A Vidéki prókátor Navracsics politikai hitelességéről

A Vidéki prókátor ezúttal azt a sajátos politikai átváltozást veszi célba, amelyben az Orbán-rendszer egykori meghatározó szereplői hirtelen ismét a polgári Magyarország, az alkotmányosság és a liberális demokrácia nyelvén kezdenek beszélni. A bejegyzés egyik főszereplője Navracsics Tibor, aki újra a polgári Magyarország eszméjét hirdeti, miközben a szerző arra emlékeztet, hogy igazságügyi miniszterként maga is részt vett annak a rendszernek a kiépítésében, amely korlátozta az Alkotmánybíróság mozgásterét. A másik Handó Tünde, aki a Sulyok-féle alkotmánybírósági határozathoz írt terjedelmes különvéleményében Szókratésztől és Platóntól kezdve Cicerón és Kelsenen át a strasbourgi és luxembourgi bíróságig, valamint a Velencei Bizottságig egész jogfilozófiai arzenált vonultat fel a liberális demokrácia és az alkotmányos korlátok mellett.

A poszt központi kérdése azonban nem az, hogy önmagukban helyesek-e ezek az érvek, hanem az, hogy tizenhat év után mennyi hitelesség maradt mögöttük. A Vidéki prókátor különösen ironikusnak tartja, hogy Handónak most éppen azokkal az alkotmányos korlátozásokkal szemben kell érvelnie, amelyek létrehozásában az Orbán-rendszer maga is aktívan közreműködött. Az irónia szerinte ott válik teljessé, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörét korlátozó alaptörvény-módosítás Navracsics igazságügyi miniszterségének idején született, most pedig ugyanennek a politikai világnak a szereplői próbálják bizonyítani, hogy az egykor elfogadott korlátozás mégsem jelentheti az alkotmánybíráskodás valódi elnémítását.

A Vidéki prókátor ezért nem valamiféle késői demokratikus megtérésként olvassa a történteket, hanem a politikai hitelesség problémájaként. Ha ugyanazok az emberek, akik hatalmi helyzetben elfogadták vagy működtették az illiberális rendszer intézményeit, a politikai környezet megváltozásával ismét a jogállam és a polgári demokrácia védelmezőiként jelennek meg, óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy valódi elvi fordulatról vagy egyszerű alkalmazkodásról van-e szó. A bejegyzés végére ezért már nem is jogelméleti vita marad, hanem egy sokkal egyszerűbb kérdés: miért kellene most elhinni ugyanazoktól az emberektől a demokratikus elvek melletti kiállást, akiknek akkor nem okozott hasonló problémát az alkotmányos fékek gyengítése, amikor még az általuk támogatott hatalom érdekeit szolgálta?