Itt az amerikai–orosz deal, amely hátba döfi Ukrajnát

Az ukrajnai háború lezárásáról folyó amerikai–orosz tárgyalások egy több milliárd dolláros olajipari üzletre is kiterjednek, amelynek lehetséges nyertesei között Donald Trump támogatói, valamint a két amerikai főtárgyaló, Jared Kushner és Steve Witkoff üzleti kapcsolatrendszeréhez tartozó közel-keleti befektetők szerepelnek. Ezt tárta fel Anton Troianovski és Eric Lipton, a The New York Times két újságírója október 3-án megjelent cikkében. Az alábbi ismertető az ő feltáró munkájukat és annak gondolatmenetét mutatja be. A szerzők nyolc, a hónapok óta tartó egyeztetéseket ismerő emberrel beszéltek, akik az ügy érzékenysége miatt névtelenséget kértek.

Az ügylet tárgya a Lukoil külföldi érdekeltségeinek kiterjedt hálózata: olajmezők, finomítók és benzinkutak a világ különböző pontjain, a kameruni kitermeléstől az európai feldolgozóüzemeken át a New Jersey-i töltőállomásokig. Az orosz vállalat az év elején húszmilliárd dollárra értékelte nemzetközi eszközeit, a most tárgyalt adásvétel pontos ára és szerkezete azonban nem ismert. A megállapodáshoz Washington és a Kreml jóváhagyása egyaránt szükséges, így a Lukoil formális magántulajdonosi státusza ellenére az üzlet sorsa végső soron Trump és Vlagyimir Putyin döntésétől függ.

Putyin szeptember 5-én, a Kremlben tartott találkozóján vetette fel az eladást Kushnernek és Witkoffnak. Az egyik forrás szerint azt szeretné megmutatni az oroszoknak, hogy továbbra is lehet üzletelni az Egyesült Államokkal. Az amerikai tárgyalók azt válaszolták, hogy dolgozni fognak az ügyön: a tranzakcióban egyszerre láttak lehetőséget a Kreml jóindulatának megnyerésére és a világpiaci energiaárak csökkentésére. A vásárlók számára ugyanakkor különösen vonzóvá teszi az üzletet, hogy az amerikai engedély felszabadítaná az érintett eszközöket az amerikai szankciók alól, és ezzel azonnal növelné az értéküket. Ez illeszkedik Trump Oroszországgal kapcsolatos megközelítéséhez. Az elnök már tavaly óta jelentős üzleti lehetőségként beszél az országról, Kushner és Witkoff pedig azt képviseli, hogy a nyugati gazdasági kapcsolatok helyreállításának ígérete kompromisszumra ösztönözheti Putyint Ukrajna ügyében. A kormányzat újabban arra is nyitottságot mutat, hogy egyes megállapodásokat már a háború befejezése előtt megkössenek, jelezve Moszkvának az amerikai–orosz viszony újrarendezésének komolyságát. A Lukoil eladása az egyik ilyen lehetséges megállapodás.

Az értékesítési folyamatot eredetileg éppen az amerikai szankciók indították el. A Trump-kormányzat egy évvel ezelőtt azzal az indoklással sújtotta a Lukoilt, hogy újabb nyomást gyakoroljon Putyinra a gyilkolás leállítása érdekében. A vállalat emiatt külföldi érdekeltségeinek eladására kényszerült, ami világszerte felkeltette a befektetők érdeklődését. Washington azonban megtartotta az ellenőrzést a folyamat felett, hiszen a szankciók alkalmazásáról és a szükséges engedélyek kiadásáról az amerikai hatóságok döntenek. Tavaly novemberben az amerikai pénzügyminisztérium elutasította a svájci székhelyű, korábbi orosz kapcsolatokkal rendelkező Gunvor energiakereskedő ajánlatát. A tárca akkor a Kreml bábjának nevezte a céget, és közölte, hogy amíg Putyin folytatja az öldöklést, nem engedélyezi számára az érintett üzletből való profitszerzést. Januárban a washingtoni Carlyle befektetési társaság jutott nem kizárólagos, előzetes megállapodásra a Lukoillal. A Carlyle azzal érvelt, hogy az érdekeltségek amerikai tulajdonba kerülése szolgálná Trump „energiadominanciára” irányuló törekvését. A lehetséges vevők között a Chevron is megjelent, a Carlyle ajánlatának amerikai jóváhagyása azonban hónapokon át elakadt.

Eközben egy másik befektetői csoport került előtérbe, amelynek összetételéről korábban a Financial Times is beszámolt. Ezt Todd Boehly, a Los Angeles Dodgers baseballcsapatának társtulajdonosa vezeti. Boehly összesen kétmillió dollárral támogatta Trump politikai céljait: 2025 decemberében egymilliót adott a MAGA Inc. politikai bizottságnak, további egymilliót pedig az Eldridge Industries befektetési vállalatán keresztül az elnöki beiktatásra. Olaj- és gázipari tapasztalata viszonylag csekély; vagyonát elsősorban befektetési vállalkozásokkal, sportcsapatokkal és szórakoztatóipari érdekeltségekkel alapozta meg, amelyek között Bruce Springsteen zenei katalógusa is szerepel. A vevői csoport különlegessége, hogy az amerikai állam is részesedést szerezne benne. A nemzetközi fejlesztésfinanszírozási intézmény, a U.S. International Development Finance Corporation, vagyis a DFC külföldi beruházásokat finanszíroz és hitelez, most pedig a Lukoil-eszközök megvásárlásában venne részt. Az intézmény az amerikai gazdasági biztonság erősítésével, a külpolitikai célok támogatásával és az amerikai fogyasztók energiaárainak csökkentésével indokolta a lehetséges szerepvállalást. Egy tisztségviselő azt is hangsúlyozta, hogy az üzlet jelentős nyereséget hozhatna az amerikai adófizetőknek, javítaná a szövetségesek energiabiztonságát, és távol tartaná a stratégiai infrastruktúrát az ellenfelektől.

A vásárlás ugyanakkor jelentős közel-keleti tőkét is bevonna. Az egyik nagy tulajdonos a Katarban működő, Moutaz és Ramez Al-Khayyat által ellenőrzött vállalatcsoport lenne. A Szíriában született, majd a szíriai polgárháború idején Katarba költöző milliárdos testvérek az utóbbi években Szíriában, Líbiában és Irakban is olajipari érdekeltségeket és beruházási terveket építettek fel. Mindketten jelen voltak Trump 2025-ös beiktatásán, és azóta Kushnerrel, valamint feleségével, Ivanka Trumppal is üzleti partnerségre léptek egy több milliárd dolláros dél-albániai luxusüdülő finanszírozásában. Ez az együttműködés a Lukoil-tárgyalások alatt is folytatódott; az év során Ramez Al-Khayyat és Ivanka Trump Albániában is találkozott a projekt ügyében.

A másik jelentős befektető egy Abu-Dzabiban működő alap lenne, amelyet Tahnoon bin Zayed Al Nahyan sejk, az Egyesült Arab Emírségek vezető nemzetbiztonsági tanácsadója ellenőriz. Tahnoon kapcsolatai több ponton is összefonódnak Trump családjával és az amerikai tárgyalókkal. Egy másik, általa ellenőrzött alap jelentős részesedést vásárolt a Trump család World Liberty Financial nevű kriptovállalatában, amelynek Witkoff az egyik társalapítója volt, és amelynek működtetésében Witkoff fia, valamint Trump fiai is részt vesznek. A World Liberty tavaly 799 millió dollárt hozott Trumpnak, részben egy kétmilliárd dolláros kriptovásárláshoz kapcsolódóan, amelyet Tahnoon egyik érdekeltsége hajtott végre 2025-ben. Witkoff egy hozzá közel álló személy közlése szerint időközben eladta saját részesedését a vállalatban. A sejk emellett szerepet vállal a Lunate nevű abu-dzabi befektetési alap felügyeletében is, amely a Kushner által Trump első elnöki ciklusa után létrehozott magántőke-befektetési társaság egyik legnagyobb befektetője. Tahnoon tehát Kushner üzleti kapcsolatrendszerében is jelen van.

A feltárás nem állítja, hogy Kushner vagy Witkoff személyesen pénzt keresne a Lukoil-ügyleten, és erre utaló bizonyítékot sem ismertet. A probléma a diplomáciai döntések és a személyes üzleti kapcsolatok összefonódása: a háború lezárásáról tárgyaló amerikai megbízottak olyan tranzakció előmozdításában vesznek részt, amelyből családjuk üzleti partnerei és az elnök támogatói profitálhatnak. Egy vezető kormányzati tisztségviselő megerősítette, hogy Kushner és Witkoff közvetlenül segített kialakítani az amerikai állam befektetésének pénzügyi feltételeit, jelentős előzetes kifizetést és a nyereségből való részesedést biztosítva az Egyesült Államoknak. Witkoff szóvivője ugyanakkor kizárta az összeférhetetlenséget és a személyes pénzügyi érdekeltséget, hangsúlyozva, hogy a különmegbízott fizetés nélkül, saját repülőgépén és saját költségén végzi diplomáciai munkáját.

Hui Chen, az amerikai igazságügyi minisztérium korábbi ügyésze és vállalati megfelelési szakértője aggasztónak nevezte ezt a kapcsolatrendszert. Értékelése szerint az ügy megmutatja, miért problémás az elnök barátait és családtagjait vezető külpolitikai szerepekbe helyezni. A központi kérdés az, hogyan értékeli a kormányzat a versengő ajánlatokat, és befolyásolhatják-e a döntést az érintettek személyes kapcsolatai. A Lukoil ausztriai székhelyű nemzetközi részlege maga is alkalmazott egy Trump-közeli washingtoni tanácsadót: Bryan Lanzát, a 2024-es elnökválasztási kampány korábbi vezető tanácsadóját, aki a Mercury Public Affairsnél dolgozik. Egy forrás szerint Lanza már nem dolgozik a Lukoilnak. Az üzlet hivatalosan a szankciókat felügyelő pénzügyminisztérium engedélyére vár, a folyamatot ismerők szerint azonban a lényegi döntéseket a Fehér Házban hozzák meg. A pénzügyminisztérium szóvivője is úgy fogalmazott, hogy a szankciók végrehajtásáért felelős OFAC a Fehér Ház által meghatározott külpolitikát hajtja végre. Orosz részről Kirill Dmitrijev, Putyin gazdasági különmegbízottja is szorosan részt vesz az egyeztetésekben. Szeptemberben New Yorkban és Washingtonban tárgyalt, és arról beszélt, hogy az amerikaiakkal több területen, köztük az energetikában is folytatódik a párbeszéd.

A tranzakció jelentőségét az iráni háború következményei is növelik. A Lukoil hollandiai, bulgáriai és romániai finomítói dízelt és repülőgép-üzemanyagot állítanak elő, amelyekből a háború kezdete óta hiány alakult ki, felhajtva az árakat. Ez Trumpnak további ösztönzést ad egy olyan megállapodás támogatására, amely javíthatja az energiaellátást. A tárgyalások azonban annyira elhúzódtak, hogy a pénzügyminisztériumnak ismételten meg kellett hosszabbítania az átmeneti engedélyeket: ezek teszik lehetővé, hogy az amerikai Lukoil-benzinkutak és a vállalat más külföldi érdekeltségei továbbra is kapcsolatban maradjanak pénzügyi partnereikkel. A legutóbbi hosszabbítás október 29-ig szól. Troianovski és Lipton feltárásának központi kérdése így az, hogy az ukrajnai háború lezárását célzó diplomáciát mennyiben alakítják a vele párhuzamosan tárgyalt üzleti lehetőségek. A Lukoil-ügyben ugyanaz a washingtoni vezetés szabja meg a szankciós korlátokat, dönt a kiválasztott vevő engedélyezéséről, tárgyal Putyinnal, és állami befektetőként is belépne az üzletbe, amelynek magánszereplői több szálon kapcsolódnak az elnökhöz és tárgyalóihoz. A tranzakció még nem zárult le, de a feltárt kapcsolatok már most megmutatják, mennyire összefonódott benne a békediplomácia, az energiapolitika és Trump környezetének üzleti világa.

Anton Troianovski és Eric Lipton The New York Timesban megjelent feltáró cikkének ismertetője. Az eredeti írás IDE KLIKKELVE olvasható el.

Fordította és szerkesztette: Karczag Anna/Ugar