Abbász a négyéves mandátum 22. évében: megint elhalasztották a palesztin választásokat

Mahmúd Abbász palesztin elnök elhalasztotta a november 28-ra kiírt parlamenti választásokat, és új rendeletében 2027. szeptember 11-re tűzte ki a parlamenti és az elnökválasztást is. Ezt a hivatalos palesztin hírügynökség, a Wafa közölte szombaton az Euronews beszámolója szerint. A ramallahi elnöki hivatal biztonsági, logisztikai és helyszíni akadályokra hivatkozott, amelyek miatt állítása szerint lehetetlen megteremteni a szavazás feltételeit, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottsága pedig azzal hagyta jóvá a halasztást, hogy a helyzet a választások kiírása óta alapvetően megváltozott. Kívülről ez inkább úgy fest, hogy csak egy dolog nem változott: Abbász 2005-ben négy évre kapott felhatalmazást, a Times of Israel szerint pedig azóta húsz éve van hatalmon, nagyjából tizenöt évvel túl azon az időponton, amikor újra meg kellett volna mérettetnie magát.

A halasztásnak komoly előtörténete van, lévén az utolsó palesztin elnökválasztást 2005-ben, az utolsó parlamentit 2006-ban tartották. Akkor a Hamász legyőzte Abbász Fatah mozgalmát, egy évvel később pedig fegyverrel vette át a hatalmat a Gázai övezetben a Fatah felett. Abbász 2018-ban formálisan fel is oszlatta a palesztin törvényhozást. 2021 májusára parlamenti, júliusra elnökválasztást írt ki, aztán Kelet-Jeruzsálemre hivatkozva határozatlan időre elhalasztotta mindkettőt, miközben a nemzetközi sajtó szerint valójában attól tartott, hogy a Hamász ismét nyerne. Az új vállalást is Nyugat felé tette: Emmanuel Macron francia elnöknek és Mohammed bin Szalmán szaúdi trónörökösnek megírta, hogy a gázai háború után egy éven belül választásokat tart, és a Ynet szerint ez az ígéret jelentős szerepet játszott abban, hogy Franciaország 2025 szeptemberében elismerte a palesztin államot. Szeptember 24-én az ENSZ közgyűlésén még egyszer megerősítette a novemberi időpontot, most pedig helyettese, Huszein as-Sejk levélben értesítette Párizst, hogy mégsem lesz belőle semmi.

A pontosság kedvéért: a halasztásnak nem csak palesztin okai vannak. Nyugati tisztviselők szerint Izrael nem engedte be a palesztin központi választási bizottságot a Gázai övezetbe és Kelet-Jeruzsálembe, hogy előkészítse a szavazást, a palesztin frakciók pedig a kairói tárgyalásokon maguk is a halasztás mellett döntöttek. Az Iszlám Dzsihád helyettes főtitkára, Mohammed al-Hindi az Associated Pressnek azt mondta, hogy a választásoknak „szilárd belső párbeszédre” kell épülniük, ami a térségben általában azt jelenti, hogy addig nem szavaznak, amíg nem tudni előre, ki nyer. Alig két héttel korábban ugyanis a Hamász, az Iszlám Dzsihád és Abbász régi riválisa, Mohammed Dahlán szövetséget kötött a palesztin elnök legyőzésére - ennél kézenfekvőbb indokot pedig egy kilencvenéves, korrupciós vádaktól és legitimitásvesztéstől sújtott vezetőnek aligha kell keresnie. A Fatah májusban tíz év után először tartott kongresszust, Abbászt újraválasztották a mozgalom élére, a 64 éves fia, Jasszer Abbász pedig bekerült a központi bizottságba, így a palesztin demokrácia a jelek szerint inkább családi vállalkozásként működik.

A reakciók szokás szerint két irányból érkeztek. Gideon Szaar izraeli külügyminiszter azzal vádolta Abbászt, hogy félrevezeti a nemzetközi közösséget, amikor ismét lefújja a megígért választásokat. Kaja Kallas uniós főképviselő még a héten is arról beszélt, hogy a novemberi szavazás régóta várt esélyt jelentett volna a palesztin intézmények legitimitásának megújítására, Dubravka Šuica uniós biztos pedig szeptemberben üdvözölte a választások kiírását. Brüsszel tehát ismét ott tart, ahol a palesztin politikával kapcsolatban mindig: lelkesen tapsol egy bejelentésnek, aztán csendben tudomásul veszi, hogy a bejelentésből megint nem lett semmi.

A palesztin vezetés évtizedek óta azt mondja a világnak, hogy semmi sem fontosabb a független államnál, a tettei azonban mást mutatnak. A Hamász 2023. október 7-én mintegy 1200 embert, többségükben izraeli civileket mészárolt le és 251 túszt hurcolt el, ezzel olyan háborút robbantott ki, amely a Gázai övezet nagy részét romba döntötte. A Netanjahu-kormány hadjárata pedig, amely miatt a Nemzetközi Büntetőbíróság háborús bűnök gyanújával elfogatóparancsot adott ki az izraeli miniszterelnök ellen, palesztin civilek tízezreinek életébe került. Amikor 2025 októberében a tűzszünet életbe lépett, a Hamász első dolga az volt, hogy saját népén bizonyítsa, ki az úr Gázában. A Reuters és a BBC által hitelesített felvételeken a szervezet fegyveresei bekötött szemű férfiakat végeztek ki nyilvánosan, a tömeg szeme láttára, és a Reuters szerint egyetlen hétvégén legalább 32 embert öltek meg, akiket kollaboránsnak vagy bandatagnak bélyegeztek, Ramallahban pedig az a vezetés, amelynek elvileg alternatívát kellene kínálnia a Hamásszal szemben, húsz év alatt egyetlen választást sem tudott megtartani.

Hol van ilyenkor a béke nagy építésze?

Különösen tanulságos, hogy miközben a gázai béke Donald Trump egyik legnagyobb büszkesége, a húszpontos tervéből lett Békebizottságot pedig személyesen ő elnököli, az amerikai elnöknek egyetlen szava sincs a palesztin választások újabb elhalasztásáról. Az ukrán elnököt viszont egy háború kellős közepén tanácsolná el: pénteken kijelentette, hogy Ukrajnának új elnök kell, és Volodimir Zelenszkijt okolta az amerikai üzemanyagárakért, holott azok az általa indított iráni háború nyomán szöktek az egekbe. Zelenszkij azt felelte, hogy a vezetőjüket az ukránok választják. Trump 2025 októberében, a gázai kivégzések idején azt mondta, hogy a Hamász leszámolása a „bandákkal” őszintén szólva nem nagyon zavarta, és ideiglenes engedélyt adott a szervezetnek a rend fenntartására és Benjamin Netanjahu pedig, akit Hága köröz, továbbra is a legközelebbi barátai közé tartozik. A választásokat tehát Trump csak ott sürgeti, ahol egy demokratikusan megválasztott vezető áll az útjában, ott viszont nem, ahol húsz éve nem szavaztak.

Az új időpont 2027. szeptember 11. -  dátumválasztás különösen ironikus, mert arra a napra esik, amelyről a világnak a terrorizmus, és nem a demokratikus megújulás jut eszébe. Ha a palesztin vezetés addigra sem tud szavazást tartani, Abbász legalább elmondhatja, hogy kitartó következetességgel minden határidőt pontosan ugyanúgy kezelt.

Ugar