések, az elmaradt kártérítések és az ágazat általános helyzete ellen tiltakozzanak, a demonstráció azonban szinte azonnal politikai irányt vett. Megjelentek Călin Georgescu hívei, felhangzott a „második fordulót vissza” és az „előrehozott választásokat” követelés, majd előkerültek a botok, kövek, palackok, asztalok, virágcserepek és végül maga a virágföld is. A bányászjárások után Románia most megkapta a csobániádát, tiszta retro hangulat.

Az eseményt senki nem jelentette be hivatalosan, szervezőként sem vállalta magára egyetlen reprezentatív gazdaszervezet sem, miközben a közösségi médiában már hetek óta zajlott a mozgósítás. Az egyik legfontosabb szereplő Ionică Sterp, az interneten Ciobanu Ionică néven ismert állattenyésztő és TikTok-sztár volt, aki alapító tagja a romániai juhtenyésztők egyik szakmai szervezetének. Sterp már augusztus közepén közölte, hogy szeptember 15-én „juhval, traktorral, szalmabálával” indulnak Bukarestbe, a tüntetés előtti napon pedig már kétszázezer résztvevőről beszélt. Ehhez képest végül néhány ezren érkeztek meg, de a létszámnál jóval fontosabbnak bizonyult, hogy kik csatlakoztak hozzájuk, és milyen üzenetekkel.

A gazdák sérelmei önmagukban valósak. A kiskérődzők pestise, valamint a juh- és kecskehimlő miatt az állategészségügyi hatóságok fertőzött állományokat számolnak fel, az élő juh és kecske exportját pedig 2026 végéig korlátozták. Sterp azt állítja, hogy az állam egészséges állatokat is leölet, a gazdákat pedig nem vagy nem megfelelően kártalanítja. Követeléseik között szerepel az export újraindítása, a levágott állatok után járó kártérítés, a legelők tisztességes bérbeadása, a takarmányozási költségek támogatása és a járványügyi intézkedések felülvizsgálata. A kormány szerint július óta hat alkalommal tárgyaltak az ágazat képviselőivel, az export feloldásához szükséges cselekvési tervet pedig már elküldték az Európai Bizottságnak.

Csakhogy Sterp mozgósítása nem állt meg az állattenyésztésnél. A Bukarestbe indulása előtt közzétett élő videójában ugyan kijelentette, hogy nem politizál, majd szinte azonnal közölte, hogy a román állam Ukrajnának adja a hitelből felvett pénzeket, miközben saját polgárait magára hagyja. Azt állította, hogy Európa célja felszámolni Románia állattenyésztését és mezőgazdaságát, a román vezetők pedig Brüsszel szolgái, akik eladják az országot az idegeneknek. Beszélt az adókról, a medvékről, a járvány alatti korlátozásokról, a vakcinázásról, az ukrajnai támogatásról és arról is, hogy az elmúlt harmincöt év valamennyi kormánya elárulta a románokat.

A gondolati ív tehát nagyjából úgy nézett ki, hogy az Európai Unió oldja fel a román állatokra vonatkozó exportkorlátozást, miközben maga az Európai Unió hagyja Romániát állatok, mezőgazdaság és önállóság nélkül. Sterp egyszerre követelte az államtól a járványok megfékezését, a betegségek miatt leölt állatok kártalanítását és azt, hogy ne számolják fel azokat az állományokat, amelyekben fertőzés jelenhetett meg. Azt is mondta, hogy nem ellenzi az oltást, csak előbb garanciákat kér arra, mi lesz a tejjel és a sajttal. A gazdasági követelések közé így szépen beépült az Európa-ellenes, ukránellenes és rendszerellenes szuverenista szöveg, amelyet az elmúlt években Georgescu, az AUR, az SOS România és a körülöttük dolgozó propagandagépezet tett közös politikai nyelvvé.

A tüntetés politikai elfoglalását ráadásul nem utólag kellett felfedezni. Az Agrointeligența már egy nappal korábban arról írt, hogy egyes gazdák tartanak a demonstráció „elrablásától”, a Georgescu-hívekhez és az úgynevezett szuverenista mozgalomhoz tartozó oldalak pedig tömegesen osztották a felhívást. A Călin Georgescu Vaslui megyei rendezvényén részt vevők közül többen előre jelezték, hogy Bukarestben találkoznak. Mindeközben az AUR szeptember 15-re, reggel kilenc órától „nyílt napot” hirdetett a párt központjában, amely történetesen közvetlenül a Győzelem tér mellett található, és ahová az ország minden részéből autóbuszokkal várták a párt híveit.

Természetesen mindez lehet véletlen. Romániában különösen gyakoriak azok a politikai véletlenek, amelyeknél ugyanott, ugyanakkor, ugyanazokkal a jelszavakkal jelenik meg két külön társaság, majd néhány órával később már senki nem tudja, ki szervezett mit és hogyan kerültek oda azok, akik dobálni kezdték a csendőröket. Bizonyíték egyelőre nincs arra, hogy az AUR szervezte volna az erőszakot, az viszont tény, hogy George Simion előre tudott a demonstrációról, támogatta azt, az AUR és Georgescu környezete mozgósított rá, a párt pedig ugyanazon a napon, néhány méterre a tüntetés helyszínétől országos rendezvényt tartott.

A tüntetés délelőtt gyorsan eldurvult. A résztvevők egy része áttörte vagy megpróbálta áttörni a csendőrségi kordonokat, elmozdította a védőkerítéseket, majd botokat, köveket, palackokat és más tárgyakat dobált a rendfenntartók felé. A környező teraszokról asztalokat vittek el, virágcserepeket és földdarabokat hajítottak a csendőrökre, a forgalmat pedig több irányban teljesen megbénították. Pont úgy nézett ki a tér, mint egy különösen rosszul sikerült Fradi-meccs után, csak sűrűbb volt a túrószag. A csendőrség legalább három alkalommal vetett be könnygázt, majd fokozatosan kiszorította a tömeget a térről. A késő délutáni összesítés szerint 24 ember szorult orvosi ellátásra, köztük nyolc csendőr, négy sérültet pedig kórházba szállítottak. Huszonhat embert emeltek ki a tömegből és vittek rendőrségi épületekbe azonosításra, illetve felelősségre vonásra. Három, 39 és 57 év közötti férfit összesen 11 ezer lejre bírságoltak, egy másik férfit pedig már a bukaresti Északi pályaudvarnál feltartóztattak, mert könnygázspray-t vitt magával a tüntetésre.

A csendőrség azt állította, hogy a demonstrálók közé rendbontásra készülő emberek és felbujtók vegyülhettek. Constanța Ștefan, a Țara Loviștei Mezőgazdasági Egyesület elnöke ennél is tovább ment: szerinte az erőszakos cselekményekben részt vevők nem állattenyésztők voltak, hanem olyan emberek, akik szándékosan próbáltak káoszt kelteni. A kormány szintén azt közölte, hogy a tüntetésen egyetlen reprezentatív juhtenyésztő szervezet sem vett részt hivatalosan. Ezek egyelőre állítások, nem lezárt vizsgálat eredményei, de nehéz nem észrevenni, hogy a kordonokat dobáló, teraszokat szétszedő és virágfölddel támadó csoport viselkedése kevéssé hasonlított egy szakmai érdekvédelmi demonstrációéhoz. George Simion az erőszak kitörése után már „provokátorokról” és „idegen érdekekről” beszélt, és felszólította a tiltakozókat, hogy maradjanak békések. Az AUR későbbi közleményében elfogadhatatlannak nevezte az erőszakot, az elkövetők egyéni felelősségre vonását követelte, majd rögtön a csendőrséget kezdte számonkérni a könnygáz használata miatt. A párt tehát egyszerre támogatta a mozgósítást, elhatárolódott az erőszaktól, és felvette az állami elnyomással szemben fellépő áldozat szerepét. Ennél többet egyetlen utcai zavargástól sem várhatna az a politikai erő, amely a káoszból és a rendszer működésképtelenségének bizonyításából él.

A történet másik figyelemre méltó szereplője Sorin Grindeanu volt. A PSD elnöke a tomboló erőszak közepette Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnököt szólította fel arra, hogy jöjjön elő a kormány függönye mögül, és kezdjen tárgyalni a gazdákkal. Grindeanu közben maga is elismerte, hogy szélsőséges erők próbálják felhasználni a jogos elégedetlenséget a káosz előidézésére, a politikai felelősséget azonban így is Bolojan nyakába varrta. A PSD egyszerre mutathatott megértést a tüntetők iránt, nevezhette szélsőségesnek az erőszakos csoportokat, és gyengíthette tovább azt az ügyvivő kormányt, amelynek bukásában korábban maga is döntő szerepet játszott. Innen nézve nem különösebben merész feltételezés, hogy valaki egy keményebb rendőri fellépés kiprovokálásában is megláthatta a politikai hasznot. Az AUR máris a 2018. augusztus 10-i tüntetés leveréséhez hasonlítja a történteket, vagyis megpróbálja magára húzni annak a diaszpóratüntetésnek az emlékezetét, amelyet akkor még éppen az általa ma szövetségesként kezelt PSD kormánya fojtott könnygázba. A szerepek közben felcserélődtek, a technika azonban ismerős: valódi társadalmi elégedetlenség, homályos szervezői háttér, célzott internetes mozgósítás, utcai erőszak, rendőri válasz, majd azonnali politikai áldozatgyártás.

Ez azért sem mellékes, mert Călin Georgescu, Horațiu Potra és társaik ellen éppen egy olyan ügyben folyik büntetőeljárás, amelynek egyik lényegi eleme a vád szerint erőszakos utcai megmozdulások előkészítése és az alkotmányos rend megdöntésére irányuló kísérlet. Potra és több társa fogságban van, mások házi őrizetbe kerültek, Georgescu viszont továbbra is járja az országot és mozgósítja híveit. Attól, hogy a korábbi művelet néhány szereplőjét kivonták a forgalomból, maga a módszer még nem került a szemétbe. A közösségi médiában felépített, orosz mintázatú mozgósításnak éppen az az egyik előnye, hogy nincs feltétlenül szüksége hivatalos pártszervezetre, bejelentett rendezvényre vagy olyan vezetőre, aki később vállalja a felelősséget. Nem tudjuk még biztosan, ki irányította az erőszakos csoportokat, és azt sem, hogy szervezetten érkeztek-e a Győzelem térre. Azt viszont tudjuk, hogy a hivatalosan gazdatüntetésként meghirdetett esemény fő mozgósítója Ukrajna támogatása és Európa ellen beszélt, Georgescu és az AUR hívei előre rácsatlakoztak a demonstrációra, az AUR éppen ugyanazon a napon tartott országos rendezvényt néhány lépésre a tértől, az erőszak kitörése után pedig minden érintett politikai szereplő azonnal elfoglalta a forgatókönyvben neki jutó helyet.

A juhászok jogos követelései közben eltűntek a könnygázban. Arról, hogy mikor indulhat újra az export, hogyan kártalanítják a leölt állatok gazdáit, miként lehet megfékezni a járványokat, és mi lesz a román állattenyésztéssel, alig beszélt már valaki. Maradt helyette a „második fordulót vissza”, az ukránellenes propaganda, a megdobált csendőrsorfal, valamint az AUR és a PSD politikai haszonlesése. A csobániáda tehát elérte első célját: Románia még kormány nélkül is képes volt még közelebb kerülni a teljes politikai káoszhoz.

Karczag Anna