Nicușor Dan őszi tervei: PSD-RMDSZ kormányon, plusz szavazatok szélsőjobbról

A friss hír az, hogy Nicușor Dan a jövő hét végéig szeretné kijelölni az új miniszterelnököt, a Cotroceni-palotában pedig jelenleg egy olyan forgatókönyvön dolgoznak, amely szerint egy politikailag független miniszterelnök vezetne PSD-kormányt. A G4Media elnöki adminisztrációhoz közeli forrásai szerint az RMDSZ ezt a kabinetet megszavazná, csakhogy a PSD és az RMDSZ együtt továbbra sem ad ki 233 parlamenti voksot, márpedig ennyi kell egy kormány beiktatásához. A hiányzó támogatást ezért az SOS Romániából és a POT-ból kiszakadt frakciókból, valamint olyan képviselőktől próbálnák összeszedni, akik a következő időszakban akár az AUR-frakcióból is kiléphetnek.

Mert az RMDSZ hónapok óta azt ismételgeti, hogy az AUR a vörös vonal, velük nem kormányoz közösen. Tánczos Barna pénteken is megerősítette, hogy a Szövetség gyakorlatilag bármilyen kormányzati megoldásban részt vehet, egyetlen feltétellel: az AUR maradjon ki. Ez első hallásra világos beszéd, csak a most kiszivárgott parlamenti konstrukció után érdemes pontosítani, hogy mit nevezünk pontosan AUR-nak, mit közös kormányzásnak, és hol húzódik az a bizonyos vörös vonal, ha az AUR képviselője hétfőn még Simion frakciójában ül, kedden kilép onnan, szerdán pedig megszavazza ugyanazt a PSD-kormányt, amelyet az RMDSZ is.

A parlamenti matematika ugyanis végtelenül egyszerű, és éppen emiatt lesz a politika kurva bonyolult. A PSD-nek az RMDSZ szavazataival együtt sincs meg a szükséges többsége. A PNL és az USR leszögezte, hogy a PSD-vel nem kíván újra kormányozni, erről politikai döntéseik is vannak, az USR pedig külön azt is világossá tette, hogy egy Grindeanu-féle kabinetet nem támogatna. Ha tehát a PSD vissza akar kerülni a kormányra, valahonnan még be kell húznia egy rakás voksot, és a G4Media mostani értesülése szerint ez a „valahonnan” éppen a szélsőjobb parlamenti peremvidéke lehet.

Ott vannak az SOS Romániából kivált képviselők, a POT színeiben bejutott, aztán ki tudja, éppen milyen mezben üldögélő parlamenterek, valamint a PACE – Întâi România nevű formáció, amely a POT, az SOS és az AUR környékéről kiszakadó embereket gyűjtötte össze. A szélsőjobboldali parlamenti tér hónapok óta úgy mozog, mint a higany, képviselők és szenátorok vándorolnak egyik csoportból a másikba, a PACE pedig már korábban is jelezte, hogy bizonyos feltételekkel hajlandó lenne támogatni egy PSD–RMDSZ-kormányt. Vagyis nem kell létrehozni egy PSD–AUR–RMDSZ nevű koalíciót ahhoz, hogy ugyanazok a politikai erők életben tartsanak egy kabinetet. Elég, ha az egyik belülről támogatja, a másik kívülről, a harmadikból pedig éppen a szavazás előtt kilép annyi képviselő, amennyi még hiányzik, így aztán papíron mindenki megőrizheti a maga meséjét. Az RMDSZ nem kormányoz az AUR-ral. A PSD nem kormányoz az AUR-ral. Az AUR sem kormányoz a PSD-vel. Csak valami különös parlamenti csoda folytán a végén mégis összejön a 233 szavazat.

Az AUR-nak ráadásul jelenleg semmilyen különösebb érdeke nincs arra, hogy hivatalosan beüljön egy PSD-kormányba. A következő kabinetre nem wellnesshétvége vár, hanem költségvetési hiány, PNRR-pénzek elvesztésének vagy visszatartásának veszélye, közszféra-reform, a három éve halogatott bértörvény, megszorítások, állami vállalatok rendbetétele és az ezekből következő társadalmi elégedetlenség. Aki most kormányoz, annak kiváló esélye nyílik arra, hogy a következő választásig politikailag elkopjon. Az AUR jelenleg Románia legerősebb pártja, ezért George Simionéknak sokkal kényelmesebb lehet kívül ülni, üvölteni, hogy mindenki más korrupt hazaáruló, és végignézni, ahogy a kormányzó pártok saját magukat darálják le. Ehhez képest néhány megfelelő pillanatban leadott parlamenti szavazat, néhány frakcióból hirtelen kilépő aranyifjú vagy valamelyik szélsőjobboldali utódfrakció támogatása igazán olcsó befektetés.

És itt jön az azon RMDSZ felelőssége, amelyet Kelemen Hunorék nagyon szeretnének valahogy ködbe burkolni. A Szövetség ugyanis ugyanúgy tud számolni, mint bárki más. Pontosan tudják, hogy a PSD-nek az RMDSZ szavazatai nem elegendők, tudják, hogy 233 voks kell, tudják, hogy a PNL és az USR lezárta a PSD felé vezető koalíciós utat, és ebből azt is tudniuk kell, hogy a hiányzó szavazatoknak valahonnan máshonnan kell érkezniük. Ennek ellenére Kelemen Hunor már korábban jelezte, hogy egy PSD-kormány megszavazása sem volna kizárt, vagyis a Szövetség nem most találkozott először ezzel a konstrukcióval. Nicușor Dan mostani kiszivárogtatása ezért nem azt bizonyítja, hogy már minden eldőlt, hanem azt, hogy az Ugar nem a levegőbe beszélt, amikor hónapok óta azt írta: az RMDSZ csúnya játékot játszik. Ha az elnöki adminisztráció valóban egy olyan PSD-kormány összeállításán dolgozik, amelyhez az RMDSZ adja a maga voksait, a hiányzó támogatást pedig SOS-, POT- és esetleg frissen kiszakadt AUR-képviselőkből rakják össze, akkor a „vörös vonal” valójában nem politikai elv, hanem technikai részlet.

Mindez különösen szép annak fényében, hogy a PSD és az AUR már más ügyekben is együtt mozgott, az RMDSZ pedig közben egyre látványosabban tolódik a PSD felé. Az integritási törvény kiherélésében nyakig benne voltak, az alkotmánybírósági döntésnél az RMDSZ által delegált Asztalos Csaba szavazata kellett a Fritz-módosítás átengedéséhez, majd a közszféra egységes bértörvényének bukásakor is ott találjuk Kelemen Hunorékat, akik három év halogatás után egyszer csak felfedezték Orbán Viktor régi brüsszelezős slágerét, és közölték, hogy Románia nem azért alkot törvényeket, hogy azok az Európai Bizottságnak tessenek. Közben Kelemen Hunor a Kolozsvári Magyar Napokon attól óvta Romániát, hogy ha így folytatjuk, nem lehet elkerülni az AUR kormányra kerülését. Ebben a mondatban van valami egészen gyönyörű cinizmus: az AUR ugyanis nem azért kerül egyre közelebb a hatalomhoz, mert Nicușor Dan néhány nappal tovább keresi a következő miniszterelnököt, hanem azért, mert a magukat proeurópainak nevező pártok évek óta képtelenek végrehajtani azokat a reformokat, amelyeket maguk ígértek meg, sorra veszélyeztetik az uniós pénzeket, saját klientúrájuk védelmében szétverik az integritási szabályokat, majd amikor a parlamenti matematika úgy kívánja, elkezdik kiszámolni, hány szavazatot lehetne összeszedni ugyanabból a szélsőjobboldalból, amelynek hatalomra jutásával aztán riogatják a választóikat. A mostani Nicușor Dan-féle forgatókönyv tehát azért érdekes, mert egy csapásra láthatóvá teszi azt, amit eddig mindenki külön-külön próbált elmagyarázni. Nem szükséges az RMDSZ-nek és az AUR-nak ugyanabban a kabinetben ülniük ahhoz, hogy ugyanazt a kormányt életben tartsák. Nem kell közös koalíciós szerződés. Nem kell közös miniszter. Még azt sem kell kimondani, hogy együttműködés van. Elég, ha az egyik megszavazza a kabinetet, a másikból pedig annyian lépnek ki a megfelelő pillanatban, hogy a matematika végül kijöjjön.

Az RMDSZ továbbra is büszkén mutogathatja a vörös vonalát - csak közben arrébb tették.

Ugar

Így épül a román illiberális állam az RMDSZ segítségével: