Friss, meleg és kellően ostoba: így néz ki egy tankönyvi orosz álhír

Igazi, hamisítatlan orosz álhír érkezett, friss, meleg, és éppen kellően ostoba ahhoz, hogy érdemes legyen bemutatni olvasóinknak. Az orosz csatornák egy nevét nem vállaló, az orosz fegyveres erők kötelékében szolgáló hölgy információira hivatkozva – milyen szerencse, hogy a román nyelvben a katonának is van neme, különben a forrásról még ennyit sem tudnánk – arról számolnak be, hogy Kijivben szándékosan késleltetik az internet helyreállítását. Arról persze nem esik szó, hogy előtte az orosz bombák tettek volna tönkre bármit is, a késleltetés célja pedig állítólag az, hogy a Zelenszkij ellen tüntetni vágyó ukránok ne tudjanak megszerveződni. Az álhír azért különösen ostoba, mert éppen az interneten terjesztik azoknak az ukránoknak, akik a történet szerint nem tudják elolvasni, hiszen Zelenszkij nem javíttatta meg nekik a főkábelt.

Az ostobaságnak van egy második, még tanulságosabb rétege is. Amikor az ukrán drónok egymás után kiiktatják a Yandex adatközpontjait, az orosz információs térben érdekes módon szinte azonnal megjelenik egy „jó hír”, amely a Yandex elleni csapások tükörképe: lám, nemcsak nálunk áll az internet, hanem náluk, és nem a drónok miatt, hanem mert a zsarnok így akarja. A recept egyszerű, és bármire alkalmazható. Ha holnap kiderülne, hogy Zelenszkij ellopta a magadani állattenyésztők disznóállományát, holnapután a Kreml zsoldosai már arról írnának, hogy Kijivben elfogyott a csirke, és az emberek hörcsögöt esznek – hogy a híres videóra is utaljunk.

A hamis hír azonban attól, hogy nevetséges, még hatékony lehet. Amíg azon szörnyülködünk, mennyire hülye egy internetes hazugság, észre sem vesszük, hogy közben milliók fejében elültettek egy gondolatot: Zelenszkij ellen tömeges tüntetések készülnek. Nem mintha biztosan állíthatnánk, hogy Volodimir bátyánkat mindenki imádja Ukrajnában, mert a háború ötödik évében, a mozgósítással, az áramkimaradásokkal és a korrupciós botrányokkal ez aligha volna életszerű. Az oroszok által annyira vágyott ukrán tüntetési lehetőségek biztosítására azonban van egy sokkal egyszerűbb, igaz, kissé radikális módszer: abba kellene hagyni Ukrajna bombázását.

Ami viszont igaz, az az, hogy Oroszország valóban célzottan bombázza az ukrán internetszolgáltatókat. Szeptember 23. óta orosz drónok és rakéták egymás után találták el a kijivi adatközpontokat, a digitális minisztérium szerint már az első csapások után mintegy százezer kijivi és környékbeli háztartás maradt internet nélkül. Az orosz védelmi minisztérium ezt cinikusan „kényszerű digitális detoxnak” nevezte. Csak az ország legnagyobb mobilszolgáltatóját, a Kyivstart tíz nap alatt nyolcszor érte találat, Olekszandr Komarov, a cég elnöke szerint az egyik adatközpontjuk teljesen leállt, a központi raktárukba pedig két rakéta csapódott, a kijivi székházukat szeptember 27-én érte találat. Ez a nagyságrend jól mutatja, hogy mekkora a különbség az orosz kampány és az ukrán drónok által eltalált néhány Yandex-adatközpont között. Moszkva hetek óta módszeresen rombolja az ukrán digitális infrastruktúrát, Kijiv csak a legutóbbi napokban válaszolt, és a Kreml propagandája most mégis arról panaszkodik, hogy Ukrajnában akadozik az internet.

A tüntetők után sem kell messzire menni. Az egyik ilyen állítólagos, nagyszabású Zelenszkij-ellenes tüntetés, amelyet Kijiv a hír szerint az internet lekapcsolásával akarna megakadályozni, fő szervezője Olekszandr Todorov egykori odesszai újságíró. Ő az orosz narratívák régi harcosa, aki 2014 óta aktívan tolja ugyanazt, és a jelek szerint még mindig nem unja. Todorov az, aki 2014-ben az Európai Parlamentben is előadást tarthatott az úgynevezett „odesszai Hatinyról”. A 2014. május 2-i odesszai tragédia valódi esemény volt: az összecsapások után a Szakszervezetek Házában kitört tűzben több tucat, főként oroszbarát aktivista vesztette életét, később az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy az ukrán hatóságok súlyos mulasztásokat követtek el, ugyanakkor az eseményeket nagyrészt az orosz propaganda szította. Moszkva azonban azonnal népirtássá fújta fel a tragédiát, Szergej Nariskin akkori Duma-elnök már néhány nappal később „odesszai Hatinyról” beszélt. Hatiny egy fehéroroszországi falu, amelynek lakóit 1943-ban a nácik mészárolták le, és a nevét nem szabad összekeverni Katinnyal, ahol a szovjet NKVD végezte ki a lengyel tiszteket. A Kreml azonban kifejezetten szereti kihasználni a két név hasonlóságát, mert a ködösítéshez mindig jól jön egy kis történelmi zavar. Ez a narratíva lett az egyik alapköve annak a később rendszeresen ismételgetett történetnek, hogy az ukránok tömegével gyilkolják az oroszokat.

Az Európai Parlamentben 2014 júliusában tartott rendezvényt Tatjana Ždanoka úgynevezett lett európai parlamenti képviselő szervezte, aki „az odesszai mészárlás áldozataival és tanúival” való találkozóként hirdette meg azt. Ždanokáról viszont 2024-ben (értsd: tíz évvel később) kiderült, hogy évtizedeken át az orosz FSZB-nek dolgozott: kiszivárgott e-mailjei és kapcsolatai alapján leplezte le több európai oknyomozó műhely, vagyis nem képletesen volt orosz ügynök, hanem a szó legszorosabb értelmében. Az ilyen álhírek tehát nem a semmiből bukkannak fel, hanem mindig ugyanazok a szereplők, ugyanazok a hálózatok és ugyanazok a történetek térnek vissza bennük, csak a díszlet változik. A 2014-es egy brüsszeli konferencia vagy a mostani névtelen orosz katonanő Telegram-üzenetének forrása is ugyanaz, és a célja is: elhitetni a világgal, hogy nem Oroszország gyilkol Ukrajnában, hanem Ukrajna gyilkolja a saját népét.

Ugar