Nyugi, ez nem Jalta 2.0, mert Putyinnak nincs bajusza

Olvasom a beszámolókat a sencseni hármas nagy találkozóról, no meg az elemzéseket: a nyugati kultúrkörben felnőtt magyar elemzők sokasága beszél, ír arról, hogy ugyan, dehogy, ez nem is volt Jalta 2.0. Pedig de! Sajnálom, hogy nekem kell felgyújtanom a villanyt a menő elemzők egyre sötétebb koponyáiban, de igen, ez Jalta 2.0 volt.

Először is: honnan veszik oly sokan, hogy nem az volt? A válasz annyira egyszerű, hogy a primitívsége meghökkentő, és az is, hogy intellektuálisan edzett egyének is képesek olyan fordulatra, aminőt csak a kommentszekciókban lehet látni az antivaxerek részéről. Nos, azért nem volt Jalta 2.0, mert ők nem szeretnék, hogy az legyen – semmi egyéb értelmes indok, tény, ok-okozat nem szerepelt a jaltatagadó elemzésekben, de jól kiolvasható, hogy van egyfajta lelki igény arra, hogy ne úgy legyenek a dolgok, ahogy éppen vannak, és akkor az elemzéseket is igazítsuk ehhez, különben a saját balfaszságunkkal is szembe kéne nézni. Szögezzük le: most az ukránpárti elemzőket bírálom, a vatnyikokkal nem foglalkozom, nem érdemes.

Szóval, kezdjük az elején: ha tényleg nem Jalta 2.0, akkor ennek a találkozónak nem is kellett volna létrejönnie. Nem szabadott volna létrejönnie, mert a nyugati, a szabad világ első számú vezetője nem ülhet le mindenféle diktátorokkal kvaterkázni. Hogy mégis megtehette, hogy nem volt annyi erő a közvéleményünk nyomásában sem itt, sem a tengerentúlon, hogy ezt megakadályozzuk, az rólunk is sokat elmond. Még beszédesebb azonban a Jalta 2.0 eseményláncolata. Eleve úgy indultunk, hogy Ukrajnáról nem lesz szó. Aztán Trump alig pár nappal előtte közölte, hogy bizony lesz szó róla – mi pedig, európaiak, ukránok, néztünk, mint a moziban. Aztán a nukleáris leszerelés kérdése: Amerika és Oroszország kétségtelenül nukleáris nagyhatalom, de Kína? A maga hatszáz atomtöltetével? És ebben a nukleáris egyezkedésben nem vett részt Európa két atomhatalma, Franciaország és Anglia – kettejük együttesen nagyjából annyi robbanótöltettel rendelkezik, mint Kína.

Aztán ez a három diktátor – mert Trump is az – eldönti, hogy majd ők, mint az ENSZ BT állandó tagjai, jól megreformálják az ENSZ-t. A Biztonsági Tanács többi állandó tagjának véleményét nem ismerjük – gyanítható, hogy ki sem kérték –, ők a képletből hiányzó két BT-tag: Franciaország és Anglia. Trump, azaz a szabad világ első emberének kezdeményezésére kigittelik a Nemzetközi Büntetőbíróságot, azt az intézményt, amelyik Putyin ellen is körözést adott ki, de a menüjében ott van Netanjahu is, aki most, hogy elveszítette a választásokat az országában, akár kellemetlen helyzetbe is kerülhetne. A „Nyilatkozat a béke felé” címre keresztelt közös papírban ez úgy szerepel, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság és a hozzá hasonló testületek „nem élhetnek vissza a joghatóságukkal”. Magyarul: a bíró ne bíráskodjon azok fölött, akik a nyilatkozatot aláírták. Persze, mennyivel egyszerűbb, ha Putyin és Bibi problémáit úgy oldjuk meg, hogy eltüntetjük azt a szervezetet, amelyik szerint ők problémás gazfickók. Végül is, ha nincs nyomozószerv, és nincsenek bíróságok, akkor bűnelkövetésről sem kell beszélni – bravó, tényleg nem Jalta 2.0, áh, dehogy. És hogy a béke ne csak szép szó legyen, a nyilatkozatba az is bekerült, hogy a három ország növeli a finomított kőolajtermékek kínálatát és kitermelését, és gondoskodik a „stabil energiaáramlásról”. Hogy kinek a kőolajáról és kinek a háborús kasszájáról van szó, azt aligha kell magyarázni: a szankciók alatt nyögő orosz olaj egy csapásra a világbéke részévé lépett elő.

Miniatűr kép a Trump fejében uralkodó káoszról: a felesége, Melania Trump 2025 augusztusában levelet írt Putyinnak az elrabolt gyerekekről, és októberben arról számolt be, hogy egy Moszkvával kiépített csatornán keresztül nyolc gyerek visszatérhetett a családjához. Azóta is másokkal együtt azon dolgozik, hogy az oroszok által elrabolt és Oroszországba deportált ukrán gyerekek hazatérhessenek. A Nemzetközi Büntetőbíróság pont az elrabolt ukrán gyerekek miatt indított eljárást Putyin ellen. A férj tehát éppen azt a bíróságot gittelteti ki, amely azt a bűnt üldözi, amelyet a feleség jóvá próbál tenni. A kígyó a farkába harap? Lófaszt, ez a kígyó már rég leszopta önmagát, lenyelte a majonézt, és büszkén mutogatja a világnak a fogai között maradt farokdarabokat – ez ma Európa, ez ma Amerika és ez ma a Nyugat - és ez mutatkozott meg a napnál is világosabban Sencsenben.

Továbbá: mind Putyin, mind Trump elég egyértelmű jelzéseket adott arról, hogy szó lesz Ukrajnáról – Trump és Putyin négyszemközt is beszélgettek a hármas randi előtt, ennek ellenére semmit sem tudunk arról, mit beszéltek Ukrajnáról. Úgy, hogy Ukrajnát jelenleg mi, európaiak finanszírozzuk a legnagyobb részben, és elvileg, papíron Trump a mi szövetségesünk – nem köti az orrunkra, hogy mit tárgyalt Putyinnal. A Jalta 2.0 jelei azonban folytatódnak: nem sokkal a hármas randi után összeültek a tettre készek koalíciójának országai Berlinben, és eltökéltnek mutatkoztak Ukrajna további támogatásában, majd a hazafelé tartó Trump odacsörgött nekik az Air Force One-ról, hogy elmagyarázza, micsoda hülyeség ez a finanszírozás, és mennyi pénzt spórolnának meg, ha nem tennék, különben is, Putyin békét akar. Chuck Schumer, az amerikai szenátus demokrata vezetője pedig azt mondta, hogy Hszi és Putyin úgy játszik Trumpon, mint egy olcsó hegedű - tökéletes hasonlat. És olvasom az öntelt elemzéseket arról, hogy Hszi maga várta a reptéren Trumpot, miközben Putyinért csak az egyik csicskáját küldte ki -a szubverzív agymosás kézzelfogható eredménye, meg sem fordul az ilyen elemzők fejében az, hogy Hszi ezt szándékosan játszotta el, hiszen ő is tudja azt, amit a világ 99 százaléka úgyszintén tud, hogy Trumphoz az egóján keresztül lehet eljutni: egy kis személyes fogadtatás, egy kis dicséret, hogy ő a legnagyszerűbb amerikai elnök ever, és Ukrajna máris mehet a levesbe a NATO-val, Kelet-Európával, Európával, mindennel és mindenkivel együtt.

És akkor a jaltatagadók kedvenc érve: nem láttunk semmilyen felosztást, nincs térkép, nincs aláírt egyezmény, tehát nem is történt semmi. Csakhogy attól, hogy most még nem tudjuk, felosztották-e a világot, és ha igen, hogyan, még nem jelenti azt, hogy nem történt meg. Jaltát sem másnap tették közzé a nemzetközi sajtóban, és senki sem küldött diplomáciai értesítőt Romániának vagy Magyarországnak, hogy holnaptól orosz érdekszféra vagy. A távol-keletre vonatkozó egyezményt, amelyben Roosevelt és Churchill a Kuril-szigeteket és Szahalin déli részét ígérte Sztálinnak, az amerikai külügyminisztérium csak 1946 februárjában, egy évvel később hozta nyilvánosságra. A Churchill és Sztálin közötti „százalékos egyezményről”, amelyben 1944 októberében egy cetlin 90 százalékban a szovjeteknek adták Romániát, a világ csak Churchill emlékirataiból értesült, évekkel később, a Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradékának létezését pedig Moszkva egészen 1989-ig tagadta. A nagyhatalmi alkuk lényege mindig az volt, hogy nem a közleményben, hanem utána, a tényekben derül ki, mit jelentenek. Lehet, hogy túlzás ebben a tekintetben Jalta 2.0-nak nevezni Sencsent, de abban már most biztosak lehetünk, hogy olyan beszélgetés folyt, ami MINIMUM egy felosztás előszobája lehet. És akkor már inkább nevezzük Jalta 2.0-nak, mint arról ábrándozzunk, hogy nem is az.

A jaltatagadók azt is szeretik mondani, hogy a mai felosztás amúgy sem térképen történne, tehát a párhuzam sántít. Pontosan ezért nem sántít. A felosztás ma nem vonalakról szól, hanem arról, kinek van vétójoga más biztonsága fölött, kinek a bírósága működhet, és egyáltalán: ki ülhet oda az asztalhoz. Moszkva Abu-Dzabiban a NATO 1997-es állapotokhoz való visszavonulását követelte, vagyis éppen azt, hogy Kelet-Európa védelméről a Kreml mondhassa ki az utolsó szót. Sencsenben a három nagy az ENSZ megreformálásáról és a nemzetközi bíróság korlátozásáról határozott, Európa és Ukrajna nélkül, Berlinbe pedig Trump már csak telefonon diktálta a saját feltételeit. Ez maga a jaltai logika. A másik kedvenc érv, hogy semmi sem kötelező, hiszen csak egy nyilatkozatot írtak alá, Trump pedig kiszámíthatatlan. Jalta sem volt nemzetközi szerződés, csak egy nyilatkozat, és ahhoz, hogy fél évszázadra Kelet-Európa sorsa legyen, nem is kellett több: a Vörös Hadsereg ott állt, ahol állt, a Nyugat pedig nem akart érte háborúzni. A harmadik érv szerint a három nagy úgysem bízik egymásban, Hszi pedig nem osztozkodna. Roosevelt, Churchill és Sztálin sem bíztak egymásban, a hidegháború néhány hónappal Jalta után már el is kezdődött, a felosztás mégis megmaradt.

A legnagyobb tanulság talán az, hogy Jaltát sem nevezték Jaltának, amikor megtörtént. Roosevelt 1945. március 1-jén az amerikai Kongresszus előtt azt mondta, hogy a krími konferencia véget vet „az egyoldalú lépések, a kizárólagos szövetségek, az érdekszférák” és minden olyan eszköz rendszerének, amellyel évszázadokon át próbálkoztak, és amely mindig kudarcot vallott. Ezt a beszédet Varsóban, Budapesten és Bukarestben négy évtizeden át lehetett volna idézni, keserű nevetés kíséretében. A jaltai nyilatkozatot is a felszabadított Európáról szóló nyilatkozatnak hívták, és szabad választásokat ígért, a sencseni papírt pedig „Nyilatkozat a béke felé” címre keresztelték. A címválasztásban a nagyhatalmak mindig is jók voltak.

Van még remény, ha halovány is. A Pew Research Center november 18-án közzétett felmérése szerint az amerikaiak 67 százaléka helyteleníti, ahogyan Trump az orosz–ukrán háborút kezeli, és 39 százalékuk szerint az elnök túlságosan Moszkvának kedvez. Ez az arány tavaly augusztus óta nőtt, és már Trump saját szavazótábora is bizonytalanabb. Trump hatalmából pedig már csak valamivel több mint két év van hátra: 2029 januárjában távoznia kell, és bármit is ígér ma Putyinnak, annak a betartását nem ő fogja garantálni. Európának addig ki kell bírnia, és a lehető legtöbbet kell megtartania: nem engedni Ukrajna támogatásából, nem aláírni semmit a feje fölött, és nem elhinni, hogy a béke attól béke, hogy valaki annak nevezi.

A nyomásgyakorlás még mindig működik, ha Európa hajlandó használni, csakhogy nem hajlandó, mert Európa arra sem hajlandó, hogy a saját agybajos és lelkibeteg putyinistáival leszámoljon, helyette a demokrácia és a véleményszabadság nevében kikövezte számukra az utat a hatalomhoz – lásd Le Pen és az AfD, hogy csak a két legszemléletesebb példát mondjam. Weimarban élünk mindannyian, az SA már az utcákon masíroz, és Hitler előrehozott választásokat követel, mi pedig a történelem struccaiként úgy teszünk, mintha ezzel nem is lenne különösebb probléma. Miért nem tüntetnek a mieink szerte Európában, követelve a választott politikusoktól, hogy küldjenek több fegyvert Ukrajnának? Miért nem vonulnak tízezrek a Brandenburgi kapuhoz, követelve, hogy vonuljunk be végre Moszkvába, egyenlítsük ki azt a számlát, amelyet a birodalmi álmairól soha le nem mondó, gyakorlatilag folyton háborúzó Oroszország legalább 1945 óta folyamatosan növel nálunk? Miért nem vonulnak tízezrek Budapesten a Corvin közhöz, követelve, hogy csapjunk már vissza ‘56-ért, ‘48-ért, a megerőszakolt lányainkért, no meg egy füst alatt hozzuk haza az elrabolt magyar műkincseket? Nincsenek ilyen tömegmozgalmak, helyette valami húgyagyú balos idióták tüntetnek a háborús költségek ellen, mondván, hogy költsenek inkább oktatásra – nem megnyugtatóan mondom, hogy a ‘68-as Párizs szelleme kísértetként járja be Európát, a KGB-ből lett FSZB-ben pedig visítva röhögnek azon, hogy mennyire, de mennyire bejött nekik a kognitív képességeink ellen folytatott szervezett támadás. Putyin pedig megteszi azt a gesztusnak nevezett kommunikációs csapdát, amelyre Európa putyinistái, a vatnyikok már vártak: Moszkvába hívja Európa vezetőit, hogy tárgyaljanak az új biztonsági architektúráról, a békéről, ami a putyini-orosz értelmezésben a kapitulációt jelenti – de nem Jalta 2.0, áh, dehogy.

Idióták vagyunk, és megérdemeljük a sorsunkat, de hogyan fogunk elszámolni a lelkiismeretünkkel, hiszen már most kijelenthető: a mi balfaszságunk miatt is halt meg annyi ártatlan ukrán.

Nem Jalta 2.0, áh, dehogy!
Végül is tényleg nem az: Sztálinnak bajusza volt, Putyinnak pedig nincsen – ugye, mekkora érv?

Karczag Anna/Ugar

Tetszett a cikk?

Támogassa a munkánkat egy kis adománnyal

Biztonságos fizetés Stripe-on keresztül • Min. 2 EUR

Gesta-ajánló:

Moszkvától kérnek engedélyt arra, hogy Ukrajnát megvédjék Moszkvától

Moszkvától kérnek engedélyt arra, hogy Ukrajnát megvédjék Moszkvától

Jared Kushner csütörtökön még azzal büszkélkedett Berlinben, hogy Steve Witkoff-fal sikerült elfogadtatniuk az oroszokkal az Ukrajnának szánt, NATO-mintájú biztonsági garanciák gondolatát, pénteken azonban Moszkva közölte, hogy ilyesmiről szó sem lehet. A történetben nem is az a legmegalázóbb, hogy Trump közvetítőinek diplomáciai sikerjelentése egyetlen napot sem bírt ki, hanem az a magától…

ugar•
Szele Tamás: Lengyelország felett az ég

Szele Tamás: Lengyelország felett az ég

Összefoglalva elmondható, hogy a Kreml vezetése nem járt eleget kocsmába élete folyamán. Ugyanis a becsületsüllyesztőkben tudják, amit Moszkvában nem: hogy ha valaki nagyon kéri a pofont, még előfordulhat vele, hogy meg is kapja.

zona•
Adófelezéssel és milliós támogatással ösztönöznék a községek összevonását. Itt a reform első verziója

Adófelezéssel és milliós támogatással ösztönöznék a községek összevonását. Itt a reform első verziója

Öt évre megfelezett lakóház- és telekadóval, valamint legalább négymillió lejes beruházási támogatással venné rá a román kormány a kisebb önkormányzatokat arra, hogy egyesüljenek a szomszédaikkal. A november 20-án, pénteken közvitára bocsátott sürgősségirendelet-tervezet elsősorban a legfeljebb 1500 lakosú községeket célozza, bár az összevonás lehetőségével nagyobb települések is élhetnének.…

ugar•
Közös előválasztás a szélsőségek ellen: Attal, Retailleau és Lisnard egyetlen jelöltet állítana Le Pen és Mélenchon ellen

Közös előválasztás a szélsőségek ellen: Attal, Retailleau és Lisnard egyetlen jelöltet állítana Le Pen és Mélenchon ellen

Franciaországban a centrum és a jobbközép három elnökjelöltje elvben megállapodott, hogy közös előválasztáson döntik el, ki legyen közülük az egyetlen jelölt a 2027-es elnökválasztáson.

ugar•
Válasz Karczag Annának: nem, ez nem Jalta 2.0 volt!

Válasz Karczag Annának: nem, ez nem Jalta 2.0 volt!

Elöljáróban leszögezném: szeretem olvasni Karczag Anna írásait, főleg amikor beleteszi az energiát, és elvégzi a szükséges kutatómunkát. A Cion bölcseinek jegyzőkönyvéről szóló alapos és információdús írása ilyen, ahogy több, a kognitív hadviselésről írt cikke is dicséretes munka. Mégis van, amikor elveti a sulykot, és az indulat viszi előre – most is ez történt.

ugar•