Elveszíti-e Románia a vétójogát? Egy levél, egy hazugság és Orbán Viktor hosszú árnyéka

Oana Țoiu román külügyminiszter hétfőn tételesen cáfolta azt a főként az AUR által terjesztett állítást, hogy Románia lemond a vétójogáról, vagy elveszíti azt az Európai Unióban. A miniszter úgy fogalmazott, hogy ez „elejétől a végéig hazugság”, a vita középpontjában álló dokumentum pedig nem veszi el egyetlen tagállamtól sem a döntések megakadályozásának lehetőségét, csak azt írja elő, hogy aki él vele, az nemzeti érdekre hivatkozva indokolja meg a döntését. Țoiu szerint ehhez az indokláshoz senkinek a jóváhagyása nem kell, a vétójog tehát érintetlen marad.

A miniszter hozzátette: a döntéshozatali szabályok megváltoztatása nem történhet egyik napról a másikra. Katonai kérdésekben a szerződések szerint ez nem is lehetséges, más területeken pedig előbb az állam- és kormányfőknek kellene egyhangúlag megállapodniuk egy javaslatról, amely aztán a nemzeti parlamentek elé kerülne. A román parlament azért nem tárgyal ilyesmiről, mert ilyen javaslat egyszerűen nem létezik. Az AUR-nak és a téma köré csoportosuló politikusoknak pedig azt üzente, hogy Romániának akkor van ereje az Unióban, ha vannak olyan politikusai is, akiknek van bátorságuk élni vele, nem csak panaszkodni akarnak.

A vitát egy szeptember 1-jén nyilvánosságra került levél robbantotta ki, amelyet tizenegy uniós tagállam – Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Románia, Spanyolország és Svédország – külügyminisztere küldött Kaja Kallas uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselőnek. Az Euronews és a Politico által ismertetett dokumentum az Orbán-évek tanulságaiból kiindulva öt elvet fogalmaz meg a közös kül- és biztonságpolitika hatékonyabbá tételére.

1. A tagállamok tartsák tiszteletben a kölcsönös szolidaritást.

2. Vétó helyett gyakrabban éljenek az úgynevezett konstruktív tartózkodással, amikor egy ország nem szavaz igennel, de nem is akadályozza meg a többieket.

3. Ne kössék össze a külpolitikai döntéseket velük össze nem függő ügyekkel.

4. Aki blokkol egy döntést, megalapozottan indokolja meg.

5. Végül vizsgálják meg, milyen lehetőségeket kínálnak a meglévő szerződések az egyhangúságról a minősített többségi szavazásra való fokozatos áttérésre.

A levél egyik sokat idézett mondata szerint enélkül az Unió legitimitással rendelkezik ugyan, de erővel nem. A Politico szerint a dokumentum megnyitja ugyan a minősített többség szélesebb körű alkalmazásának lehetőségét, de nem követeli a szavazási rendszer teljes megváltoztatását. Az a mondat, amelyet Țoiu is idézett, valójában az uniós szerződés már ma is érvényes logikáját ismétli. Az Európai Unióról szóló szerződés 31. cikke ugyanis már most is lehetővé teszi, hogy bizonyos kül- és biztonságpolitikai döntéseket minősített többséggel hozzanak meg, ilyenkor viszont bármely tagállam megakadályozhatja a szavazást, ha „létfontosságú és kifejtett nemzetpolitikai okokra” hivatkozik, és az ügy az állam- és kormányfők elé kerül, akik egyhangúlag döntenek. Ugyanez a cikk tiltja, hogy katonai vagy védelmi vonatkozású döntéseket minősített többséggel hozzanak meg, tehát a levél nem eltörli a vétót, hanem azt kéri, hogy aki él vele, mondja meg, miért teszi.

Ami pedig a minősített többségre való tényleges áttérést illeti, ott a szerződések egy klasszikus csapdát tartalmaznak. Az úgynevezett passerelle- vagy áthidaló záradék lehetővé tenné, hogy a tagállamok szerződésmódosítás nélkül térjenek át egyes területeken a többségi döntéshozatalra, de ehhez maguknak az államoknak egyhangúlag kell dönteniük, és az általános áthidaló záradéknál bármely nemzeti parlament ellenvetése elég a megakadályozásához. A vétó eltörléséhez tehát vétómentes egyhangúság kellene, vagyis a reform ellenzői pontosan azzal az eszközzel akadályozhatják meg a reformot, amelyet az el akarna törölni. Hogy a vétó a közeljövőben eltűnjön, az jogilag szinte kizárt - Victor Negrescu, az Európai Parlament román alelnöke is jelenleg valószínűtlennek nevezte a szerződésmódosítást.

Az AUR által most felkapott ügy ráadásul három és fél éves. 2023. május 4-én kilenc tagállam – Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország, Spanyolország és Szlovénia – létrehozta a minősített többségi szavazással foglalkozó úgynevezett Barátok Csoportját, amelyhez Bogdan Aurescu akkori külügyminiszter idején Románia néhány héttel később csatlakozott. Aurescu már akkor hangsúlyozta, hogy a hatékonyabb döntéshozatal mellett Romániának továbbra is fontos, hogy legyenek mechanizmusok a nemzeti érdekek védelmére. Diana Șoșoacă akkor „árulásnak” és a szuverenitásról való lemondásnak nevezte a csatlakozást, és azzal riogatott, hogy a nagy államok majdani többségi szavazással háborúba vihetik Romániát Oroszország ellen, ami azért abszurd, mert a katonai döntésekre a szerződések kifejezetten kizárják a többségi szavazást. Az ügy azonban azóta új lendületet kapott: 2026 tavaszán Johann Wadephul német külügyminiszter és Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke is a minősített többség mellett szólalt fel, utóbbi szerint ez fontos módja a rendszerszintű blokádok elkerülésének.

Akinek köszönhetjük: Orbán Viktor

Hogy egyáltalán ide jutottunk, abban nagy szerepe van Orbán Viktornak, Magyarország áprilisban megbukott miniszterelnökének, aki a vétójogot éveken át a Kreml érdekeinek szolgálatába állította. Az Orbán-kormány hónapokig akadályozta az Ukrajnának szánt ötvenmilliárd eurós uniós támogatási csomagot, éveken át blokkolta az Európai Békekeretből a tagállamoknak járó, Ukrajnába küldött fegyverek miatti több milliárd eurós visszatérítést, és a szankciós csomagok rendszeres megújításait arra használta, hogy újabb és újabb engedményeket zsaroljon ki – oligarchák törlését a listáról, gázszállítási garanciákat, befagyasztott uniós pénzek felszabadítását. 2023 decemberében az Európai Tanács ülésén ki kellett mennie a teremből, hogy a többiek nélküle dönthessenek az ukrán csatlakozási tárgyalások megkezdéséről, utána pedig a kárpátaljai magyarok jogaira hivatkozva évekig blokkolta a tárgyalási fejezetek megnyitását. Orbán tehát pontosan azt a gyakorlatot tette rendszerré, amelyet a tizenegy állam levele most meg akar szüntetni: a vétót nem létfontosságú nemzeti érdekek védelmére, hanem velük össze nem függő ügyek kizsarolására és egy háborús agresszor kiszolgálására használta. Nem véletlen, hogy a levél az „Orbán-évek tanulságairól” beszél, és hogy a reform a magyarországi kormányváltás után kapott új lendületet.

A probléma azonban Orbán bukásával nem tűnt el. Szeptember 21-én Szlovákia, Luxemburg és Franciaország nyomására az Unió levette a szankciós listáról Aliser Uszmanovot és Mihail Fridmant, a Putyin-rendszer két legnagyobb támogatóját, mert az egyhangúsághoz kellett a beleegyezésük. A vétóval való zsarolás tehát nem egy ember, hanem egy rendszer hibája, amelyet bárki kihasználhat, aki hajlandó rá - Robert Fico Szlovákiája ma ugyanúgy élhet vele, ahogy Orbán Magyarországa tette.

Kinek fáj a vétó, és kinek használ?

A kérdés persze nem fekete-fehér. A balti államok például nem írták alá a levelet, mert a kisebb tagállamok a vétót fontos védelemnek tekintik a nagyok befolyásával szemben. Horvátország is ellenezte a reformot, mert szerinte az egyhangúság az egyetlen garanciája a kis államok egyenlőségének. Ez legitim aggodalom, és Romániának is van oka figyelni rá, ugyanakkor a román tapasztalat éppen azt mutatja, hogy a vétó nemcsak védelmet, hanem büntetést is jelenthet. Ausztria 2022 decemberében egyedül vétózta meg Románia schengeni csatlakozását, és a teljes tagság csak 2025 januárjában valósult meg, vagyis Románia évekig egyetlen ország vétójának volt kiszolgáltatva. Egy olyan ország számára, amelynek a határán háború folyik, amelynek légterébe orosz drónok repülnek be, és amelynek biztonsága egy erős, gyorsan cselekvő Európától függ, egy Kreml-barát kormány vétója sokkal nagyobb fenyegetés, mint az, hogy egyszer valamikor egy többségi szavazáson alulmarad.

Még szerencse, hogy a levél, amely miatt Romániát állítólag megfosztják a vétójogától, ugyanazon a napon került a figyelem középpontjába, amikor a huszonhét tagállam egyhangúlag fogadta el az eddigi legnagyobb, csaknem 1600 tételes orosz szankciós listát. Ez is mutatja, hogy születhet egyhangú döntés, amikor senki nem zsarol, a vétó eltörlése pedig csak azoknak fáj igazán, akik zsarolásra akarják használni.

Ugar