Napi RMDSZ: előbb az integritást herélték ki, most a bértörvényt, Kelemen pedig Brüsszelezik

Románia újabb 770 millió eurónyi uniós pénzt készül elbukni, miután hivatalosan is kudarcba fulladtak az egységes közalkalmazotti bérezési törvényről szóló tárgyalások. A történetben természetesen már mindenki megtalálta a másik hibáját: Dragoș Pîslaru szerint kizárólag a PSD felelős, Ilie Bolojan szerint a szociáldemokraták „szégyentelenül hazudnak”, Sorin Grindeanu szerint viszont nem lehet a PNRR-re hivatkozva akármilyen törvényt lenyomni a parlament torkán. Traian Băsescu valamivel egyszerűbben fogalmazott: Románia ismét bebizonyította közigazgatási tehetetlenségét. Ebben legalább nehéz vitatkozni vele.

Csakhogy ebben az össznépi PSD-verésben valahogy kezd eltűnni egy másik szereplő, amely szintén nemet mondott a törvényre: az RMDSZ. Pedig két nappal korábban még Dragoș Pîslaru arról beszélt, hogy a PNL és az USR támogatja a tervezetet, miközben a PSD és az RMDSZ további elemzést kért. Mostanra az elemzésnek meg is lett az eredménye: az RMDSZ nem támogatja a jogszabály parlament elé terjesztését, és Kelemen Hunor meg is érkezett egy olyan magyarázattal, amelynek hallatán valahol a Duna túloldalán talán Orbán Viktor is elégedetten csettintett: Románia nem azért alkot törvényeket, hogy azok megfeleljenek az Európai Bizottságnak. Az RMDSZ álláspontja szerint - folytatja - nem lehet egyszerűen elfogadni egy közalkalmazotti bérezési törvényt pusztán azért, hogy arra Brüsszel rábólintson, mert – színészkedi el, hogy érvel – a jogszabályt nem az Európai Bizottságnak, hanem Romániának készítik. Kelemenék arra hivatkoznak, hogy a törvény hosszú évekre meghatározná több mint egymillió közalkalmazott fizetését, ezért előbb meg kell vizsgálni, milyen hatással lesz az orvosokra, tanárokra, rendőrökre és más állami alkalmazottakra.

Ez önmagában még kifejezetten értelmesen is hangzana - mit általában az orosz dezinformációs szövegek és a propaganda, akkor jó, ha van benne némi ráció és igazságmag -, csak van vele egy aprócska, körülbelül hároméves probléma. Az egységes bérezési reform ugyanis nem tegnap este esett be Kelemen Hunor postaládájába. A PNRR-ben vállalt reform eredeti határideje 2023 júniusa volt. Azóta kormányok, miniszterek és határidők váltották egymást, a kötelezettséget újratárgyalták, tovább rugdosták, majd elérkeztünk 2026 augusztusának végére, amikor az augusztus 31-i végső határidő előtt néhány nappal a román politikai elit egyszer csak elkezdett azon töprengeni, vajon milyen hatással lehet az egységes bérezési törvény az orvosokra és a tanárokra. Három év alatt erre valahogy nem sikerült rájönni. Augusztus 11-én már világos volt, hogy ha nincs megállapodás és a törvényt nem fogadják el augusztus 31-ig, Románia mintegy 770 millió euró vissza nem térítendő PNRR-forrást veszélyeztet. Nicușor Dan többször összehívta a pártvezetőket, augusztus 20-án ismét eredmény nélkül álltak fel az asztaltól, majd technikai tárgyalásokat és még egy újabb politikai egyeztetést ígértek. A határidő tehát nem valamiféle váratlan brüsszeli villámcsapás volt, hanem mindenki pontosan tudta, mi következik, ha nem sikerül megállapodni. Ehhez képest Kelemen Hunor most úgy beszél az Európai Bizottságról, mintha Ursula von der Leyen vasárnap este felhívta volna Bukarestet azzal, hogy gyerekek, hétfő reggelre dobjatok már össze nekem egy bértörvényt.

Nem. Ti vállaltátok. Három éve.

És persze igaz, hogy a PSD felelőssége óriási. Dragoș Pîslaru egyenesen a PSD-t nevezte az egyetlen felelősnek a tárgyalások kudarcáért, Ilie Bolojan pedig azzal vádolta Grindeanu pártját, hogy felelőtlen és populista módon kompromittálta Románia esélyét a 770 millió euróra. A szakszervezetek viszont azt állítják, hogy maga a tervezet sem változott érdemben, az általuk kifogásolt problémák megmaradtak, ezért abból szerintük nem lehet hiteles reformot építeni. Vagyis szakmai vita természetesen van, és senki nem állíthatja komolyan, hogy egy több mint egymillió ember fizetését érintő törvényt vakon kellene megszavazni, és az RMDSZ felelőssége azért is különösen érdekes, mert ez már a második PNRR-s integritási-reformkörnyéki történet, amelyben a szövetség valahogy nem az uniós pénzek megmentésének oldalán találja magát. Az integritási törvény esetében még aktívabban működött közre. Az RMDSZ megszavazta azt a PSD és az AUR által átfaragott konstrukciót, amelybe bekerült a Dominic Fritz ellen alkalmazható módosítás, miközben a vagyonnyilatkozati rendszer is gyengült. Az alkotmánybírósági szavazásnál az RMDSZ által delegált Asztalos Csaba szavazata is kellett ahhoz, hogy a Fritz-módosítás életben maradjon. Az ügy végül odáig jutott, hogy az Európai Néppárt és a Renew vezetői Ursula von der Leyenhez fordultak, mert szerintük a szabályozás jogállamisági és uniós jogi problémákat vet fel, és azt kérték az Európai Bizottságtól, hogy ennek fényében vizsgálja felül (értsd: állítsa le!) a PNRR-kifizetést.

Vagyis az egyik PNRR-mérföldkőnél az RMDSZ segít olyan törvényt gyártani, amely miatt Brüsszelben már azt kérdezik, egyáltalán szabad-e kifizetni a pénzt, a másik PNRR-mérföldkőnél pedig az RMDSZ nem támogatja a törvényt, majd Kelemen Hunor közli, hogy azért mégsem az Európai Bizottságnak törvénykezünk.

Kezd kirajzolódni valamiféle rendszer. Különösen azért, mert az RMDSZ politikailag egyre közelebb kerül Sorin Grindeanu PSD-jéhez, és már a következő kormányzati konstrukciókban gondolkodik. Így aztán kényelmes helyzet alakult ki: miközben a román nyilvánosság jelentős része a PSD-re mutogat – sok tekintetben teljes joggal –, az RMDSZ szépen félrehúzódhat a függöny mögé, és úgy tehet, mintha ehhez az egészhez neki különösebb köze nem lenne. Pedig van, és Kelemen Hunor „nem Brüsszelnek törvénykezünk” mondata azért különösen álságos, mert a közalkalmazotti bérrendszer rendbetétele nem valamiféle brüsszeli bürokrata perverz hobbija. Románia közszférájának bérstruktúrája évek óta tele van aránytalanságokkal, pótlékokkal, kivételekkel, különleges kategóriákkal és politikailag kitermelt állásokkal. Az egységes bérezési reformot maga Románia vállalta, majd ezért cserébe európai pénzt kért. Ez a PNRR alaplogikája - nem úgy működik, hogy Brüsszel idead 770 millió eurót, aztán három év múlva udvariasan megkérdezi, hogy esetleg sikerült-e valamit csinálni azért cserébe, mire Kelemen Hunor felháborodva közli, hogy ne tessék már beleavatkozni Románia belügyeibe.

A PNRR egy megállapodás: reformért pénz. Ha nincs reform, nincs pénz - ennyire bonyolult.

És itt érünk el ahhoz, amiről Kelemen Hunor természetesen sokkal kevésbé szeret beszélni, amikor az orvosokat és a tanárokat sorolja. A közszféra reformja ugyanis nemcsak arról szól, hogy mennyit keres egy sebész vagy egy fizikatanár. Arról is szól, hogy a román állam elképesztően kiterjedt intézményrendszerében hány emberre van ténylegesen szükség, milyen munkáért milyen fizetés jár, milyen pótlék indokolt, és hány olyan állás létezik, amelynek elsődleges funkciója nem feltétlenül az állam működtetése, hanem valamelyik párt helyi emberének elhelyezése. Ott vannak az állami és önkormányzati vállalatok, igazgatótanácsok, felügyelőbizottságok, ügynökségek, hivatalok, alárendelt intézmények és a román klientúraállam mindenféle kis fiókjai, amelyekben évtizedek óta remekül el lehet helyezni pártkatonákat. Egy valódi reformnak óhatatlanul el kellene jutnia oda, hogy megkérdezze: mégis mit csinál ez az ember, miért ül itt, és miért fizetünk neki ennyit?

Na, ez már sokkal kellemetlenebb kérdés annál, hogy mennyit keressen egy tanár, és itt válik különösen groteszkké Kelemen Hunor másik, Kolozsvári Magyar Napokon előadott figyelmeztetése, miszerint ha Románia így folytatja, nem lehet elkerülni az AUR kormányra kerülését. Ebben történetesen igaza lehet, csak talán nem egészen azért, amiért gondolja.

Az AUR nem azért kerülhet egyszer kormányra, mert Nicușor Dan néhány héttel tovább keresi a megfelelő miniszterelnököt. Az AUR azért kerülhet kormányra, mert a román politikai elit évek óta bemutatja a választóknak, hogy képtelen működtetni az államot. Három év alatt nem tud megírni egy bértörvényt. Elvállal reformokat, kaphatna értük az európai pénzt, majd amikor teljesíteni kellene a vállalást, összeveszik - integritási reformból politikai leszámolást gyárt. Közben egymásra mutogat, kormányokat buktat, saját klientúráját védi, aztán amikor elveszik néhány százmillió euró, mindenki megtalálja azt a másik pártot, amely miatt az egész történt.

Ez az AUR legjobb kampányanyaga. Ti vagytok Simion legjobb TikTok-videói!

Minden elbukott PNRR-millió, minden három évig halogatott reform, minden saját emberre szabott kivétel, minden pártkatonákkal feltöltött igazgatótanács és minden „nem Brüsszelnek törvénykezünk” típusú vállvonogatás azt üzeni annak a választónak, aki már eleve gyűlöli a politikai rendszert, hogy igen, pontosan olyan használhatatlanok, korruptak és önérdekűek ezek, amilyennek az AUR mondja őket. Aztán Kelemen Hunor feláll Kolozsváron, körbenéz, és aggódva megállapítja, hogy jön az AUR. Hát persze, hogy jön.

Csak amikor majd tényleg megérkezik, ne tessék úgy csinálni, mintha valaki Brüsszelből küldte volna.

Ugar