Egy moduláris reaktor állhat Bolojan bukása mögött?

A miniszterelnöki Ellenőrző Testület (Corpul de Control) vizsgálata feltárta, hogyan sikerült a Nuclearelectrica magánpartnerének, a Nova Power & Gasnak eladnia a doicești-i atomprojekt telkét tizenhatszoros áron. A cég 2021-ben 2,8 millió euróért vette meg a mintegy 52 hektárt; 2025-ben ugyanezt a földet 46,39 millió euróért adta tovább a közös projektcégnek – méghozzá abból a pénzből, amelyet az állami Nuclearelectrica kölcsönként adott. A jelentés szerint az egészet úgy szervezték, hogy „kivonják a Nuclearelectricát a törvény védelme alól", és ami a legfurcsább: amikor a miniszterelnök kutakodni, ellenőrizni kezdett, a PSD és a PNL vörös szárnya egyszerre rontott rá.

Van a közpénzlopásnak egy elegánsabb fajtája, amelyhez nem kell zsák és álarc, csak ügyvéd, könyvelő és néhány jól időzített aláírás. A doicești-i kis moduláris reaktorok (SMR) projektje – amelyet Románia energetikai függetlenségének jövőjeként adtak el – pontosan ilyen. 2021 decemberében a Nova Power & Gas nevű magáncég mintegy 2,8 millió eurót fizetett azért a nagyjából 52 hektáros telekért, amely az atomprojekthez kellett. Néhány évvel később, 2025 júniusában ugyanez a földdarab 46,39 millió euróért (áfával) került át a RoPower nevű közös projektcéghez – abba a cégbe, amelyet fele-fele arányban birtokol az állami Nuclearelectrica és maga a Nova. Ez tizenhatszoros ár, mindenféle komoly gazdasági indoklás nélkül, ráadásul ezt a 46 milliót az állami Nuclearelectrica finanszírozta – kölcsönként. Vagyis az állam saját magának kölcsönadott pénzből vette meg tizenhatszoros áron a telket a magánpartnerétől. A partner pedig, aki 2,8 millióért szerezte, most 46-ot kap érte, az üzlet finanszírozója a román állampolgár és az ő adólejei - számol be az Ellenőrző Testület eredményeiről a G4Media.

A „refakturálás"

De a történet ennél is mocskosabb, ha megnézzük, miből áll össze az a 46 millió. Van benne egy 24,34 milliós vételár, és egy 22,05 milliós „refakturálási megállapodás" - azaz újraszámlázási egyezség. A független értékbecslő – történetesen a Big Four egyik tagja, a KPMG – a telek piaci értékét 24,45 millió euróban állapította meg, és kifejezetten kizárt mintegy 19,1 millió eurónyi költséget, amely a szakértők szerint nem növelte a föld értékét. Ilyen volt például a Nova saját tőkéjére felszámított kamat, vagy az épületfelújítások. Erre a Nova fogta magát, és pontosan ezeket a kizárt költségeket számlázta ki mégis a RoPowernek – 19,49 millió euró értékben, köztük 5,44 millió eurót a „Nova saját tőkéjének kamataként", plusz olyan munkálatokat, amelyeket az Electrogrup végzett – az a cég, amely ugyanahhoz a csoporthoz tartozik, mint a Nova. Tehát: független szakértő azt mondta: ezt a 19 milliót nem szabad beleszámolni, mert nem ér annyit, erre a magánpartner ezt a 19 milliót külön kiszámlázta – és az állam kifizette. És még ez után is van lejjebb, ugynais a legitimitás látszatára sem sokat adtak, törvény szándékos megkerülése - hogy is szokták mondani? - alapos a gyanú? Normális esetben ugyanis, ha a Nova a telket „természetbeni hozzájárulásként" (aport în natură) vitte volna be a közös cég tőkéjébe – ami logikus lett volna, hiszen épp a telek volt az indoka, hogy 50%-ot kapott a cégben –, akkor a törvény (a 31/1990-es társasági törvény 44¹. cikke) kötelezővé tette volna a Cégbíróság által kijelölt független értékbecslőket, épp a túlárazás megakadályozására. Ez az állam – vagyis a mi – védelmünk. Ehelyett a partnerek úgy döntöttek, hogy a telket nem beviszik, hanem eladják a RoPowernek – méghozzá pontosan 7 nappal azután, hogy lejárt a cég alapításától számított kétéves határidő, amely után a részvényesek (jelen esetben a román állam) védelmét szolgáló jogi korlátozások már nem olyan szigorúak. A jelentés szó szerint rögzíti: ez a stratégia „kivonta a Nuclearelectricát a törvény védelme alól".

Ha valakiben még maradt kétség, hogy ez véletlen volt-e, a következő adat eloszlatja. A jelentés egy gyanús egybeesésre mutat rá: mindössze 7 nappal a telekvásárlási szerződés aláírása előtt a RoPower közgyűlése – a Nuclearelectrica képviselőjének szavazatával – megemelte a szerződések jóváhagyási küszöbét. Az a küszöb, amely felett a közgyűlés jóváhagyása kellett volna (ahol az állami képviselőnek hivatalos felhatalmazást kellett volna kapnia), 5 millió euróról 50 millió euróra ugrott. Így a 46 milliós tranzakciót elég volt az igazgatótanácsnak jóváhagynia – megkerülve a nagyobb átláthatóságot és a Nuclearelectrica vezetésének szigorú kontrollját afölött, hogyan költik a közpénzt. Ötről ötvenre, egy héttel a 46 milliós ügylet előtt - ha ez véletlen, akkor én holnap megnyerem a lottó ötöst hatszor egymás után.

2026 márciusáig a doicești-i projekt teljes költsége elérte a 275,8 millió dollárt. Ebből a legnagyobb részt – mintegy 228,6 millió dollárt – a Nuclearelectrica finanszírozta, részvényesi kölcsönök formájában. Ehhez képest a Nova Power & Gas, amely a cég 50%-át birtokolja, mindössze a törzstőkéhez járult hozzá pénzzel – nagyjából 4 millió euróval. A többi „hozzájárulása" valójában a túlárazott telek volt, amelyet szintén a Nuclearelectrica kölcsönéből fizettek ki neki. Vagyis: az állam adja a pénzt, az állam viseli a kockázatot, a magánpartner beszáll 4 millióval és egy telekkel, amelyet az állam pénzéből drágán megvesznek tőle – és cserébe övé a haszon fele. Az Ellenőrző Testület nem is finomkodik: kimondja, hogy ennek az "egyenlő" arányú társulásnak „nem volt logikai vagy gazdasági indoka", a jogok és kötelezettségek pedig mélységesen kiegyensúlyozatlanul, az állami cég kárára lettek megállapítva. A testület szerint a magánpartner magatartása arra irányult, hogy „csak a szabadpiaci feltételek látszatát" keltse.

Kik ezek az emberek?

A Nova Power & Gas a kolozsvári E-INFRA csoport része, amely mögött Teofil Mureșan, Simion Mureșan és Marian Pantazescu áll. A Mureșan-fivérek rendkívül befolyásos szereplők a román energiapiacon, nagy volumenű üzletekkel az állammal, és egy másik, nem kevésbé gyanús ügyben is főszereplők, amelyben a román állam amerikai cseppfolyósított földgázt (LNG) vásárolna – egy román közvetítőn keresztül, drágábban, mint a piaci ár, méghozzá akkor, amikor Romániának hamarosan saját fekete-tengeri gáza lesz. Azt a drága amerikai gázt egyébként a magáncégek már visszautasították, mert nem versenyképes az ára, az állam viszont, úgy tűnik, mindig kész fizetni.

A történet egyik kulcsszereplője Bogdan Ivan, a PSD volt energetikai minisztere, akit a sajtó nyíltan „a kolozsvári csoport emberének" nevez. Ő hozta meg a végső beruházási döntést, amely lehetővé tette, hogy a Mureșan-fivérek a Nova Power & Gason keresztül profitáljanak a Nuclearelectricával kötött társulásból, és számlázzanak az államnak. Ugyanez a Bogdan Ivan az, aki a G4Media leleplezése szerint nyomást gyakorolt Nicușor Dan elnökre és Ilie Bolojan miniszterelnökre azért is, hogy az állam egy román közvetítőn keresztül vásároljon amerikai gázt – vagyis ugyanabban a gázüzletben is érdekelt, amely a Mureșan-kör másik cégéhez, a Nova Gas&Trade-hez vezet. Amikor Bolojan – aki átnézte az energiaügyi minisztérium papírjait, és a saját szavaival több mint 200 millió euró pazarlást fedezett fel – nyilvánosan megkérdőjelezte az egészet, azonnal beindult a pártokon átívelő védőgépezet.

A PSD részéről Sorin Grindeanu, a párt vezetője rontott neki: kijelentette, hogy Bolojan „menesztett, politikai legitimitását vesztett miniszterelnök", akinek nincs joga „stratégiai partnerségeket és stratégiai projekteket" megkérdőjelezni. Fordítsuk le: amikor valaki a rendszer legkényesebb pontjához nyúl, azonnal „stratégiai projektté" minősítik, és a bírálót minősítik illegitimmé, nem a bírált üzletet - hasonlókat láttunk Viktor Orbán kormányzása alatt is. De – és ez a legárulkodóbb – a projektet nemcsak a PSD védte, hanem Bolojan saját pártja, a PNL is. Rareș Bogdan, a PNL EP-képviselője és alelnöke – aki történetesen szintén kolozsvári, akárcsak a Nova Power & Gas tulajdonosai – nyíltan felszólalt a projekt védelmében, és a saját pártelnökét, Bolojant támadta. A projekt fejlesztésének egy jelentős részét egyébként korábban épp egy másik PNL-es energiaügyi miniszter, Sebastian Burduja felügyelte.

Doicești nem egy párt, hanem a rendszer korrupciója, ahol a PSD és a PNL – a két nagy párt, amely elvileg egymás ellenfele – tökéletes egyetértésben véd egy olyan üzletet, amelyből ugyanaz a kolozsvári magánkör húz hasznot, miközben az ország energiafüggetlensége a tét. Ha ezeket a szereplőket megnézzük a politikai nyilvánosságban, akkor csakis a szuverenitás, a hazánk büszkesége miatt aggódnak és idegesek a brüsszeli elnyomás miatt. Ismerős a képlet, nem?

Innen nézve a Bolojan-kormány májusi bukása is más megvilágításba kerül. A reformer miniszterelnök épp azokban a hetekben kezdte firtatni a doicești-i milliárdokat és az amerikai gázüzletet, amikor a PSD kihátrált mögüle és megbuktatta a kabinetet. Az időzítés önmagában nem bizonyíték – de a mintázat beszédes: Bolojan pontosan akkor bukott, amikor a rendszer legjövedelmezőbb üzleteihez ért volna. Romániában a reform pontosan addig tart, amíg valakinek a jó üzletét nem fenyegeti. Onnantól már nem reformer vagy, hanem „az ország stratégiai érdekeinek aláásója".

Mindeközben

Doicești több szakértő szerint Európa egyik legelőrehaladottabb kis moduláris reaktor-projektje, és a leállításának is komoly ára van – elveszett amerikai partnerség, lemaradás egy globális technológiai versenyben stb. Claudiu Sandu ügyész néhány napja „csődöt mondott országnak" nevezte Romániát, ahol azok, akik a szabályokat hozzák, először azt mérlegelik, hogyan érintik azok őket és a köreiket. Doicești ennek tökéletes illusztrációja – de egy fontos többlettel: itt nem egy párt lopott, hanem a rendszer, a PSD és a PNL együtt, kéz a kézben védte azt az üzletet, amelyből ugyanaz a kolozsvári kör gazdagodott. Ezért is olyan ritka és értékes, ha valaki – mint Bolojan – egyáltalán felkapcsolja a lámpát, és ezért is olyan sokatmondó, hogy amint felnyitotta, mindkét oldalról rárontottak. Egyelőre annyi biztos, hogy a jelentés elkészült, a számok nyilvánosak, és a nevek is. A kérdés – mint mindig – az, hogy lesz-e folytatás, vagy két nap múlva ez is elül, mint minden más, ahogy Romániában már annyi mindennel már megtörtént.

Ugar

Felhasznált források:

A miniszterelnöki Ellenőrző Testület jelentésének összefoglalója - PDF

A helyszínválasztás kritikája és atelejs költség megugrása: Adevărul