RMDSZ: egy székért az AUR mellé

Amint arról az Ugar olvasói értesülhettek, a minap az RMDSZ együtt szavazott az AUR-ral és a Șoșoacă-féle SOS România párttal.  Ez egy dolog, és van még mellette sok másik, mert vannak dolgok, s dolgok, ahogy mondotta volt drága nagyapám, és nem is kellett hozzátennie semmit, mindenki értette, hogy melyik dolog melyik, s azok bizony úgy vannak, ahogy vannak.

A másik dolog viszont az, hogy Cătălin Drulă, az USR politikusa, annak a pártnak az egyik vezetője, amelyet épp megfosztottak egy parlamenti eszköztől, magyar nyelven posztolt a SAJÁT Facebook-oldalán, felkérdezve az RMDSZ-t, mégis hogyan magyarázzák, hogy az AUR-ral és az SOS-szel szavazgatnak. A román sajtó sem szúrta ki azonnal, vagy csak nem érdekelte különösebben, hogy az RMDSZ mit tett; Drulă magyar nyelvű posztja után jó sokkal lett belőle hír a G4Media-n, miközben az erdélyi magyar sajtó úgy engedte el a témát, mintha nem is rólunk szólna. Végül csak lett valamiféle botrány, köszönhetően Drulă magyar nyelvű posztjának és annak a pár erdélyi magyar orgánumnak, amelyik egyáltalán írt az esetről, de a teljes erdélyi magyar sajtó lényegében kizárólag Csoma Botond RMDSZ-es honatya magyarázkodásának adott helyet: visszakérdezés, felkérdezés és nota bene, hatalomellenőrzés nincs. Az erdélyi magyar sajtó jelen pillanatban letérdelt Csoma Boti előtt, Csoma, a sajtó, valamint néhány eszeveszett kommentelő pedig azzal hárítja ezt a csúfságot, hogy az USR politikusát veszik célba, mert legjobb védekezés az (ellen)támadás.

Mert vannak dolgok, s dolgok, ahogy mondotta volt drága nagyapám, s nem is kellett hozzátennie semmit, mindenki értette, hogy melyik dolog melyik, s azok bizony vannak. A dolog viszont úgy néz ki, hogy az RMDSZ újfent és ismét elárult minket, de a vérünkbe ivódott balkáni közönnyel immár nem hallgatagon vesszük ezt tudomásul, hanem egyenesen izgatottan fogyasztjuk az árulás nem túl mesteri elhárítását. Az erdélyi magyar sajtó nyomorult visszaigazoló zsurnalizmusa egyenesen égbekiáltó. Az állítólag ellenzéki és állítólag szélsőjobbellenes Transtelex egészen hírügynökségi szárazságúra csiszolta a témát, majd odadobta kötelező teljesítmény elvégezve címszó alatt az olvasóinak. Nesztek. A hírügynökségű szárazság mellett az RMDSZ-t jellemzően kilúgozták a történetekből, és odadobták egy rendszerbeli veterán párttagnak, hogy baráti tüzet nyisson. Így semmiképp sem fog megkérdőjeleződni az RMDSZ rendszerszerepe. A Krónika pedig a szappanért való lehajolás és annak járulékos élvezetei című nemzetközi vetélkedőre készülhet, minden bizonnyal esélyes az aranyéremre vagy az aranyérre, mert olyan megalázkodást művelt, amiért jobb helyeken azonnal menesztenék az újságírót. De rég nem élünk jobb helyeken, a kognitív háborúban sikerült ismét a vesztes oldalra állnia a magyar társadalomnak.

A disszonancia viszont marad kognitív műfaj, így jellemzői sem változnak: akármit is írjon vagy ne írjon a Krónika, a Transtelex, a Maszol és társai, az eredmény elkerülhetetlen: a tisztességes románság szemében a magyarok végképp elvesztik maradék megbecsültségüket is. Dolgoztak ezen az oroszszopó viktororbánisták eleget, sikerük elvitathatatlan, de hogy miért pont a Szövetségnek kell feltennie a pontot az i-re, az olyan rejtély, mint az 1941-ben Amerikának küldött magyar hadüzenet. Jó, utóbbinak legalább voltak körülményei, és forrásokkal igazolható esemény, ami csekély érdem ugyan, de még mindig több, mint a saját fülüket kolozsvári dézsába vagdosó székelyek bizonyítatlan legendája.

Csoma Botond magyarázata lényegében ez: volt egy 2024-es, teljes ciklusra szóló megállapodás a PSD–PNL–USR–RMDSZ között, amely alapján az RMDSZ-nek minden ülésszakban jár egy háznagyi tisztség; a PSD ezt most felrúgta, új alkut kötött az AUR-ral, az SOS-szel és a kisebbségi frakcióval; az RMDSZ pedig azért szavazta meg az új összetételt, hogy megtartsa a saját háznagyi helyét. Ez gyönyörű, mert az RMDSZ ezzel pont azt az elvi alapot semmisítette meg, amelyre hivatkozva a saját helyét védi.

• Ha a négyéves megállapodás szent, akkor nem szavazod meg annak felrúgását.

• Ha viszont megszavazod, akkor másnap nem hivatkozhatsz arra, hogy a te háznagyi széked a négyéves megállapodás alapján jár.

Ez nem sakk, hanem az a pillanat, amikor valaki felgyújtja az esernyőt, majd beáll alá az esőben.

És mi az, hogy kényszerhelyzet? Tán a PSD az RMDSZ fejéhez rakta a pisztolyt? Nem. Annyi történt, hogy az RMDSZ-nek hirtelen választania kellett volna a saját propagandája és a saját pozíciói között, és a pozíciót választotta. Hogy ezért miért kell ott lenniük Bukarestben, az egyrészt érthető, másrészt szánalmas. Tegnap írtuk a Drulă-poszt kapcsán, hogy az RMDSZ ezt műveli: kitalálja a veszedelmet, majd megvéd minket tőle. Tévedtünk. Kitalálja ugyan a veszedelmet, fel is nagyítja rendesen, de nem véd meg tőle, hanem erősebbé teszi, mert hogyan véded meg a magyarokat az AUR-tól, ha közben az AUR-ral együtt szavazol? Nemcsak Csoma Boti adós ezzel a válasszal, hanem a kérdéssel adós az erdélyi magyar sajtó is.

Az sem magyarázat, hogy a PNL és az USR majd később, a mandátum utolsó szakaszában visszakapja a helyeit. Ez Romániában nem életbiztosítás, itt még az sem biztos, hogy addig ugyanaz a kormány lesz, ha lesz egyáltalán. De kérdezném akkor Csoma Botitól: mit szólna, ha a mandátum utolsó szakaszáig minden hónapban átutalná nekem a fizetését, én pedig akkor, amikor a PNL és az USR visszakapja a pozícióit, visszaadom a pénzét. Kamat nélkül, persze. Köszi, Boti. Viccet félretéve: ha annyira nem veszteség ez a PNL-nek és az USR-nek, akkor az RMDSZ miért nem vette ugyanolyan lazán? Nem szavazzák meg az AUR-t és az SOS Româniát előnyös helyzetbe juttató alkut, aztán majd a mandátum utolsó szakaszában megkapják a háznagyi széket. Ugye, hogy mindjárt más, amikor nem más pozícióját kell türelmesen elveszíteni? És Csoma érve megint csak beleharap saját magába, hiszen ha fontos a házbizottsági pozíció (hiszen, ahogy mondja, egyenesen az egymilliós magyar kisebbségnek ennyire fontos az a szék), akkor az RMDSZ egy-egy ugyanilyen fontos pozíciót megszavazott az SOS-nak és az AUR-nak is. Vagyis ott kell legyenek Bukarestben, hogy ártsanak nekünk. De vajon a magyarok miért tudják úgy, hogy ennek az ellenkezője az igaz?

A Krónika pedig átment Wikipédiába és szépen elmagyarázta az erdélyi olvasónak, mi az a háznagy, csak azt nem kérdezte meg Csomától, hogy a parlamenti bútorfelügyeletből pontosan hol lesz magyar kisebbségi érdek. Mert attól, hogy egy tisztség fontos a képviselőháznak, még nem következik, hogy fontos az erdélyi magyar közösségnek; legfeljebb az következik, hogy fontos annak a pártnak, amelyik harminchat éve minden saját pozícióját közösségi vívmánynak címkézi. És ezt a kérdést megérte volna feltenni, ha az ember nem a Krónikának dolgozik. Ezt a médiaverzumot nemrég Turos Lóránd RMDSZ-es szenátor kebelezte be lopásilag, de kár volt a gőzért: tulipános tulajdon nélkül is hozzák a felszopást, ahogy arra Viktor Orbán betanította őket.

Csoma Drulă elleni visszaszólása sem válasz, hanem terelés. Azzal üt vissza, hogy Drulă „hirtelen megtanult magyarul”, és hogy az USR miért nem kommunikált magyarul akkor, amikor az AUR-ral együtt nyújtott be bizalmatlansági indítványt a Cîțu-kormány ellen. Ez első hallásra szellemes, de politikailag elég gyenge pajzs, mert nem ugyanaz együtt szavazni egy kormány megbuktatására, mint parlamenti vezetői helyeket adni a szélsőjobbnak, ráadásul úgy, hogy közben az RMDSZ évek óta azzal kampányol: ő védi meg a magyarokat az AUR-tól. De ha már Csoma ennyire fennakad azon, hogy egy román politikus magyarul szól a magyar választókhoz, felmerül a kérdés:

vajon az RMDSZ elindítja-e a „Vorbiți românește, că trăiți în România” kampányt is?

A plakátokat Kolozsváron, a Matei Corvin román király szobrától nem messze található Planetárium nevű helyen lehetne zsűrizni, meghívott előadó a bocsánatkérő Kollai államtitkár-helyettes és főnöke, Tarr Zoltán, a búcsúkönnyeket pedig biztosíthatná a marosvásárhelyi Kossuth-utcatábla. Mert az mégiscsak különösen szórakoztató, amikor egy kisebbségi párt politikusa azon csipkelődik, hogy valaki magyarul beszél a magyarokhoz. A következő lépésben talán sajtótájékoztatót tartanak arról is, hogy a magyar nyelv fontos, csak kérjük, ne használják ellenük. Egyébként az USR annak idején azért buktatta meg a Cîțu-kormányt, mert az felelőtlenül költekezett, és az ezt szóvá tevő Stelian Iont menesztette miniszteri pozíciójából. Most viszont a PSD azért buktatott kormányt, hogy felelőtlenül költekezhessen tovább: hogy megakadályozza még a Bolojan-féle óvatos reformokat is. Nem mindegy.

A Transtelex-szál sem sokkal szebb, csak másképp kellemetlen. Az integritási törvényes cikkben például az a gond, hogy ha azt írják, a PSD és az AUR szavazataival került be a Fritz-módosítás, de ha közben a parlamenti folyamatban az RMDSZ szerepe is releváns, sőt adott ponton nélkülözhetetlen volt, akkor az RMDSZ kihagyása nem semleges szerkesztés, hanem politikai sterilizálás. Nem kell minden mondatba beleírni az RMDSZ-t, de ha egy cikk arról szól, hogy egy PNRR-mérföldkőhöz kötött, 770 millió eurós jogállami törvény körül hogyan épült fel a rombolás, akkor az RMDSZ szerepét nem lehet úgy kezelni, mint a levesből kihalászott babérlevelet.

A Mureșan–PNL–PSD-cikkre ugyanez igaz. Ha az RMDSZ közben Grindeanut sem tekinti vörös vonalnak, ha Cseke és Kelemen már korábban puhábbra állította ezt a kérdést, akkor a romániai magyar olvasó számára nem elég a PNL felelősségét vagy Mureșan nyilatkozatát ismertetni. A magyar politikai térben a kérdés az, hogy az RMDSZ megint hogyan tartja nyitva az ajtót a PSD felé, miközben a saját választóinak stabilitást és szélsőjobbellenességet árul. Íme egy részlet a Transtelex cikkéből: „Az Adevărul politikai forrásokra hivatkozva azt írta, hogy Kelemen Hunor jelezte Grindeanunak és Bolojannak: a szövetség parlamenti képviselői bárkit megszavaznának, akit Nicușor Dan államfő kormányfőnek javasol. Ez egy PSD vezette kabinet támogatását is lehetővé tenné. Kelemen azonban a Maszolnak cáfolta az értesülést, és azt mondta, az elnöki jelölésig kitartanak Mureșan mellett.” És az újságíró nem mondja meg, hogy ez egy hatalmas, Holdról is jól látható disszonancia, mert hol van ebben a hunori cáfolat? Az, hogy az elnöki jelölésig kitartanak Mureșan mellett, semmiben nem cáfolja azt, hogy ha Nicușor Dan végül mást jelöl, akár Grindeanut, akkor az RMDSZ megszavazhatja. Ez nem cáfolat, hanem időzítés. Nem azt mondta, hogy nem, hanem azt, hogy még nem most mondja ki az igent.

És ezt még lehet fokozni: a helyreállítási alap lehívásának kudarcáról szóló cikkben a határon túliak "nemzetpolitikai önállóságáért" a mosatlant is leverő Transtelexnél a "magyar szempont" az, hogy a magyar kormány bezzeg milyen ügyes volt, mert nem elveszítette, hanem visszaszerezte az elvesztett pénzeket, és ez ebben a formában ment ki a magyarországi sajtóba. A pénzek elszabotálásában kulcsszerepet játszó RMDSZ csak futólag jelenik meg a cikkben, ráadásul ott is pozitívan - a főszerkesztő ebben még a tőlük megszokott "formai követelményeket", (úgyismint: fügefalevél) sem teljesíti.

És itt ér össze minden: Csoma kényszerhelyzetről beszél, a Krónika háznagyot mantráz, a Transtelex sterilizál, a Maszol átvesz, az erdélyi magyar sajtó pedig úgy tesz, mintha a hatalom ellenőrzése valamiféle illetlenség volna, amit jó társaságban nem illik elővenni. Közben az RMDSZ megint megmutatta, hogy amikor választania kell a saját szélsőjobbellenes propagandája és egy bukaresti pozíció között, akkor a pozíciót választja. És nem azért, mert a magyar közösség ettől erősebb lesz, nem azért, mert a háznagyi székből majd hirtelen kinő az autonómia, nem azért, mert az AUR-t így lehet megállítani, hanem azért, mert a rendszer így működik: előbb riogatnak a veszéllyel, aztán ha kell, megszavazzák, hogy a veszély kapjon még két széket.

A végén pedig marad ugyanaz a kérdés, amelyet Drulă magyarul feltett, és amelyet az erdélyi magyar sajtónak kellett volna feltennie először: hogyan védi meg az RMDSZ a magyarokat az AUR-tól, ha közben az AUR-ral együtt szavaz? Erre nincs háznagyi magyarázat. Nincs kényszerhelyzeti menekülőút. Nincs „majd később visszakapják” típusú parlamenti altató. Van egy szavazás, van egy következmény, van egy szélsőjobb, amely több hatalmat kapott, és van egy RMDSZ, amely ehhez odatette a kezét. A többi már csak sajtómunka lenne. Kár, hogy éppen abból van a legkevesebb.

Ugar