A félelemtől a szavazófülkéig: így működik a Kreml lettországi befolyásolási rendszere

Václav Malík, Anton Mikhalchuk és Egor Kuroptev, az EK Strategic Communications Center kutatói nem egyszerűen néhány, a lett választás előtt terjesztett orosz álhírt gyűjtöttek össze, hanem annak a tartós befolyásolási ökoszisztémának a szerkezetét próbálták feltárni, amelyben állami intézmények, finanszírozási csatornák, hírszerzők, helyi politikusok, jogvédőként vagy kutatóként fellépő szereplők, biztonsági vállalkozások, Telegram-csatornák és közösségi média-influenszerek egészítik ki egymás munkáját. Tanulmányuk központi állítása szerint a Kreml lettországi műveletének legerősebb eszköze a háborútól való félelem:

A veszély tehát nem kitalált, a szerzők szerint azonban az az ígéret megtévesztő, hogy a Kremlhez közeledő politikai fordulat megszüntetné azt.

Valós fenyegetésből választási zsarolás

A jelentés az október 3-i lett parlamenti választást az Európában zajló orosz hibrid műveletek összefüggésébe helyezi. A szerzők felidézik a Leipzig/Halle repülőtér ellen augusztusban megkísérelt robbanódrón-támadást, amelyet Németország Oroszországnak tulajdonított, a Lengyelországban tapasztalt gyújtogatásokat, robbanásokat és drónbetöréseket, valamint a szeptember 23-án észlelt rövid orosz helikopteres légtérsértést. Ehhez társult az orosz külügyminisztérium nyílt fenyegetőzése: Marija Zaharova szeptember 1-jén „határozott és megsemmisítő” válaszról beszélt arra az esetre, ha a balti térségben folytatódna az általa katonai eszkalációnak nevezett folyamat. Az orosz kommunikáció ezzel megfordítja az ok és az okozat viszonyát: nem Moszkva agresszióját, hanem a balti államok önvédelmi intézkedéseit és NATO-kapcsolatait állítja be a feszültség forrásaként. A módszert különösen világosan megmutatta a szeptember 25-i kommunikációs kettősség. Putyin ezen a napon ismét az orosz ajkú balti lakosság állítólagos jogfosztásáról beszélt, és Oroszország fellépését humanitárius és jogi természetűnek nevezte. Ugyanezen a napon a RIA Novosztyi megjelentette Alekszandr Noszovics, a Kreml-barát RuBaltic.ru főszerkesztőjének írását, amely egy „nagyon rövid” újabb különleges katonai műveletet és Litvánia elleni nukleáris csapásokat vizionált. Az orosz állami hírügynökség néhány órán belül eltávolította és megtagadta a cikket, a jelentés szerzői szerint azonban a két üzenet együtt pontosan mutatja a nyomásgyakorlás lényegét: Moszkva egyik csatornán üldözött kisebbségek békés védelmezőjeként lép fel, miközben egy másikon a katonai megsemmisítés lehetőségét lebegteti.

Ezt a valós félelmet fordítja le a helyi politikára az oroszbarát információs hálózat. Aleksejs Rosļikovs, a Stabilitásért! korábbi vezetője háborúval és kényszermozgósítással riogatott arra az esetre, ha nem változik meg a lett kormány politikája, míg az InfoDefense nevű, háborúpárti Telegram-hálózat a Szuverén Hatalom–Fiatal Lettek Szövetségét támogatta. A látszólag különböző politikai ajánlatok ugyanarra az előfeltevésre épültek: Lettország állítólag úgy vásárolhat magának biztonságot, ha visszafogja Ukrajna támogatását, megkérdőjelezi a védelmi kiadásokat és kevésbé határozottan áll ellen Moszkvának. Malík és szerzőtársai szerint ennek éppen az ellenkezője lenne a stratégiai következménye, mert egy ilyen engedmény azt bizonyítaná a Kreml számára, hogy a fenyegetés választási eredménnyé és politikai befolyássá alakítható.

Az orosz ajkú lakosság nem egységes politikai tömb

A szerzők hangsúlyozzák, hogy Lettország orosz nyelvű lakosságát hiba volna egységes, eleve Moszkva-barát közösségként kezelni. Egy 2023-as országos vizsgálatban a megkérdezettek 35,7 százaléka nevezte meg anyanyelveként az oroszt, 36,2 százalék pedig családi kommunikációjának nyelveként használta, ezek az adatok azonban nyelvi, nem pedig politikai vagy állampolgársági kategóriákat jelölnek. Az oroszul beszélők között lett állampolgárok, különleges „nem állampolgári” státusszal élők és külföldi állampolgárok egyaránt megtalálhatók. Éppen ezt a sokféleséget próbálja eltüntetni az orosz propaganda, amikor valamennyi oroszul beszélő ember nevében fellépő, üldözött közösséget konstruál. A manipulációhoz különösen alkalmas terepet kínál a gazdasági problémákkal küzdő, Oroszországgal és Belarusszal határos Latgale, de a művelet nem korlátozódik erre a régióra. Egy helyi nyelvpolitikai vita vagy állampolgársági ügy előbb orosz nyelvű médiatörténetté, majd más országokban újraközölt beszámolóvá, végül diplomáciai panasszá vagy nemzetközi jogi váddá alakulhat. A szerzők szerint minden egyes állomás új tekintélyt kölcsönöz ugyanannak az állításnak: a helyi sérelemből külföldi sajtóhír, abból pedig olyan „dokumentált eset” lesz, amelyre már orosz diplomaták és jogászok is hivatkozhatnak. Miután Lettország korlátozta az orosz állami média működését és fellépett a szankciók megsértőivel szemben, a propaganda nem tűnt el, hanem alkalmazkodott. A közvetlenül Moszkvából sugárzó médiumok helyét részben helyi politikusok, szakmai szervezetek, jogvédőnek mutatkozó csoportok és személyes márkák vették át.

A jelentés a The Insider kutatására hivatkozva Vlagyimir Balobajevet nevezi meg az orosz elnöki adminisztráció balti ügyekért felelős tisztviselőjeként, míg Igor Szorokopudot, az orosz nagykövetség első titkárát az SVR rigai rezidentúrájának vezetőjeként azonosítja. A neki tulajdonított érdeklődési területek között Lettország NATO-együttműködése, Ukrajnának nyújtott segítsége és a döntéshozókhoz való hozzáférés szerepel. A szerzők ugyanakkor óvatosan különválasztják a feltárt intézményi hátteret az egyes választási beavatkozásoktól: az utóbbiakat elsősorban a csatornák ténylegesen megjelent tartalma alapján értékelik.

A Pravfond nem egy-egy cikket, hanem teljes infrastruktúrát tart életben

A hálózat egyik fontos finanszírozója a külföldön élő „honfitársak” jogainak védelmére létrehozott Pravfond, amelyet az orosz külügyminisztérium és a Rosszotrudnyicsesztvo alapított. Hivatalosan jogi segítséget nyújt az Oroszországon kívül élő orosz közösségeknek, belső levelezése alapján azonban támogatásokkal és ügyvédi díjakkal olyan személyeket, szervezeteket és médiaprojekteket is fenntart, amelyek az orosz állam érdekeit szolgáló narratívákat terjesztik. Az Európai Unió 2023 júniusában szankciós listára helyezte az alapítványt, az OCCRP később mégis dokumentált további kifizetéseket uniós címzetteknek. Az EK Stratcom által ismertetett 2026-os orosz kormányzati tervezet egy lehetséges megkerülési módszert is leír: megbízható orosz állampolgárok belföldi bankszámlákat nyitnak, és ezeken fogadják a valójában külföldi partnereknek szánt pénzt. A közvetlen átutalást tehát megnehezíthetik a szankciók, a támogató és a kedvezményezett közötti kapcsolat azonban fennmaradhat. A tanulmány több példával szemlélteti ezt a rendszert. A Lettországban élő Valerij Engel történész éveken át a fasizmus állítólagos lettországi újjáéledéséről beszélt; a Re:Baltica olyan 2024-es pályázatot tárt fel, amely 41 ezer eurót kért az európai és ukrajnai „ruszofóbiáról” szóló kutatásra, varsói, genfi és moszkvai bemutatókkal. Engel tagadta, hogy ő nyújtotta volna be a kérelmet vagy 2022 után pénzt kapott volna, az újságírók azonban a dokumentumot az elérhetőségeihez és más alátámasztó adatokhoz kapcsolták. A lett állambiztonsági szolgálat 2026 februárjában az országba való belépésének megtiltását kérte, az orosz nem katonai befolyásolásban játszott szerepére hivatkozva.

A helyi jogi infrastruktúrában Elizabete Krivcova ügyvéd munkája köti össze a „nem állampolgárok” jogaiért fellépő Non-Citizens’ Congresst, az orosz nyelvű oktatással, tartózkodási joggal és állampolgársággal kapcsolatos pereket, valamint korábbi Pravfond-támogatásokat. A szerzők azt is rögzítik, hogy a Conscentia nevű egyesületet 2023-ban Immigration Assistantre nevezték át, miközben a nyilvántartási száma változatlan maradt. Ennek azért van jelentősége, mert a szervezet folytonossága pusztán az új név alapján végzett kereséssel nem volna felismerhető. A jelentés értelmezésében az ilyen jogi környezet legfontosabb funkciója az, hogy egyéni ügyekből formális panaszokat és nemzetközileg értelmezhető emberi jogi állításokat készítsen. Aleksandrs Gaponenko Kreml-barát aktivista, a Non-Citizens’ Congress társalapítója és az orosz állam által támogatott Russzkij Mir pénzéből is részesülő Institute of European Studies vezetője ezt a régebbi infrastruktúrát kötötte össze a mostani választási mozgósítással. Egy lett bíróság 2026 januárjában tíz év szabadságvesztésre ítélte idegen állam Lettország ellen irányuló tevékenységének támogatása és nemzeti gyűlöletkeltés miatt; az ítélet ellen a védője fellebbezést jelentett be. A neki tulajdonított szövegek ennek ellenére szeptemberben is terjedtek, egyszerre táplálva az „üldözött oroszok” narratíváját és bizonyos választási szereplők támogatását. A rendszer így még a büntetőeljárást is új propaganda-nyersanyaggá alakíthatja: a vádlottból „politikai fogoly”, az állami fellépésből pedig az üldözés újabb bizonyítéka lesz.

A finanszírozás és a médiaterjesztés közötti legjobban dokumentált kapcsolatot Aleksejs Stefanovs személye jelenti. A Re:Baltica szerint 109 ezer eurót különítettek el egy balti Telegram-projektre, amelynek pályázata Stefanovst nevezte meg főszerkesztőként. A hálózathoz a Baltic Bridge, a Shadows of the Baltics, a The Bear of Happiness, a For Lithuania’s Sake! és az Old Thomas’s Herald tartozott; a projekt Viktorija Fjodorova, a Sputnik munkatársának Sipsikova álnéven készített videóit is terjesztette. A csatornák az orosz nyelvű propagandát tudatosan keverték nemzeti kulturális utalásokkal, így a tartalom nem mindig külföldről érkező üzenetnek, hanem helyi, lett, litván vagy észt megszólalásnak látszott. A Pravfond 2026 júniusában fiókot nyitott a kalinyingrádi Immanuel Kant Balti Szövetségi Egyetemen, újabb, a balti információs térhez közeli intézményi bázist teremtve. A jelentés szerint Kalinyingrád hosszabb ideje a Kreml balti apparátusának egyik utánpótlási területe: Balobajev korábban az ott működő Russian Baltic központot vezette, elődje, Vagyim Szmirnov pedig ugyancsak Kalinyingrádban építette karrierjét, mielőtt az elnöki adminisztráció balti részlegének élére került. Ezek az intézmények tehát nem csupán egy-egy propagandakiadványt finanszíroznak, hanem fenntartják az embereket, a szakmai hátteret és azokat a csatornákat, amelyek révén ugyanazok a vádak újra és újra visszakerülhetnek a nyilvánosságba.

A propagandából nemzetközi jogi fegyver lesz

A lettországi befolyásolási rendszer egy másik ága az orosz „lawfare”, vagyis a jog politikai és információs fegyverként történő alkalmazása. Oroszország 2022 óta diplomáciai jegyzékek sorozatát küldte a három balti államnak; a feltárt adatok szerint Lettország és Litvánia öt-öt, Észtország négy ilyen jegyzéket kapott. Ezek oktatáspolitikai döntéseket, politikusi kijelentéseket és történelmi emlékezetvitákat rendeznek egyetlen, rendszerszintű faji vagy etnikai diszkriminációról szóló vádiratba. Zaharova 2026 májusában már arról beszélt, hogy az előzetes eljárás a végéhez közeledik, és az ügy még az év vége előtt a hágai Nemzetközi Bíróság elé kerülhet. A jogi előkészítésben a Monasztirszkij, Zjuba, Sztyepanov és Társai ügyvédi iroda vesz részt, amely korábban Ukrajnával szembeni eljárásokban is képviselte Oroszországot. A Re:Baltica, a Delfi és az LRT által megszerzett levelezés szerint Anasztaszija Taranova ügyvéd történelmi anyagokat kért a Kreml által támogatott Historical Memory Foundation kutatási igazgatójától, Vlagyimir Szimindejtől, valamint Nyikolaj Mezsevicstől, az Orosz Balti Tanulmányok Szövetségének elnökétől. Feladatuk az orosz közösségekre, nyelvhasználatra és oktatásra vonatkozó anyagok összegyűjtése volt. Ez közvetlen kapcsolatot mutat a jogi csapat és az orosz történelmi narratívák előállítói között.

A tervezett eljárás jogalapját a faji megkülönböztetés felszámolásáról szóló nemzetközi egyezmény 22. cikke adhatja, amely bizonyos, tárgyalásokkal vagy az egyezmény eljárásaival nem rendezett államközi viták esetében lehetővé teszi a hágai bírósághoz fordulást. A szerzők ugyanakkor fontos korlátot rögzítenek: a lettországi egyéni perek, az Emberi Jogok Európai Bírósága elé vitt ügyek és az Oroszország által tervezett államközi eljárás jogilag nem azonosak, és a nyilvános bizonyítékok egyelőre nem igazolják, hogy a jelentésben szereplő lett szervezetek közvetlenül anyagokat adtak volna át az orosz peres csapatnak. A politikai hozamhoz azonban még kedvező bírósági ítélet sem szükséges. Már a kereset benyújtása hivatalos válaszokat, tárgyalásokat és éveken át tartó médiavisszhangot generálhat, miközben Moszkva pusztán az eljárás létezését is úgy mutathatja be, mintha egy tekintélyes nemzetközi fórum megalapozottnak találta volna a balti államok elleni vádakat. A választási propagandában keringő állítások így a bírósági folyamat révén új életet és látszólagos jogi hitelességet kaphatnak jóval azelőtt, hogy a bíróság egyáltalán érdemben foglalkozna velük.

A hálózat pártot választ, de több vasat tart a tűzben

Az InfoDefense szeptember 2-án újraközölte Gaponenko felhívását a Jūlija Stepaņenko vezette Szuverén Hatalom–Fiatal Lettek Szövetsége támogatására, majd saját kommentárjában azzal vádolta a Stabilitásért! pártot, hogy szavazatokat vesz el a szövetségtől, és a lett biztonsági szolgálatok éppen ezért védelmezik. Ez már nem egyszerű sérelemkommunikáció, hanem közvetlen választói terelés volt. A két oroszbarát politikai erő rivalizálása ugyanakkor arra utal, hogy a Kremlhez kötődő környezeten belül sincs feltétlenül teljes egység: az orosz elnöki adminisztráció és a különböző szolgálatok külföldön is folytathatnak egymással párhuzamos, eltérő költségvetésű és prioritású műveleteket, amelyek időnként más-más pártokat támogatnak. A jelentés az InfoDefense-t Jurij Podoljaka katonai blogger kezdeményezésére létrejött, többnyelvű Kreml-barát propagandahálózatként írja le. Korábbi vizsgálatok Podoljaka GRU- és FSZB-kapcsolatairól számoltak be, ez azonban a szerzők megjegyzése szerint önmagában nem bizonyítja, hogy a lett választást érintő konkrét tartalmakat valamelyik szolgálat utasítására tették közzé. A választási stratégiában mindenesetre két külön út rajzolódik ki: a nyíltabban Moszkva-barát Stabilitásért!, illetve a kevésbé nyíltan pozicionált, de nagyobb támogatottságú Szuverén Hatalom–Fiatal Lettek Szövetsége. Egy szeptemberi felmérésben az utóbbi 9,4 százalékon, a második helyen állt, míg a Stabilitásért! 2,8 százalékot kapott.

Stepaņenko családi pénzügyei a tanulmány szerint kézzelfogható orosz kapcsolatot jelentenek, de nem bizonyítják a Kreml közvetlen pártfinanszírozását. Apja, Szergej Fedotov két Moszkva környéki vállalkozás többségi tulajdonosa; a Forma ZhBI betonelemeket, köztük harckocsiakadályokat és kályhákat szállított az orosz erőknek, a megszállt Donbaszba is. Stepaņenko vagyonnyilatkozataiban összesen 419.598 euró értékű apai ajándék szerepelt: 2022-ben készpénz, 2024-ben pedig egy rigai lakás. A szerzők ezt dokumentált családi finanszírozásként írják le egy olyan üzletembertől, akinek cége támogatta az orosz háborús erőfeszítést, ugyanakkor kifejezetten jelzik, hogy ez nem azonos a Kremltől érkező bizonyított kifizetéssel. A szövetségben feltűnik a Lett Orosz Unió régebbi aktivistahálózata is. Anna Bondere, Tatjana Ždanoka volt európai parlamenti képviselő egykori munkatársa az orosz iskolák védelméért folyó kampányokban és „honfitársi” szervezetekben vett részt. Jelentősége a szerzők szerint elsősorban a személyi folytonosság: a korábbi orosz befolyásolási hálózatokhoz kapcsolódó emberek új pártszövetségekben is felhasználhatók, még akkor is, ha a régi formáció neve, vezetése vagy társadalmi megítélése megváltozik.

A lett állambiztonsági szolgálat 2025-ös jelentése a Stabilitásért!, a Szuverén Hatalom és a Lett Orosz Unió pártjait nevezte meg az orosz nyelvű társadalmi csoport elkülönülését legerősebben ösztönző politikai erőkként, amelyek rendszeresen az orosz érdekekkel egybeeső narratívákat terjesztettek. A hálózat a választás bármelyik eredményét képes hasznosítani. Ha a támogatott párt jól szerepel, politikai befolyáshoz jut; ha veszít, vagy a többi párt nem hajlandó koalícióra lépni vele, az eredmény az orosz ajkú lakosság szándékos kirekesztésének bizonyítékaként értelmezhető. Még a mandátumok választókerületi újraelosztása is felhasználható: Latgale 2026-ban a regisztrált választók száma alapján eggyel kevesebb helyet kapott, Riga pedig kettővel többet, mivel a külföldön élő lett állampolgárokat is a fővároshoz számítják. A demográfiai számítást a propaganda így alakíthatja át az orosz nyelvű választók elhallgattatásáról szóló etnikai váddá.

Egy állítás, sok látszólag független csatorna

A tanulmány egyik legfontosabb része azt mutatja meg, hogyan kelti a hálózat a sok, egymástól független forrás látszatát. Egy Gaponenkónak tulajdonított szeptemberi szöveg azt állította, hogy a „politikai foglyok” száma a Baltikumban meghaladta a háromszázat, a térséget pedig „BALTGULAG”-nak nevezte. Az EK Stratcom végigkövette, ahogy ugyanaz az írás a Prison Bulletin csatornától a Latvian Hillockon keresztül eljutott a Baltic Bridge, a Shadows of the Baltics, a Baltic AntiFascists és a Pravda LV felületeire. Az olvasó több különböző médiumban találkozhatott az állítással, valójában azonban valamennyi ugyanattól a visszatérő producertől származott. Hasonló szerepet töltött be Stefanovs, akinek interjúi és kommentárjai különböző nevű, eltérő célközönségeket megszólító oldalakon jelentek meg újra. A hálózat gyakran valós botrányokat használ alapanyagul: amikor Reinis Uzulnieks jóléti minisztert 3,09 ezrelékesnek jelzett alkoholos befolyásoltsággal vezetésen érték, az eset és a miniszter leváltása a teljes kormányzó elit hiteltelenségéről szóló történetté szélesedett.

A többnyelvűség nem változtat az üzenet politikai irányán, csupán eltérő közönségekhez igazítja annak csomagolását. Az InfoDefense lett és észt csatornái összehangolt támadásokat közöltek két lett nacionalista jelölt ellen, egyikük ukrán katonai szolgálatát arra használva, hogy az orosz ajkú lakosság fizikai fenyegetéseként állítsák be őket. Egy litván nyelvű Pravda-bejegyzés a lett védelmi kiadásokról teljes, orosz nyelvű Baltnews-cikkhez irányította tovább az olvasót. A csúcspontot a Shadows of the Baltics szeptember 11-i közlése jelentette, amely egy rádióinterjúból „népirtás vagy háború” előrejelzését gyártotta, vagyis egy médiavitát a fizikai megsemmisülés fenyegetésévé alakított át.

A csatornák feladata nem azonos. A Sputnik és a Baltnews orosz állami médiatartalmat állít elő, a Pravda-hálózat több nyelven újraközli, az InfoDefense helyi változatokat készít és közvetlen választási propagandát folytat, a Baltic Bridge és a Shadows of the Baltics a dokumentáltan támogatott projekt része, más Telegram-csatornák pedig további terjesztést biztosítanak. A TikTok szélesebb közönséget ér el: az EK Stratcom 2026. augusztusi adatai szerint Glorija Grevcova volt képviselőnek körülbelül 174 ezer, Rūdolfs Bremanis volt diplomatának és Fiatal Lettek-politikusnak 110 ezer, Aivars Smansnak pedig 49 ezer követője volt. A szerzők megjegyzik, hogy ezek fiókszintű követőszámok, nem az egyedi elérést bizonyító adatok. A kisebb Telegram-csatornák jelentősége nem feltétlenül saját közönségük méretében áll, hanem abban, hogy hosszú ideig megőrzik és újra terjeszthetővé teszik a tartalmakat. A választás idején így egy már létező hálózatot lehet mozgósítani, nem kell minden alkalommal új infrastruktúrát építeni.

Amikor a propagandahálózat hírszerzési környezettel találkozik

A jelentés különbséget tesz a propaganda terjesztése és a dokumentált hírszerzési tevékenység között, de rámutat a két közeg személyi érintkezéseire. A lett állambiztonsági szolgálat 2026 júliusában négy lett állampolgár büntetőeljárását kezdeményezte, akiket azzal gyanúsítottak, hogy a Kreml-barát Baltic AntiFascists hálózaton keresztül információkat továbbítottak az FSZB-nek és más orosz intézményeknek. Az egyik gyanúsított állítólag biztonsági őri munkáját használta fel arra, hogy megfigyelőkamerás felvételeket és az Ukrajnát támogató személyekre, illetve szervezetekre vonatkozó azonosító adatokat szerezzen. Roman Samul a kutatás szerint összekapcsolja ezt a közeget az információs hálózattal: neve megjelent a Baltic AntiFascists ügyeiben, miközben Belaruszból Lettországra célzott Telegram- és TikTok-fiókokat működtetett. A kapcsolódó vádlottak jogi védelme körül Pravfond-támogatás is megjelent.

A magánbiztonsági ágazat azért kap külön figyelmet, mert dolgozói épületekhez, megfigyelőrendszerekhez, személyes adatokhoz és érzékeny infrastruktúrához férhetnek hozzá. Rosļikovs üzleti múltja több biztonsági céghez, köztük az ORDO Securityhez kapcsolódik, és a Stabilitásért! további szereplői is jelen vannak az ágazatban. A Baltijas Leģions tényleges tulajdonosa, Irina Buša a párt jelöltje, férje a vállalat igazgatósági tagja, alkalmazottai között pedig más pártkötődésű személyek is találhatók. A vállalat 2020-ban beléptető-, riasztó- és megfigyelőrendszerek karbantartására kapott megbízást a Központi Pénzügyi és Szerződéskötési Ügynökség helyiségeiben, köztük a pénzügyminisztérium épületében működő irodákban. A szerzők ezt korábbi állami hozzáférés bizonyítékaként, nem pedig kémkedés bizonyítékaként kezelik. Az EK Stratcom szerint az Apsardze ROR 2025 óta egy olyan rigai szabadkikötői bejáratot őriz, amelyet NATO-szállítmányok is használnak, munkatársai pedig részben a KDR Grouptól érkeznek. Utóbbi tulajdonosa, Kirils Haritonovs 2020-ban Rosļikovsszal azonos választási listán szerepelt.

Egy másik, történeti üzleti lánc az ORDO Securitytől az ORDO Groupon és Nataļja Rudzīte korábbi ingatlanvállalkozásán keresztül Kirill Kovalcsukig, az orosz National Media Group elnökéig vezet. Kovalcsuk Jurij Kovalcsuknak, Putyin régi bizalmasának az unokaöccse, és az Egyesült Államok 2016 óta szankcionálja. A jelentés azonban itt is kifejezetten óvatosságra int: ez történeti üzleti kapcsolatlánc, amely a közeget világítja meg, de önmagában nem bizonyít jelenlegi koordinációt. A határ, az energiaárak és a fegyvergyár is propaganda-nyersanyag Lettország keleti határa folyamatosan olyan valós eseményeket termel, amelyekre ráépíthető a befolyásolási művelet. 2026. július 16-án a lett hatóságok 111 Belarusz felől megkísérelt szabálytalan határátlépést regisztráltak, miközben Litvánia hosszabb belarusz határán mindössze kettőt. A beszámolók szerint a migránsokat a belarusz oldalról szállították a lehetséges átkelési pontokhoz. A művelet információs hatásához nem szükséges bizonyítani, hogy ugyanaz a központ irányítja a határnyomást és minden róla tudósító csatornát: Minszk létrehozza vagy fokozza a zavart, az oroszbarát média pedig arra használja, hogy a lett kormányt tehetetlennek mutassa, a határvédelem költségeit pedig szembeállítsa a lakossági kiadásokkal.

Hasonló előkészítő narratíva épül a drónincidensekre. Május 7-én Oroszország felől érkező drónok léptek Lettország légterébe, Rēzeknében pedig egy olajtárolóra mért csapás négy üres tartályt megrongált. A lett hatóságok szerint a drónok valószínűleg Oroszországban lévő célpontok elleni ukrán műveletekhez kapcsolódtak. A Lettországra célzott oroszbarát csatornák ezután azt kezdték állítani, hogy ukrán jelzésű drónokat már a balti államok területéről indítanak. A szerzők értelmezésében ennek célja Lettország előzetes felelőssé tétele: ha később Oroszország támadást hajt végre, azt már nem agresszióként, hanem állítólagos megtorlásként lehet bemutatni.

A jelentés egy óvatosabban megfogalmazott, potenciális kapcsolódási pontot is feltár a jogi aktivizmus és az illegális határ menti gazdaság között. Krivcova ügyvédi irodája ugyanazon a rigai címen működik, mint az a jogi iroda, amely Elmārs Laizāns cégeit képviseli; az üzletember környezetét Lettország illegális cigarettaiparához kapcsolták. A szerzők nem állítják, hogy ez önmagában együttműködést vagy bűncselekményt bizonyítana, de szerintük a földrajzi és szakmai közelség elvileg hozzáférést teremthet olyan szereplőkhöz, akik ismerik a csempészútvonalakat, a közvetítőket és a határokon átnyúló logisztikát. A gazdasági propaganda szintén valós problémákat választ ki, majd ezeket a NATO-tagság, az Ukrajnának nyújtott segítség és az Oroszországgal való szakítás elkerülhetetlen büntetéseként értelmezi. A Jēkabpils térségébe tervezett, legfeljebb 200 millió eurós lőszergyár mintegy kétszáz munkahelyet teremthetne, a Sputnik azonban a „háború keringési rendszerének” részeként mutatta be, miközben a helyi biztonsági és környezetvédelmi aggályokat egy szélesebb háborús narratívához kapcsolta. A rigai fűtési díjak decemberre várt 20–30 százalékos emelkedését a Shadows of the Baltics az orosz gáz elutasításának következményeként keretezte, holott a lett gazdasági minisztérium a gáz és a faapríték általános drágulásával magyarázta. Az Argumenty i Fakty eközben „tömeges csődöket” jósolt az Oroszországgal szembeni szankciók miatt.

Az EK Stratcom szerint a befektetői bizalom rombolása másodlagos, de valós cél lehet: ha Lettországot folyamatosan elszegényedő, háború szélén álló és irányíthatatlan országként ábrázolják, az növelheti finanszírozási költségeit és eltántoríthatja a beruházókat. A jelentés ugyanakkor ellenadatokat is közöl: a külföldi működőtőke-állomány 2026 júniusának végén 27,8 milliárd euró volt, a lett beruházási ügynökség pedig 2025-ben 31, összesen 1,01 milliárd euró értékű projekt elindítását támogatta. A propaganda célja tehát nem egyszerűen a valóság meghamisítása, hanem annak szelektív újrarendezése: a létező nehézségek mind ugyanahhoz a következtetéshez vezetnek, nevezetesen ahhoz, hogy az Oroszországgal szembeni ellenállás veszélyes, drága és reménytelen.

A jelentés végkövetkeztetése

Malík, Mikhalchuk és Kuroptev elemzésének legfontosabb megállapítása szerint Lettországban nem egymástól elszigetelt propagandacsatornák működnek, hanem tartós és alkalmazkodó infrastruktúra, amelyben a finanszírozás, a tartalomgyártás, a fordítás, az újraközlés, a politikai képviselet, a jogi érdekérvényesítés és egyes esetekben a hírszerzési környezet összeérhet. A szerzők következetesen különbséget tesznek a bizonyított pénzügyi támogatás, az észlelt tartalmi koordináció, a történeti üzleti kapcsolat és a feltételezett operatív együttműködés között; nem állítják, hogy minden szereplőt ugyanaz a központ irányítana, vagy hogy minden feltárt kapcsolat önmagában jogellenes tevékenységet bizonyítana. A rendszer ereje éppen abból fakad, hogy nincs szüksége minden esetben egységes parancsnoki láncra. A Kremlhez kötődő intézmények fenntartják a szereplőket és a platformokat, az állami média előállítja az alapvető narratívákat, helyi politikusok és influenszerek lefordítják azokat a mindennapi sérelmek nyelvére, a Telegram és a Pravda-hálózat megsokszorozza a látszólagos forrásokat, a jogászok pedig a panaszokat diplomáciai vagy nemzetközi jogi formába öntik. A művelet központi politikai ajánlata minden szinten ugyanaz: Oroszország maga kelti a bizonytalanságot, majd az Oroszországnak tett engedményt kínálja a bizonytalanság ellenszereként.

A jelentés szerint a lett választók nem dönthetik el, hogy Moszkva folytatja-e az európai eszkalációt, arról azonban igen, hogy a fenyegetések politikai jutalmat kapnak-e. Ha a Kreml által támogatott vagy érdekeivel egybeeső pártok előretörnek, a hálózat közvetlen befolyáshoz jut; ha vereséget szenvednek, az eredményt az orosz ajkú lakosság elnyomásának új bizonyítékaként használhatja fel. A választási eredmény ezért nem lezárja, hanem csupán új szakaszba viszi a műveletet.

Forrás: Václav Malík, Anton Mikhalchuk és Egor Kuroptev, az EK Strategic Communications Center kutatói Latvia’s Kremlin-Linked Influence Ecosystem című jelentésének részletes magyar nyelvű ismertetője. Az eredeti, angol nyelvű tanulmány teljes terjedelmében itt olvasható. Fordította és szerkesztette: Karczag Anna/Ugar