Szép nap a mai: lefoglalták a Fidesz szervereit

Hát eljött ez a nap is. Az a párt, amely tizenhat éven át úgy bánt a magyar állammal, mint a saját nappalijával, amely lehallgatott, megfélemlített, kamuperekbe hajszolt és közel tizenkilencezer titkos megfigyelést engedélyezett a maga kényelmére, kedden felfedezte magának a jogállamot. Az ügyészség ugyanis megjelent a Fidesz szervereit biztosító központban, és Havasi Bertalan kommunikációs igazgató szerint nekiállt lefoglalni a párt teljes kommunikációs rendszerét és adatbázisait. A reakció nagyjából annyi idő alatt landolt, amennyi alatt Havasi be tudta gépelni: „1990, a kommunizmus vége óta nem volt példa" ilyenre, „az önkényuralom a mai napon szintet lépett". A parlamentben a fideszes Radics Béla megtoldotta azzal, hogy az egész „a legrosszabb kommunista-állampárti időket idézi".

Csodálatos. Egyszerűen csodálatos. Az önkényuralmat az az ember kéri számon, aki egyetemen is oktathatná a hogyan bontsuk le a jogállamot, legyünk oroszok szolgái elméleti és gyakorlati kurzust. A kommunista módszereket az a garnitúra emlegeti, amely maga építette újra az állampárti reflexrendszert, csak épp narancssárgára festve. Van ebben valami mélyen igazságos: a hatalom, amely tizenhat évig azt hitte, mindent megtehet, most egyetlen szabályos házkutatástól úgy sikoltozik, mintha tankok gördültek volna be a székház udvarára. Csak megpiszkálták, és máris bőg. Ennyi maradt „Európa legerősebb emberének" pártjából: egy sértett, vinnyogó önsajnálat, amint épp a saját fegyverét fordítják ellene – csűrve-csavarva, de a jog keretei között, ami neki nyilván szokatlan élmény.

Mielőtt a Fidesz végleg belelovallná magát az áldozati szerepbe, tegyük tisztába: itt nem egy párt elhallgattatásáról van szó, hanem egy kőkemény korrupciós ügyről. Ahogy kiderült, nem is a Központi Nyomozó Főügyészség, hanem a Bács-Kiskun Vármegyei Főügyészség jár el, méghozzá a Nemzeti Kulturális Alap körüli, hűtlen kezelés és más bűncselekmények gyanúja miatt indult nyomozásban. A 17 milliárd forintos NKA-botrányról van szó, amelyben már korábban is kattant a bilincs – többek között Bús Balázson, Óbuda egykori fideszes polgármesterén, aki mellesleg az NKA alelnöke is volt. Vagyis nem valami politikai boszorkányüldözés, hanem annak a nyomon követése, hogy hová tűnt a kultúrára szánt közpénz jó része. Meglepeti: a Fidesz környékére...

És hogy a drámát is helyre tegyük, mert a Fidesz ebből is mártíromságot kovácsolna: a „lefoglalták a szervereinket" manapság már ritkán jelenti azt, hogy egy nyomozó a hóna alá csapja a gépet és kisétál vele. A hatóság rendszerint forenzikus másolatot készít – lekoppintja az adatbázist –, hogy a vizsgált szervezet működése ne álljon le. Fizikailag akkor foglalják le a vasat, ha fennáll a veszélye, hogy azokon a szervereken továbbra is bűncselekményt követnek el, vagy hogy a bizonyítékokat eltüntetik. Szóval ha a Fidesz most a „megbénított kommunikációról" jajong, annak vagy nincs köze a valósághoz, vagy – és ez a mulatságosabb változat – tényleg van rajta valami, amit nagyon nem szeretnének, ha másolatban is megmaradna.

Legyünk őszinték: ha valaki, hát mi őszintén kíváncsiak lennénk arra, mi van azokon a szervereken. Nem is akárhol – hanem ott, a mappák mélyén, ahol esetleg cirill betűs fájlnevek sorakoznak. Mert az a párt, amelynek külügyminisztere tizennégyszer zarándokolt Moszkvába, átvette a Barátságért érdemrendet, és amely tizenhat éven át kitartóan vétózta Kirill pátriárka szankcionálását, aligha véletlenül gyanús, ha a keleti szálakról van szó. Nem állítunk semmit – csak azt mondjuk, hogy egy forenzikus adatmásolat néha izgalmasabb olvasmány, mint egy krimi. És ha netán előkerülne belőle valami, ami arról árulkodik, kiket is szolgált ki ez a garnitúra a magyar érdek helyett, az sok minden mást is megmagyarázna. Egyelőre persze ez csak a mi jámbor kíváncsiságunk. De a kíváncsiság néha kifizetődik.

Ők pedig hadd sírjanak - a jogállam nem azért van, hogy jó legyen nekik, hogy a bűnözök megúszhassák.

Várjuk a kiszivárogtatásokat arról, hogy mégis, mik voltak MÉG azokon a szervereken.

Karczag Anna

Felhasznált források: Portfolió, HVG, Telex