Válasz Karczag Annának: nem, ez nem Jalta 2.0 volt!
Elöljáróban leszögezném: szeretem olvasni Karczag Anna írásait, főleg amikor beleteszi az energiát, és elvégzi a szükséges kutatómunkát. A Cion bölcseinek jegyzőkönyvéről szóló alapos és információdús írása ilyen, ahogy több, a kognitív hadviselésről írt cikke is dicséretes munka. Mégis van, amikor elveti a sulykot, és az indulat viszi előre – most is ez történt.
Először is: nem szép dolog leidiótázni a nem putyinista elemzők és szakértők sokaságát csak azért, mert épp elvetik a jaltai párhuzamot. Jó okkal, érvekkel alátámasztva teszik ezt, és a Chatham House, a Majalla vagy a Korea Herald szerzőit aligha lehet a Kreml szócsövének nevezni. Magam is azon a véleményen vagyok, hogy a jaltai párhuzam inkább erőltetett, mint valós, ráadásul többet segít Putyinnak, mint amennyit nekünk használ. A „Jalta 2.0” címke ugyanis olyan rangot ad Oroszországnak, amilyet a képességei nem indokolnak: Roosevelt és Churchill mellé ülteti azt az országot, amelynek gazdasága töredéke az amerikainak és a kínainak. Paradox módon még az „új Jalta” elleni figyelmeztetések is ezt a képet erősítik, mert aki Jaltát kiált, az Putyin kedvenc történelmi díszletét, a világrendet formáló politikus-hadvezér imázsát építi fel neki.
Jaltában ugyanis három, papíron szövetséges és – ami nem elhanyagolható – a világháborút éppen megnyerő hatalom ült le egymással tárgyalni. Ott kapott zöld utat az ENSZ (amely most újra terítékre került), és ott rakták le annak a világrendnek az alapjait, amelynek gyümölcseit élvezhettük, és amelyet most védeni próbálunk. Jalta döntései mögött ráadásul hadseregek álltak: a Vörös Hadsereg 1945 februárjában már Budapestet ostromolta (a budai Vár két nappal a konferencia vége után, február 13-án esett el), a konferencia tehát sok tekintetben csak rögzítette a frontvonalakon kialakult tényeket.
Sencsenben viszont semmilyen rend nem született, és nem is győztes nagyhatalmak ültek le egymással „kvaterkázni”. Trump odahaza hatalmas vereségbe szaladt bele az időközi választáson, a legitimitása megkérdőjelezhető, Iránban nem tud győzni, és egyre inkább beragad a saját háborújába. Putyin ötödik éve kínlódik a háromnaposra tervezett „különleges katonai műveletével”; a gazdasága korábban sem volt világrengető erő, mostanra pedig nem több, mint Kína nyersanyag-lerakata. Talán Kína az egyetlen, amely valamennyire győztesnek érezheti magát – a hangsúly itt a valamennyin van –, mert Hszi korrupt rendszere belülről feszíti szét a maoista kapitalizmus eszméjére épült országot, de gazdasági hatalma azért aligha megkérdőjelezhető. Ha úgy nézzük, ez egy Jalta-komédia volt, ahol tömeggyilkos lúzerek ültek le egymással, leginkább azért, mert velük már aligha hajlandó komoly ember tárgyalni.
Sencsent inkább a nagyhatalmakat korlátozó szabályok lazítása jellemezte. Ez ugyan aggasztó, de éppen Jalta ellentéte: ott intézményeket építettek, itt legfeljebb abban értettek egyet, hogy kevésbé zavarják őket a meglévők. Ennél sokkal többet aligha tudnak tenni – nem vagyunk már 1945-ben.
Persze lehet, sőt biztos, hogy beszéltek világfelosztásról is, mert három agyalágyult gerontokrata mégis miről beszélgetne egymással? A golf nem érdekli Hszit, Konfuciusz nem érdekli Trumpot, a vodkájával pedig Putyin sem találna beszélgetőpartnert a másik kettő közül. Marad tehát a diktátorok régi jó témája: Honfoglalót játszani zárt ajtók mögött. Kizártnak tartom, hogy ez ne történt volna meg – csakhogy ettől még nem lesz Jalta 2.0 a sencseni találkozóból, már csak azért sem, mert Jaltával ellentétben erről tudtunk. Hetekkel előtte tudtuk, hogy lesz ilyen találkozó, élőben néztük a kézfogásokat, a nyilatkozatot pedig órákon belül elolvashattuk – ahogy azt is, mi maradt ki belőle.
Jaltáról ezzel szemben a kortársak csak utólag, egy gondosan megfogalmazott közleményből értesültek, a legkényesebb részek pedig még később kerültek elő: a Kurili-szigetekről és Dél-Szahalinról szóló titkos távol-keleti megállapodást csak 1946. február 11-én hozta nyilvánosságra az amerikai külügy, a német jóvátételről és Németország feldarabolásáról szóló titkos megállapodásokat pedig 1947 márciusában. Vagyis 1945-ben nem lehetett érdemi véleménycikket írni Jaltáról, legfeljebb a hivatalos kommünikét lehetett kommentálni – és az is csak újságon és rádión keresztül, jóval szűkebb körhöz jutott el, mint ma, amikor a világhálónak köszönhetően szinte bárki valós időben követheti az eseményeket. Ez eleve behatárolja a történelem ismétlődésének tragikomikus lehetőségeit: egy titkos alku, amelyről mindenki előre cikkezik, már nem egészen titkos alku.
Abban viszont kétségtelenül igaza van Karczagnak, hogy idegesítő Trump utólagos telefonhívása, amellyel a hajlandók koalíciójának berlini ülését Ukrajna támogatásának feladása felé próbálta terelni. Ebből azonban nem következik, hogy a sencseni találkozó eredményeként árulták volna el Ukrajnát. Trump azóta szúrja hátba Kijevet, hogy újra hatalomra került: volt már szünet az amerikai hírszerzési adatok megosztásában, enyhítettek egyes orosz szankciókon, alku született az orosz dízelről, és korlátozták Ukrajna hozzáférését a Starshield műholdas rendszerhez. A berlini hívás ennek a sornak a folytatása, újdonság tehát nincs benne. Sencsen legfeljebb a díszletet adta hozzá.
A jaltai párhuzam végső soron azért nem működik, mert nem lenne mit felosztani. Európa Kínának és Oroszországnak egyaránt fontos célpont, csak éppen ellentétes okokból. Moszkvának megosztott, meggyengült, megfélemlített Európa kell, Pekingnek viszont működő, fizetőképes piac, amely nem sodródik teljesen Washington mögé. Két dudás pedig nem fér meg egy csárdában. Peking ezt Sencsenben jelezte is: Ukrajnát kihagyta a háromoldalú napirendből, Hszi a nyitóbeszédében meg sem említette. Kínának nem érdeke olyan amerikai–orosz alkut támogatni, amely Kijev és Európa kárára születik, és olyan rendezést sem akar garantálni, amelyet nem tud kikényszeríteni. Az erőviszonyok sem jaltaiak: az USA és Kína gazdasági, technológiai és katonai téren is világhatalom, Oroszországnak viszont az atomarzenálján és a BT-helyén túl kevés adu maradt. Ismétlem: közel öt év alatt Ukrajnát sem tudta legyőzni.
A két diktatúra tehát egy esetleges felosztásban inkább ellenérdekelt, semmint szövetséges. Ettől persze Sencsen még nem ártalmatlan: aki Ukrajnáért és Európáért aggódik, annak a valódi megállapodásokat, valamint Trump, Putyin és Hszi valódi lépéseit kell figyelnie, nem egy 1945-ös díszletet. Jalta 2.0 nem volt, mert nem is lehetett.
Ami volt, az sem jó, de másként rossz, és másként is kell válaszolni rá.
Grozner Hanna
Tetszett a cikk?
Támogassa a munkánkat egy kis adománnyal
Biztonságos fizetés Stripe-on keresztül • Min. 2 EUR
Gesta-ajánló:

Moszkvától kérnek engedélyt arra, hogy Ukrajnát megvédjék Moszkvától
Jared Kushner csütörtökön még azzal büszkélkedett Berlinben, hogy Steve Witkoff-fal sikerült elfogadtatniuk az oroszokkal az Ukrajnának szánt, NATO-mintájú biztonsági garanciák gondolatát, pénteken azonban Moszkva közölte, hogy ilyesmiről szó sem lehet. A történetben nem is az a legmegalázóbb, hogy Trump közvetítőinek diplomáciai sikerjelentése egyetlen napot sem bírt ki, hanem az a magától…

Szele Tamás: Lengyelország felett az ég
Összefoglalva elmondható, hogy a Kreml vezetése nem járt eleget kocsmába élete folyamán. Ugyanis a becsületsüllyesztőkben tudják, amit Moszkvában nem: hogy ha valaki nagyon kéri a pofont, még előfordulhat vele, hogy meg is kapja.

Adófelezéssel és milliós támogatással ösztönöznék a községek összevonását. Itt a reform első verziója
Öt évre megfelezett lakóház- és telekadóval, valamint legalább négymillió lejes beruházási támogatással venné rá a román kormány a kisebb önkormányzatokat arra, hogy egyesüljenek a szomszédaikkal. A november 20-án, pénteken közvitára bocsátott sürgősségirendelet-tervezet elsősorban a legfeljebb 1500 lakosú községeket célozza, bár az összevonás lehetőségével nagyobb települések is élhetnének.…

Közös előválasztás a szélsőségek ellen: Attal, Retailleau és Lisnard egyetlen jelöltet állítana Le Pen és Mélenchon ellen
Franciaországban a centrum és a jobbközép három elnökjelöltje elvben megállapodott, hogy közös előválasztáson döntik el, ki legyen közülük az egyetlen jelölt a 2027-es elnökválasztáson.

Nyugi, ez nem Jalta 2.0, mert Putyinnak nincs bajusza
Olvasom a beszámolókat a sencseni hármas nagy találkozóról, no meg az elemzéseket: a nyugati kultúrkörben felnőtt magyar elemzők sokasága beszél, ír arról, hogy ugyan, dehogy, ez nem is volt Jalta 2.0. Pedig de! Sajnálom, hogy nekem kell felgyújtanom a villanyt a menő elemzők egyre sötétebb koponyáiban, de igen, ez Jalta 2.0 volt.