Kelet-Líbia jóváhagyta a vitatott török tengeri megállapodást, Athén és Nicosia felháborodott

A kelet-líbiai parlament kedden jóváhagyta azt a tengeri határokról szóló megállapodást, amelyet Törökország 2019-ben a tripoli székhelyű, akkor nemzetközileg elismert Nemzeti Egységkormánnyal kötött. Ezzel egy olyan szerződés kapja meg utólag a Halifa Haftar tábornok ellenőrzése alatt álló keleti országrész áldását is, amelyet Görögország, Ciprus és Egyiptom kezdettől fogva törvénytelennek tart.

A Reuters két líbiai képviselőre hivatkozva arról számolt be, hogy a törvényhozás ugyanazon az ülésen egyhangúlag visszavonta két 2020-as határozatát is. Az egyikben megtagadta a tripoli kormány és Ankara által aláírt tengeri és biztonsági memorandumok ratifikálását, a másikban megszakította a politikai kapcsolatokat Törökországgal.

„Egyes országok elégedetlenek lehetnek ezzel a megállapodással, de számunkra a nemzeti érdek számít”

– mondta fel az ismerős szuverenista, nemzetiérdek-dumát Tarek al-Dzserusi képviselő, aki szerint a megállapodás politikai, katonai és gazdasági szempontból is megerősíti Líbia helyzetét a nagyhatalmakkal szemben. Aisa al-Tabalki képviselő hozzátette, hogy a szavazás előtt a szakbizottságok részletesen elemezték a rendelkezéseket. Ankara üdvözölte a döntést, és azt hangsúlyozta, hogy a megállapodás mindkét ország nemzetközi jog szerinti jogait és a méltányosság elvét tiszteletben tartja.

A 2019-es memorandum a Földközi-tenger keleti medencéjének
egyik legkényesebb dokumentuma

A megállapodás a török és a líbiai partok között húz meg egy közös tengeri határt, és teljesen figyelmen kívül hagyja a kettő között fekvő görög szigeteket, köztük Krétát. A görög külügyminisztérium kedden azonnal reagált, közleménye szerint a líbiai parlament döntése nem változtat azon, hogy a memorandum „törvénytelen, semmis és alaptalan”, és sérti a nemzetközi tengerjogot. Athén szerint a földrajzot nem lehet parlamenti szavazással megváltoztatni, Törökországnak és Líbiának ugyanis nincsenek egymással szemközti vagy szomszédos partjai, amelyek között tengeri határt lehetne meghúzni. A megállapodás pedig figyelmen kívül hagyja a görög szigeteknek az ENSZ tengerjogi egyezménye szerint járó tengeri övezeteit.

Görögország a saját, Egyiptommal és Olaszországgal kötött tengeri megállapodásaira hivatkozott annak bizonyítékaként, hogy ő tiszteli a nemzetközi jogot, és közölte, hogy tájékoztatta partnereit és szövetségeseit, valamint minden szükséges lépést megtesz szuverén jogai védelmében. A ciprusi külügyminisztérium szintén törvénytelennek és semmisnek nyilvánította a memorandumot, amely szerinte harmadik államok szuverén jogait sérti, és velük szemben semmilyen joghatást nem vált ki. Athén és Kairó 2020-ban éppen erre válaszul írt alá egy saját, a török–líbiai övezettel átfedésben lévő kizárólagos gazdasági övezeti megállapodást, amelyet viszont Ankara nem ismer el. A feszültséget tovább növeli, hogy Görögország tavaly engedélyt adott egy Chevron vezette konzorciumnak a Krétától délre eső területek szénhidrogén-kutatására, amit Törökország „jogellenesnek” nevezett.

A kelet-líbiai fordulat mögött az évek óta tartó
közeledés-politika áll

Líbia Moammer Kadhafi 2011-es megbuktatása és az azt követő polgárháború óta két rivális hatalmi központra szakadt, a nyugati, tripoli kormányra és a Haftar uralta keletre. Törökország 2019–2020-as katonai támogatásával döntő szerepet játszott abban, hogy Haftar seregei ne tudják bevenni Tripolit. Néhány évvel később azonban Ankara már mindkét oldallal üzletel, 2025 áprilisában pedig Haftar fia és helyettese, Szaddám Haftar látogatott Ankarába, ugyanazon év augusztusában török hadihajók futottak be Bengáziba, idén júniusban pedig a török hírszerzés vezetője tárgyalt Bengáziban.

Az Al Jazeera júliusi értesülése szerint az együttműködés mára gyakorlati katonai szintre lépett: katonai létesítményekről, fejlett megfigyelőrendszerekről, kelet-líbiai tisztek törökországi kiképzéséről és török hadiipari cégek részvételéről van szó. Ankara elsődleges célja az volt, hogy a keleti hatóságokkal is elfogadtassa a 2019-es tengeri határt, és így bármilyen jövőbeli líbiai rendezés esetén megőrizze befolyását. Egyiptom, Haftar régi támogatója, ezúttal meglepően csendes: az Al Jazeera egyiptomi forrása szerint Ankara semmit sem tesz Líbiában Kairóval való előzetes egyeztetés nélkül, és a két ország Szudánban is ugyanazt az oldalt támogatja. Egy líbiai biztonságpolitikai szakértő szerint viszont egy állandó török katonai jelenlét az egyiptomi vagy az algériai határ közelében már vörös vonalat lépne át. A brit RUSI egyik elemzője szerint a mostani szavazás nagyobb török katonai jelenlét előtt nyithatja meg az utat Kelet-Líbiában.

A döntés egy olyan időszakban születik, amikor a Földközi-tenger keleti medencéjében amúgy is sűrűsödnek az erővonalak. Izrael fejlett fegyverzetű hadihajókat adhat el Ciprusnak, Nicosia már bemutatta az izraeli Barak MX légvédelmi rendszert, Ankara pedig a sziget északi, általa megszállt részén csapatokat és hajók elleni rakétákat tart. Törökország a líbiai szavazással most az egész líbiai partvidéket a saját tengeri koncepciója mögé állította, és ezzel egy olyan tengeri határt erősített meg, amely a görög és ciprusi igények ellenére keresztülvágja Kréta és Ciprus jogos övezeteit. Hogy a döntésnek lesznek-e gyakorlati következményei, például török kutatóhajók jelennek-e meg a vitatott vizeken, vagy török bázisok épülnek-e Kelet-Líbiában, az még nem dőlt el. Az viszont már most látszik, hogy Ankara a líbiai polgárháború vesztes oldalát is sikeresen magához édesgette, és a Földközi-tenger keleti medencéjében egyre inkább ő szabja meg a játékszabályokat.

Ugar