Orbán után most egy sikkasztó francia kurva tartja sakkban egész Brüsszelt

Újabb pikáns részlet érkezett a nyugati stratégiai zsenialitás kézikönyvéből: az Európai Unióban egyre erősebben dolgozik a szándék, hogy még a 2027-es francia elnökválasztás előtt lezárják a következő, 2028 és 2034 közötti hétéves költségvetésről szóló alkut. Nem azért, mert hirtelen mindenki felismerte volna, hogy Európának gyorsabb gazdasági újraindításra, komolyabb védelmi kiadásokra, energetikai önállóságra vagy kevesebb intézményi bénázásra volna szüksége, hanem mert Brüsszelben attól tartanak: ha Marine Le Pen megnyeri a választást, akkor Franciaország belülről kezdheti blokkolni az uniós napirend jelentős részét. A Financial Times szerint francia diplomaták arra biztatják a partnereket, hogy a kritikus ügyeket, köztük a hétéves költségvetést és fontos klímaügyi döntéseket még a francia választások előtt vigyék át.

Ez önmagában is elég pontos látlelet arról, milyen állapotban van az Európai Unió: egy közel kétbillió eurós hosszú távú költségvetést nem a történelmi helyzet súlya, nem az orosz fenyegetés, nem az amerikai bizonytalanság, nem Ukrajna támogatása és nem az európai gazdaság versenyképességi válsága miatt próbálnak felgyorsítani, hanem azért, mert félnek Le Pentől. Attól a Le Pentől, akinek pártja korábban orosz banki hitelből is építkezett, és akit a francia bíróság első fokon bűnösnek talált az Európai Parlament pénzeinek elsikkasztásában, vagyis abban, hogy uniós forrásokat pártmunkatársak fizetésére használtak fel.

Marine Le Pen tehát nem magányosan maszturbál Napóleon fényképére Szent Ilona szigetén, nagyon is aktív fenyegetést jelenthet az európai döntéshozatalra. Ráadásul már nem a régi Frexit-zászlót lengeti, hanem sokkal veszélyesebb módszerrel dolgozik: nem kilépni akar az EU-ból, hanem belülről átalakítani, vétókkal, blokkolással, zsarolással, vagyis pontosan azzal az eszköztárral, amelyet Orbán Viktor évekig gyakorolt Brüsszel idegrendszerén. A hosszú távú uniós költségvetés elfogadásához a tagállamok között egyhangúság kell, tehát egy Le Pen vezette Franciaország nem egyszerű kellemetlenség volna, hanem intézményi aknamező. A Tanács saját ismertetője szerint a 2028–2034-es többéves pénzügyi keret közel kétbillió euróról, biztonságról, védelemről, versenyképességről, migrációról, energiáról, klímarezilienciáról, mezőgazdaságról és kohéziós pénzekről szólna, vagyis mindenről, ami miatt Európa vagy elkezd végre komolyan működni, vagy folytatja a megszokott ünnepélyes szétesést.

Európa ugyanis nem azért került bajba, mert Le Pen erős, hanem azért, mert évtizedeken át úgy kezelte a szélsőjobbot, mintha az majd magától elpárologna, ha elég sok bizottsági közleményt írnak róla. Közben az orosz pénz, az orosz propaganda, a migrációs válság rosszul kezelt traumája, a gazdasági bizonytalanság és a nyugati elitek erkölcsi nullasága szépen összedolgozott, most pedig ugyanaz az Európa, amelyik nem tudott időben politikai választ adni erre, rohan lezárni a költségvetést, mielőtt az egyik legnagyobb tagállam élére kerülhet egy politikus, aki az EU pénzéből épített pártrendszerrel, oroszbarát múltú kapcsolatokkal és Brüsszel-ellenes ösztönökkel érkezne az asztalhoz.

Ez már nem előrelátás, hanem pánikmenedzsment, és az a legkellemetlenebb kérdés: ha most ennyire félnek Le Pentől, akkor eddig pontosan mivel voltak elfoglalva?

Forrás: Financial Times