A román feleségexport sikere: Moszkva árnyéka az olasz Putyin-barát vezér családjában

A Corriere della Sera kezdte el részletesebben feltárni Camelia Vannacci, született Mihăilescu múltját, és már az eddig ismert adatok is felvetnek néhány kérdést. Nem azért, mert Roberto Vannacci feleségének román származása önmagában bármit jelentene, hanem azért, mert életrajza szinte végig katonai intézmények, katonatisztek, majd a moszkvai diplomáciai-katonai világ körül alakult. Éppen abban az időszakban, amikor férje az olasz hadsereg moszkvai katonai attaséjaként szolgált, majd olyan politikusként tért haza, aki ma már Giorgia Meloni jobboldali ellenfelének készül, és szinte minden fontos kérdésben a Kreml számára legkedvezőbb álláspontot képviseli.

Roberto Vannacci természetesen visszautasítja a Putyin-barátság vádját, ahogy ezt a magasabb rangú putyinisták általában tenni szokták. Olaszországban egyelőre még nem lehet úgy választást nyerni, hogy valaki kiáll a térre, és közli: én vagyok Vlagyimir Putyin legjobb olasz barátja, ezért tessék rám szavazni. A német AfD bizonyos politikusai már kevésbé szégyenlősek, de hát Németország az az ország, amely egyszer már sikeresen összehozta a Molotov–Ribbentrop-paktumot, úgyhogy arrafelé láthatóan mélyebbek a történelmi hagyományok. Vannacci ezért nem azt mondja, hogy Moszkva győzelmét akarja, ehelyett ellenzi Ukrajna katonai támogatását, bírálja az Oroszország elleni szankciókat, újraindítaná az orosz–olasz gazdasági kapcsolatokat, és a NATO helyett a Kreml biztonsági igényeiről beszél. Magyarán ugyanazt akarja, amit Putyin, csak olasz nemzeti érdeknek nevezi. A címkét visszautasítja, a tartalmát azonban következetesen képviseli.

Ebben a történetben jelenik meg Camelia Vannacci múltja. A román nő Bukarestből indult, édesapja katonatiszt volt, ő maga pedig jogi és pedagógiai diplomát szerzett. Mielőtt Olaszországba költözött volna, a bukaresti katonai akadémia kiadójánál dolgozott; román sajtóértesülések szerint egy ideig a minősített dokumentumokkal foglalkozó részleg munkatársa is volt. A későbbi férjével is a katonai akadémia környezetében találkozott 2000 körül, amikor Vannacci Romániában vett részt katonai képzésen, miközben az ország a NATO-csatlakozásra készült.

Fel lehet tehát tenni a kérdést, hogy pontosan mikor került a katonai intézményhez, milyen munkát végzett ott, és ebből mennyi nyúlik vissza a Ceaușescu-rendszer idejére. A jelenleg nyilvánosan elérhető információk azonban erre nem adnak egyértelmű választ, azt viszont tudjuk, hogy az apja katonatiszt volt, Camelia pedig később maga is olyan munkahelyen dolgozott, ahol érzékeny katonai iratok fordulhattak meg. Ez önmagában nem bizonyít hírszerzési kapcsolatot, ahhoz viszont bőven elegendő, hogy egy feltörekvő, nyíltan Kreml-barát politikus családi és szakmai hátteréről pontosabb válaszokat követeljen az olasz sajtó.

A történet igazán érdekes része azonban Moszkvában kezdődik. Roberto Vannacci 2020 és 2022 között katonai attaséként dolgozott az orosz fővárosban, vagyis közvetlenül az Ukrajna elleni teljes inváziót megelőző időszakban is ott szolgált. Miközben az orosz hadsereg már Ukrajna körül gyülekezett, Vannacci azt állította, hogy Oroszország nem fog támadni, ebben nem volt egyedül, de későbbi politikai pályáját elnézve nehéz egyszerű szakmai tévedésként elintézni a dolgot. Camelia közben az AFASA, a Moszkvában szolgáló légierős tisztek házastársait összefogó szervezet elnöke lett, kulturális rendezvényeket szervezett, és a diplomáciai-katonai közeg ismert szereplőjévé vált. Később a Financial Timesnak úgy jellemezte a moszkvai éveket, mint élete egyik legfantasztikusabb időszakát. Olyan videó is készült róla, amelyen sztyeppei parasztruhában, vodkával köszönti a Kreml urát. Ez önmagában lehetne ízléstelen folklór is, csakhogy férje közben politikai programot épített ugyanannak a rendszernek a mentegetésére.

Nem tudjuk, hogy ebben a házasságban ki kit győzött meg Oroszország nagyszerűségéről. Camelia tagadja, hogy ő fordította volna férjét Moszkva felé, a fontos kérdés egyébként sem az, hogy a vacsoraasztalnál ki mondta ki először Putyin nevét, hanem az, hogy egy NATO-tiszt és felesége éveket töltött a moszkvai katonai-diplomáciai elit közelében, majd a férj úgy lépett politikai pályára, hogy programjának külpolitikai része szinte tökéletesen illeszkedik az orosz érdekekhez. Ez Romániából nézve sem érdektelen: román hadseregben és a katonai-politikai elitben évtizedeken keresztül működtek oroszbarát hálózatok, személyes kapcsolatok és olyan tisztek, akik a NATO-csatlakozás után sem szakítottak teljesen a régi beidegződésekkel - hogy így hirtelen csak az úzvölgyi temetőrablásban szervezőként megjelenő egykori vezérkari főnököt, a bukaresti orosz nagykövetségen Dugin előadásait látogató és a tiszti lakásokra szánt pénzek lenyúlása miatt elbocsájtott Mircea Chelaru-t említsem.

A kérdések súlyát Vannacci jelenlegi politikai szerepe adja. A korábbi tábornok kilépett Matteo Salvini Legájából, megalapította a Futuro Nazionale pártot, és immár Giorgia Meloni jobboldali kihívójaként építkezik. Pártja a felmérésekben már hét százalék körüli támogatást is elért, Vannacci pedig megpróbálja egy táborba terelni az Ukrajna támogatását ellenző, szankcióellenes és NATO-szkeptikus választókat. Olaszország külügyminisztere közben arra figyelmeztetett, hogy Moszkva be akar avatkozni a 2027-es választásba, Meloni pedig mindeddig kitartott Ukrajna támogatása mellett, és világossá tette, hogy nem akar szövetséget azokkal, akik Kijev ellen szavaznak. Vannacci ennek az ellenkezőjét kínálja: egy Putyin számára elfogadható olasz jobboldalt, amely nem feltétlenül orosz zászló alatt vonul, csak éppen minden lényeges kérdésben Moszkvának kedvez.

Camelia Vannacci múltja tehát nem családi bulvár, hanem egy feltörekvő politikai mozgalom hátországának része. Egyelőre nem tudjuk, hogy ebben a történetben volt-e több egyszerű katonafeleségi kapcsolatépítésnél, azt azonban igen, hogy a Vannacci házaspár moszkvai évei nem egy közönséges külföldi kiküldetés emlékei. Egy politikai világnézet alaprétegévé váltak – annak a világnézetnek, amely ma Giorgia Meloni Ukrajna-párti jobboldalát próbálja kiszorítani Olaszországban.

Forrás: Corriere della Sera