Ezerhatszáz név a feketelistán: mit tartalmaz az EU eddigi legnagyobb Oroszország elleni szankciós döntése?

Az Európai Unió tagállamainak külügyminiszterei október 12-én Luxemburgban csaknem 1600 orosz magánszemélyt és vállalatot vettek fel a szankciós listára. Ez a háború kezdete óta a legnagyobb egyszeri bővítés, és az orosz hadiipar, különösen a drónok és a ballisztikus rakéták gyártási láncának szereplőit célozza. Kaja Kallas, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője úgy fogalmazott, hogy a mostani döntés a háború kezdete óta a legnagyobb bővítés, és a listára vett szereplők több mint fele azoknak a ballisztikus rakétáknak a gyártási láncához kapcsolódik, amelyekkel Oroszország nap mint nap ukrán civileket öl.

A főképviselő szerint az Unió ezzel jelentősen nehezebbé, lassabbá és drágábbá teszi Oroszország számára az ukránok elleni fegyverek előállítását, és most nem a Moszkvára gyakorolt nyomás enyhítésének, hanem a fokozásának van itt az ideje. A miniszterek ugyanazon a napon egy második, kisebb listát is elfogadtak 77 olyan személyről, akik a megszállt ukrán területeken tartott orosz parlamenti álválasztásokon indultak vagy azokat szervezték. A két döntéssel az Oroszország ellen szankcionált személyek és szervezetek száma mintegy háromezerről több mint négyezer-ötszázra nőtt. A listán szerepel Vlagyimir Putyin elnök, a rendszert támogató oligarchák, számos Duma-képviselő, bankok, valamint az orosz olajat a szankciókat kijátszva szállító árnyékflotta számos hajója is.

A Kyiv Independent már szeptember 21-én megírta, hogy készül a lista, amely a hajógyáraktól és repülőgépipari vállalatoktól az elektronikai gyártókon és a páncélozott járműveket javító üzemeken át a légi- és űripari cégekig az orosz hadiipar szinte teljes szerkezetét lefedi. Az AP beszámolója szerint a kiválasztás alapja különösen beszédes: ezek a cégek egy olyan listán szerepelnek, amelyet maga az orosz kormány állított össze, és amely a katonai-ipari komplexum részeként tartja számon őket, így állami támogatásra jogosultak. Az Unió tehát lényegében az orosz állam saját nyilvántartását fordította Moszkva ellen, ami elegáns megoldás, hiszen nehéz azzal védekezni, hogy egy cégnek nincs köze a hadiparhoz, ha a Kreml maga sorolta oda, Brüsszel pedig a cégeket irányító vezetőket is a katonai-ipari komplexum támogatóinak tekinti. A döntés kifejezett célja azoknak a középszintű beszállítóknak a megcélzása, amelyek az uniós megfogalmazás szerint az orosz hadiipar „magját” alkotják, mert ezek a vállalatok elektronikai alkatrészeket, kommunikációs berendezéseket, radar- és navigációs rendszereket, műholdas és rakétarendszereket, valamint robbanóanyagokat és lőszert állítanak elő, vagyis éppen azokat az elemeket, amelyek nélkül egy Iszkander vagy egy Shahed nem repülne el Kijevig vagy Harkivig.

Az uniós szankciók azt jelentik, hogy a listára vett szereplők Unión belül tartott vagyonát befagyasztják, és az uniós szereplők nem köthetnek velük üzletet, az ugyanakkor még nem világos, hogy ezek közül a cégek közül hánynak volt egyáltalán üzleti kapcsolata uniós országokkal vagy vagyona az Unióban, mert sokuk valószínűleg soha nem is próbált közvetlenül az európai piacra belépni. A szankciók valódi hatása ezért nem elsősorban a befagyasztott eszközökben mérhető, ugyanakkor egy magas rangú uniós tisztviselő a lapnak arról beszélt, hogy nem szabad lebecsülni a döntés harmadik országokra gyakorolt hatását, különösen a délkelet-ázsiai államok nem akarják kockáztatni az Unióval fenntartott kapcsolataikat azzal, hogy uniós listán szereplő cégekkel üzletelnek, így a szankció a gyakorlatban a világ jelentős részén megnehezíti ezeknek a cégeknek a működését. A cél végső soron az, hogy az orosz hadigépezet működtetése nehezebb és drágább legyen, és minden, ami megnehezíti a nyugati alkatrészek beszerzését, az Brüsszel szerint előrelépés.

Fontos különbséget tenni: ez a döntés nem klasszikus szankciós csomag, amely új ágazati tilalmakat, például olaj-, gáz- vagy technológiai embargót vezetne be, hanem egy rendkívül kiterjedt listabővítésről van szó, amely meglévő jogi keretek között nevez meg új célpontokat. Hatása éppen ezért azon múlik, mennyire következetesen hajtják végre, és mennyire sikerül bezárni azokat a kiskapukat, amelyeken az orosz hadiipar eddig is hozzájutott a nyugati alkatrészekhez, és hogy mekkorák ezek a kiskapuk, azt jól mutatja az A7 nevű pénzügyi hálózat ügye, amelyet az amerikai pénzügyminisztérium október elején bűnszervezetté nyilvánított. A Moszkva és Teherán szolgálatában álló hálózat fedőcégeken és kriptotokeneken keresztül Oroszország 2025-ös külkereskedelmének mintegy 13 százalékát bonyolította le.

A második, 77 főt érintő listát a tagállamok egyhangúlag fogadták el, ahogy azt az ír uniós elnökség a Kyiv Independentnek megerősítette. A szankcionáltak közül 74-en jelöltként indultak azon az orosz parlamenti választáson, amelyet szeptember 18. és 20. között tartottak, a megszállt ukrán területeken pedig már augusztus végén megkezdték, a másik három személy pedig az orosz központi választási bizottság újonnan megválasztott tagja, a választások szervezőinek többsége és 24 jelölt már korábban is uniós szankciók alatt állt. Ukrajna szeptember 26-án maga is több mint negyven, a választásokban részt vevő személyt szankcionált, az Unió pedig korábban már azért is hozott választásokkal kapcsolatos intézkedéseket, mert Moszkva kizárta a versenyből az utolsó háborúellenes pártot, a Jablokót. A mostani volt az első orosz parlamenti választás, amelyet a megszállt ukrán területeken is megtartottak, miután Oroszország tömegesen kényszerítette rá az ott élőkre az orosz útlevelet és az ukrán állampolgárságról való lemondást, ez azonban csak egy újabb állomás volt egy hosszabb sorban: 2022 szeptemberében a megszálló hatóságok álnépszavazásokat tartottak a Donyecki, a Luhanszki, a Zaporizzsjai és a Herszoni terület megszállt részein, 2023-ban úgynevezett regionális választásokat, 2024-ben pedig elnökválasztást, amelyen Putyint ismét győztesnek hirdették ki.

A luxemburgi ülésen nem csak ünnepi hangulat uralkodott. Baiba Braze lett külügyminiszter, amikor Donald Trump orosz dízelüzletéről kérdezték, azt mondta, hogy az Unió nézzen tükörbe, mielőtt másokat bírálna: Brüsszel ugyanis szeptember 21-én levette a szankciós listáról Aliser Uszmanovot és Mihail Fridmant, a Putyin-rendszer két legnagyobb támogatóját, mégpedig Szlovákia, Luxemburg és Franciaország nyomására. A litván Kęstutis Budrys hozzátette, hogy amikor az Unió két prominens oligarcha törlésével megmutatta gyengeségét, Oroszország Ukrajnában és Európában egyaránt eszkalációval válaszolt. Az észt Margus Tsahkna szerint az amerikai dízelüzlet a valóságban aligha változtat bármin, mert sokkal inkább a közelgő félidős választásokkal függ össze, és Európának arra kell összpontosítania, amit maga tehet Ukrajnáért. Gunther Krichbaum német Európa-ügyi miniszter úgy fogalmazott, hogy minden euró és minden dollár, amely az energiavásárlásokból Putyin kasszájába folyik, új fegyverek gyártását segíti, Kallas pedig arra szólította fel Washingtont, hogy vezessen be szankciókat, mert ha a háború véget ér, a finomítók elleni támadásokra sem lesz szükség.

Az Unió más területen is lépett: Litvánia kezdeményezte, hogy a blokk nyilvánítsa terrorszervezetnek az orosz külső hírszerzést, az SZVR-t, Finnország levélben sürgette az orosz állampolgárok uniós beutazásának szinte teljes megszüntetését, és Volodimir Zelenszkij szerint Ukrajna a héten megkapja a 90 milliárd eurós uniós hitelkeret újabb, mintegy hárommilliárd eurós katonai részletét. Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy a befagyasztott orosz vagyon csak akkor jelent valódi nyomásgyakorlási eszközt, ha Európa fel is használja Ukrajna védelmére.

A mostani döntés tehát egyszerre mutatja az Unió erejét és korlátait. Ezerhatszáz név felvétele a listára, ráadásul az orosz állam saját nyilvántartása alapján, komoly jelzés Moszkvának és mindazoknak, akik harmadik országokból szállítanak az orosz hadiparnak, különösen egy olyan héten, amikor Washington éppen dízelvásárlással lazít a nyomáson. A szankciók hatása azonban nem a listák hosszán, hanem a végrehajtás következetességén múlik, mert ugyanaz az Unió, amely most csaknem 1600 orosz céget sújt, három héttel korábban két, Putyinhoz közel álló oligarchát engedett el, mert három tagállam így kívánta. Ha Európa komolyan gondolja, hogy a háború végéhez vezető út Oroszország elszigetelése, akkor nemcsak hosszabb listákra, hanem következetesebb politikára is szüksége lesz.

Ugar