Európa Ukrajna mellett álló vezetői a béke nyelvén próbálják megfékezni a háborús fáradtságot

Európa legfontosabb Ukrajna-támogatói egyre gyakrabban beszélnek tárgyalásokról és a háború diplomáciai lezárásáról, ám a Wall Street Journal beszámolója szerint ez elsősorban az európai választóknak szól, nem valamiféle újonnan felfedezett orosz békeszándékra adott válasz. Laurence Norman és Bertrand Benoit október 1-jén megjelent cikke azt járja körül, hogyan próbálják a kormányok megőrizni az Ukrajnának nyújtott segítség társadalmi támogatását, miközben erősödnek azok a populista pártok, amelyek a katonai és pénzügyi támogatást egyszerre állítják be gazdasági önsorsrontásnak és veszélyes háborús szerepvállalásnak. A lapnak nyilatkozó európai tisztviselők szerint a diplomácia hangsúlyozása mögött nem az a meggyőződés áll, hogy Moszkva végre kész az érdemi egyezkedésre, hanem az a felismerés, hogy a béke ígéretét nem engedhetik át politikai ellenfeleiknek - a Wall Street Journal cikkének bemutatója következik.

A változás már a diplomáciai érintkezésben is látható. Johann Wadephul német külügyminiszter a múlt héten New Yorkban találkozott Szergej Lavrovval, amire a két ország külügyminiszterei között 2022 óta nem volt példa. A nyár folyamán egy magas rangú uniós tisztviselő Jurij Usakovval, Vlagyimir Putyin külpolitikai tanácsadójával beszélt, Emmanuel Macron francia elnök pedig már az év elején Moszkvába küldte nemzetbiztonsági tanácsadóját. A szerzők ezeket a kapcsolatfelvételeket egy olyan szélesebb európai törekvés részeként mutatják be, amely egyszerre kívánja bizonyítani a hazai közönségnek, hogy a kormányok keresik a béke lehetőségét, és megakadályozni, hogy Európa kimaradjon a háború lezárásáról folyó egyeztetésekből.

Friedrich Merz német kancellár csütörtöki beszéde jól érzékeltette az új hangsúlyokat: diplomáciai rendezést sürgetett, miközben határozottan kiállt Ukrajna katonai támogatása mellett. Érvelése szerint éppen ez a segítség teremti meg a komoly béketárgyalások előfeltételét, mert a vonakodó Moszkvát csak egy erős és egységes Európa tudja tárgyalóasztalhoz ültetni. A lapnak nyilatkozó német tisztviselők a beszédet közvetlen válasznak nevezték a választói hangulat változására: Németországban már a választók közel harmada olyan pártokat támogat, amelyek ellenzik az Ukrajnának nyújtott további segítséget. Még Nagy-Britanniában is módosult a kormányzati hangnem, ahol egyébként Ukrajna támogatása továbbra is széles politikai egyetértést élvez; Andy Burnham miniszterelnök a múlt héten külön hangsúlyozta, hogy kormánya Oroszországgal ellentétben nem keresi a konfrontációt.

A politikai nyomás Franciaországban is erősödik. A WSJ által ismertetett felmérések szerint Marine Le Pen a jövő évi elnökválasztás második fordulójának legesélyesebb győztese, miközben pártja ellenezte az Ukrajnának idén megszavazott, 90 milliárd eurós uniós hitelt. A párt vezető politikusai arról is beszéltek, hogy hatalomra kerülve megszüntetnék a további francia nem katonai támogatást. Le Pen egy nagy békekonferencia összehívását sürgeti, ami illeszkedik a populista pártok közös érveléséhez: szerintük a hivatalban lévő európai kormányok fenntartják a háborút, miközben a Fehér Ház már tárgyalásokat szorgalmaz.

Németországban a szélsőjobboldali AfD a múlt hónapban két keletnémet tartományi választáson aratott történelmi győzelmet, és különösen hatásosan kapcsolja össze a háborúellenesnek nevezett üzeneteit a megélhetési elégedetlenséggel. A súlyos ipari recesszióval küzdő országban azt veti a kormány szemére, hogy milliárdokat küld Ukrajnának, miközben odahaza szociális juttatásokat csökkent és adókat emel. Az AfD programja azonban jóval túlmegy a támogatások megvágásán: feloldaná az Oroszország elleni szankciókat, ismét Moszkvától vásárolna energiát, az ukrán menekülteket pedig megfosztaná menekültstátuszuktól. Mindez olyan időszakban történik, amikor a háború finanszírozásának egyre nagyobb része hárul Európára. A cikk szerint a Trump-adminisztráció a közvetlen amerikai segítség nagy részét leállította, ezért Ukrajna felfegyverzését és gazdaságának működőképességét jórészt az európaiaknak kell biztosítaniuk. A költségek közben tovább nőnek, mert Oroszország fokozza az ukrán városok és az infrastruktúra elleni támadásokat. A populista pártok ebben a helyzetben használják ki az ötödik éve tartó, kevés látványos hadszíntéri előrelépést hozó háború miatti kifáradást, és azt sugallják, hogy a támogatás folytatása csupán meghosszabbítja a kilátástalanná vált konfliktust.

A közvélemény változásának fontos árnyalata, hogy az emberek nem feltétlenül Ukrajna győzelméről mondtak le. A YouGov tavaszi felmérése szerint 2023 óta alig változott azok aránya, akik ukrán győzelmet szeretnének, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban és Olaszországban ugyanakkor jelentősen nőtt a tárgyalásos béke támogatottsága akkor is, ha azért Ukrajnának területekről kellene lemondania. A kezdetben Kijev egyik legelszántabb támogatójának számító Lengyelországban az Ukrajnának nyújtott segítség támogatottsága körülbelül 50 százalékra csökkent, amit a szerzők a két ország közötti, második világháborús eredetű történelmi viták okozta feszültségekkel is összekapcsolnak. Németországban az ARD közszolgálati műsorszolgáltatók múlt havi felmérése szerint már 42 százalék gondolta úgy, hogy Berlin túl sok fegyvert küld Ukrajnának; ilyen magas arányt a háború kezdete óta nem mértek. Az AfD sikerei ráadásul a kormánykoalíción belüli kétkedőket is felbátorítják. A WSJ Merz konzervatív pártjának keletnémet köreit és a szociáldemokraták pacifista politikusait említi azok között, akik régóta fenntartásokkal viszonyulnak Kijev támogatásához. Claudia Major, a German Marshall Fund transzatlanti biztonságért felelős alelnöke szerint mindez egyelőre nem változtatja meg Berlin határozottan Ukrajna-párti politikáját, a kormány kommunikációját azonban már alakítja. Wadephul váratlan találkozója Lavrovval szerinte elsősorban a német választóknak szólt: azt üzente nekik, hogy a kormány békét akar, a diplomáciával is próbálkozik, de az orosz fél nem mutat érdeklődést.

Merz eközben az AfD-vel szembeni fellépést is beépítette a beszédébe. Arról beszélt, hogy Németországot nem hagyják megosztani sem hibrid támadásokkal, sem a moszkvai botok által gerjesztett közösségi médiás uszítással, sem az AfD és a kancellár megfogalmazása szerint annak orosz irányítói által terjesztett jelszavakkal. Ukrajna támogatását pedig német önérdekként magyarázta: Németország elsősorban saját lakosságának biztonságát védi vele, hiszen a jólét alapfeltétele a szabadság és a biztonság. A kormány így próbál választ adni arra az állításra, hogy az ukránok segítése a németek kárára történik. Ehhez a kommunikációhoz az Oroszország jelentette közvetlen veszélyek erőteljesebb bemutatása társul. A német kormány szeptemberben nyilvánosan Moszkvát tette felelőssé azért, hogy augusztusban robbanóanyaggal felszerelt drónokat juttattak a lipcse–hallei repülőtérhez. Macron a múlt héten az Élysée-palotába hívta a pártvezetőket, hogy tájékoztassa őket a romló nemzetközi helyzetről, ezen belül az orosz fenyegetésről, Burnham pedig New Yorkban egy új, az orosz dezinformáció elleni fellépést szolgáló központ létrehozását jelentette be. A cikk ezeket a lépéseket annak részeként mutatja be, ahogyan az európai vezetők igyekeznek érzékeltetni: az orosz agresszió következményei a saját országaikat is közvetlenül érintik.

A diplomáciai nyitásnak ugyanakkor a belpolitikai üzeneteken túl stratégiai célja is van. Miközben Washington továbbra is saját megállapodását keresi Moszkvával, az európaiak biztosítani akarják, hogy ők is ott üljenek a tárgyalóasztalnál. Brüsszelben ezért felmerült egy külön megbízott kinevezése az oroszokkal folytatandó egyeztetésekre. Wadephul pedig azt javasolta, hogy Putyin meghívását a novemberi, Miamiban rendezendő G20-csúcsra használják fel annak tesztelésére, mennyire gondolja komolyan az orosz elnök a háború tárgyalásos lezárását. A szerzők végül az orosz reakcióval érzékeltetik ennek a közeledésnek a korlátait. Lavrov a találkozó után gúnyosan beszélt német kollégájáról, azt állítva, hogy Wadephul pusztán felolvasott egy nyilatkozatot, amelyet telefonon is elmondhatott volna. Másnap Oroszország drónnal támadta a tekintélyes Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia kijevi épületét, a német nagykövetség közelében. A cikket záró figyelmeztetés Sławomir Dębskitől, a lengyel kormány korábbi tanácsadójától, a College of Europe vendégprofesszorától származik: ha az európaiak minden előfeltétel nélkül közelednek az oroszokhoz, és még a civilek elleni támadások ideiglenes leállítását sem követelik meg, akkor Moszkva ezt gyengeségként értelmezheti.

Forrás: Laurence Norman és Bertrand Benoit október 1-jei WSJ-cikke az európai háborús fáradtságról, az Ukrajna támogatását ellenző pártok erősödéséről és az európai vezetők diplomáciai törekvéseiről - az eredeti cikk elérhető itt.