Székelyföldet is átszabják, az RMDSZ majd utólag megvéd minket

És akkor eljött ez a pillanat is, miközben a teljes magyar sajtó csendben nyugtázta, hogy újfent nem szólunk hozzá ahhoz a politikai elképzeléshez, amely valószínűleg évtizedekre átírja majd az erdélyi magyarság viszonyait és hétköznapjait. Grindeanu ugyanis a minap bejelentette, hogy a kormány parlament előtti felelősségvállalásával vinné keresztül a területi-közigazgatási reformot. A dolog némileg tényleg meglepetésként érhetett mindenkit, ugyanis Grindeanu olyasmivel próbálkozik a hatalom megszerzése után, amire annak megszerzése előtt már ígéretet tett. Ritka dolog ez a mi mioritikus tájainkon, hogy egy politikus azt tegye, amit ígért, de ha nem emlékeznénk, lapozzunk csak vissza az Ugaron: írtunk már arról, hogy Grindeanu az egyik első és legfontosabb teendőjének a közigazgatási reformot nevezte arra az esetre, ha miniszterelnök lenne, vagy kormányra kerülne a PSD. Az előbbi nem jött össze, az utóbbi viszont igen.

Persze még sok koszos víznek kell lefolynia a Dâmbovițán, amíg kiderül, hogy komolyan gondolja-e a fickó, ugyanakkor a választott módszer, a kormány parlament előtti felelősségvállalása jól jelzi, mekkora adu került most a PSD kezébe. Korábbi elemzésemben meg is jegyeztem, hogy a PSD most akár jól is kormányozhatna, hiszen erre minden esélye megvan, bár a cinizmusom akkor sem engedte, és most sem engedi, hogy ezt az elképzelést túlságosan komolyan vegyem. Mindenesetre tény, hogy a parlament előtti felelősségvállalás nem gyerekjáték: Romániának épp most lett kormánya egy jó hónapig tartó válság után, Grindeanu pedig lényegében azt üzente, hogy aki meg akarja állítani a reformot, annak a kormány megbuktatásához kell többséget szerveznie. Ebben az eljárásban ugyanis nincs külön zárószavazás a törvénytervezetről: ha nem nyújtanak be bizalmatlansági indítványt, vagy az elbukik, a tervezetet elfogadottnak tekintik. És hát ki akarná magára venni annak az ódiumát, hogy éppen egy régóta követelt és amúgy valóban szükséges reform megakadályozásáért idézzen elő újabb kormányválságot? Aligha valószínű, hogy a PNL vagy az USR szívesen belemenne ebbe a játékba; egyszerűbb lesz nem benyújtani az indítványt, nem biztosítani hozzá a szükséges szavazatokat, esetleg a döntő pillanatban kimenni kávézni. Grindeanu mindenesetre már az idei év végéig szeretne előrelépni az ügyben, hogy a jövő évi költségvetés tervezésekor számolni lehessen az átalakítással, amiben ismét csak van logika: elég furcsa volna előbb a jelenlegi önkormányzatokra kiszámolni a büdzsét, majd újraboronálni az egészet, mert közben egy részüket összevonták.

Van egy másik jele is annak, hogy a jelenlegi kormány PSD-s és Niculescuhoz kötődő része egyaránt komolyan foglalkozik a gondolattal: a kormányprogramban ugyanis szerepelt, hogy a területi-közigazgatási reform nem érintheti hátrányosan a kisebbségek által lakott településeket, legalábbis így értelmezhető, elég homályos hasonló megfogalmazás. (A teljes kormányprogram INNEN tölthető le!)

Actele normative și reformele cu impact asupra drepturilor minorităților se analizează cu respectarea consultării prealabile, evitând modificările fragmentare. Garantăm menținerea reprezentării parlamentare a minorităților naționale în orice modificare a legislației electorale, inclusiv la reducerea numărului de parlamentari.

azaz:

A kisebbségek jogait érintő jogszabályok és reformok vizsgálatakor biztosítani kell az előzetes egyeztetést, és kerülni kell a részleges, egymástól elszigetelt módosításokat. Garantáljuk a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének megőrzését a választási jogszabályok bármilyen módosítása esetén, beleértve a parlamenti képviselők számának csökkentését is.

Igen, jól olvasod: az RMDSZ parlamenti helyeit explicite módon biztosítják, a területi-adminisztratív reformot pedig a homályos előzetes egyeztetés fogalmával elintézték. Ha közeleg a parlamenti előtti felelősségvállalás a témában, akkor nem kéne már valamiféle egyeztetésekről hírt kapjunk - kérdezi egy barátom. 

Az RMDSZ kötött valamiféle támogatási megállapodást a Niculescu-kormánnyal, aminek tartalmáról az RMDSZ semmit sem közölt, mert nem tartozik ránk, ahogy sem a Szövetség, sem az „erdélyiek főnöke” nem beszélt arról, mit fog tenni, ha a reform a parlament elé kerül. Pedig, ismétlem, a kormányprogram ismeretében adták támogatásukat Niculescunak, aki aligha írta volna bele ezeket a sorokat, ha nem számol azzal, hogy előbb-utóbb, így vagy úgy, napirendre kerül a kérdés. Az RMDSZ-nek azonban nincs életképes válasza erre a reformelképzelésre, az erdélyi magyar értelmiség pedig, amely az utóbbi harminchat évben a tenyérből falatozás eposzi magasságokba emelésén túl alig tett le elénk maradandó és használható politikai tudást, most azt teszi, amihez a legjobban ért: hallgat. Később majd előveszi a másik jól bevált fogását, és valamiféle hagymázas cinizmussal, fennkölt nemzetvédelemmel megtámogatva elhessegeti a kérdést, hogy az eredeti csend lehetőleg sértetlen maradjon. Aztán jön a kampány, amelyben úgysem lesz más, mint a fogadkozás, hogy meg kell szavazni az RMDSZ-t, mert ők majd visszacsinálják, megvédik, elintézik, és így tovább. Úgy megvédtek, hogy a Békási-szoros már Neamț megyéhez tartozik, mi pedig ezt olyan szépen és némán nyeltük le, mint Kiara Lord a majonézt a Méret a lényeg című pornófilmben.

A Niculescu-kormány megszavazása után írtam arról, hogy Románia változik, akár tetszik ez nekünk, akár nem, és közben Európa is változik: azok az országok, ahol az orosz módi volt a divat, most sorra próbálják lerázni a béklyóikat. Olyan fieszta kíséri a választási eredményeket Belgrádban és Budapesten, mintha rendszert váltottak volna, és ki tudja, talán azt is tették. Mi, erdélyi magyarok pedig itt köpködjük az epét a tulipánosra mázolt, szaros pelenkánkban, és csókolgatjuk annak a kezét, aki időnként tisztába tesz bennünket, mert a vécét és az önállóságot még mindig nem fedeztük fel. Így jutunk el a világ dicstelenségéig, amikor az önmagát csetlő-botlón, de mégiscsak megreformálni próbáló Románia olyan döntéseihez sincs egy szavunk, amelyek biztosan meghatározzák majd a következő évtizedeinket. Egyelőre nincs szó a megyék összevonásáról, legalábbis Grindeanu ezt nem említette, holott a területi-közigazgatási reform egyik legsarkalatosabb és legtöbb vitát kiváltó kérdése éppen ez volna. A kisebb községi önkormányzatok összevonása azonban hamarosan napirendre kerülhet, az aprófalvas térségekben, így Székelyföldön pedig egyszer csak arra ébredhetnek az emberek, hogy a falujuk önálló közigazgatási történetének kész, kaput, konyec, Ende. A megfelelő nyelv kiválasztásához nyomja meg a reset gombot, csak éppen ilyen gomb nincs a telefonon.

Hogy gyakorlati példával is éljek: mi lesz az olyan településekkel, mint Úzvölgye, amelynek immár hivatalosan sincs egyetlen lakója sem, miközben a hovatartozása körüli viták jól mutatják, mire jutottunk a dicsőséges szövetségi politizálással és az állandó kormányzati részvétellel? Grindeanu szerint nemcsak a lakosságszámot veszik majd figyelembe, hanem egyéb szempontokat is, márpedig a szerződésekben rendszerint éppen az „egyéb” takarja mindazt, ami igazán lényeges. Egyelőre azonban még arról sincs érdemi, közösen végiggondolt képünk, mit értenek a román belpolitika szereplői területi-közigazgatási reform alatt, és az egyes változatok mit jelentenének a magyar közösségek számára. Cserébe ma is megkaptuk Hunor Facebook-posztját, amelyben közli, hogy majd jól megvéd bennünket, ha a Niculescu-kormány adót akarna emelni, vagy nem indexálná megfelelően a nyugdíjakat. Nem látják, és nem is akarják belátni, hogy a végtelen fogyasztás ígéretére épülő politizálásnak vége, ahogy lassan annak a Romániának is, amelyben egy Neptunusz istenről elnevezett román fürdőtelepülésen kötött deal nyomán nekik örök időkre bérelt helyük volna a román parlamentben.

Románia ugyanis változik, és vele együtt változni fogunk mi is; a kérdés csak az, hogy bele tudunk-e szólni az irányba, vagy a Dâmbovița-parti GPS majd elvisz bennünket valahová, ahová eszünk ágában sem volt megérkezni. Az RMDSZ persze utólag biztosan elmagyarázza, hogy így volt jó, mindig is ezt akartuk, és tulajdonképpen megint sikerült megvédenie bennünket.

Nektek tényleg jó ez így?

Karczag Anna/Ugar