A francia külügyminiszter szerint Musk, a MAGA és a Kreml egy csapatban játszik

Jean-Noël Barrot francia külügyminiszter szerint külföldi szereplők megpróbálják befolyásolni a 2027-es francia elnökválasztást, a lista elejére pedig ezúttal nem csak Moszkvát, hanem Elon Muskot, a világ leggazdagabb emberét is odaírta azok közé, akik az európai demokratikus vitát akarják aláásni.

Az AFP beszámolója szerint Barrot az OECD bizalomépítésről és a demokrácia megerősítéséről szóló konferenciájának záróbeszédében arról beszélt, hogy a demokrácia ellenségei mindent bevetnek Franciaország destabilizálására. Kihasználják a megosztottságot, és eszközként használják a bevándorlást, a világi állam elvét, sőt az izraeli–palesztin konfliktust is arra, hogy gyűlöletet és feszültséget szítsanak. Példaként említett egy izraeli céget, amely hamis fiókokkal mesterséges vitákat generált a palesztin kérdésről, valamint Elon Musk tömeges online zaklatási kampányait európai vezetők ellen, amelyekkel közösségi hálózata virális erejét kihasználva ássa alá a nemzeti vitákat, és szót ejtett azokról az „alattomos kampányokról” is, amelyek azt sugallják, hogy a következő francia elnökválasztást meghamisítják. Barrot szerint a franciaországi középiskolás tüntetéseket Oroszországból, Kínából, Iránból és a Donald Trump támogatóiból álló MAGA-közösségből érkező ellenséges narratívák is kihasználták. Előadása végén úgy fogalmazott: látják őket, leleplezik őket, és megalkuvás nélkül válaszolnak nekik, mert nem tűrnek el semmilyen külföldi beavatkozást, akárhonnan is érkezzen, ez ugyanis a szuverenitás kérdése.

Az utolsó mondatnak van súlya: egy uniós tagállam külügyminisztere egyetlen mondatban, ugyanazon a listán nevezi meg Oroszországot, Kínát, Iránt és a hivatalban lévő amerikai elnök mozgalmát, és ezzel kimondja, amit Európában sokan hónapok óta csak suttognak: a demokráciánkat ma nem egyetlen irányból támadják, mert a legerősebb szövetségesünktől is érkeznek csapások. Hogy ez nem túlzás, arra maga Trump szolgáltatott bizonyítékot: a múlt héten a Truth Socialon azt írta, hogy ami Franciaországban történik, az nem más, mint ellenőrizhetetlenné vált tömeges bevándorlás, és nem az iskolákról szól, hanem arról, hogy az iszlám meg akarja szerezni magának „egy egykor nagy országot”. Ez a mondat szóról szóra azoknak a francia szélsőjobboldali és orosz propagandacsatornáknak a nyelvezete, amelyek évek óta a „nagy lecserélés” összeesküvés-elméletét terjesztik, most pedig az Egyesült Államok elnöke adja a hangját hozzá, és ezzel egy másik ország belső társadalmi feszültségeit szítja.

Musk esetében pedig már régen nem véleménynyilvánításról van szó, hanem módszeres beavatkozásról. 2024 decemberében a Welt am Sonntagban azt írta, hogy Németországot csak az AfD mentheti meg. 2025 januárjában élő beszélgetést rendezett az X-en Alice Weidellel, az AfD társelnökével, majd videón keresztül szólt be a párt kampánynyitójára, ahol arról beszélt, hogy a németek túlságosan a múltbeli bűneikre koncentrálnak. Ugyanebben a hónapban hetekig tartó kampányt folytatott Keir Starmer akkori brit miniszterelnök ellen, börtönt követelt neki, és a szélsőjobboldali agitátor, Tommy Robinson szabadon engedését sürgette. Donald Trump beiktatásán olyan karmozdulatot tett, amelyet a világ jelentős része náci karlendítésként értelmezett, bár ő maga ezt tagadta. Az Európai Bizottság 2025 decemberében a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet megsértése miatt megbírságolta az X-et, a párizsi ügyészség pedig büntetőeljárást indított a platform algoritmusának esetleges külföldi beavatkozást szolgáló manipulálása miatt. Musk mindezt saját platformján, saját algoritmusával felerősítve tette, vagyis a világ egyik legnagyobb kommunikációs infrastruktúrájának tulajdonosaként szól bele más országok választásaiba – olyasmibe, amit a Kreml trolljai csak bérelt botfarmokkal tudnak megtenni.

Musk ráadásul nincs egyedül, lévén a szilícium-völgyi technológiai elit jelentős része az elmúlt két évben ugyanabba az irányba fordult. Mark Zuckerberg 2025 elején felszámolta a Meta tényellenőrző programját az Egyesült Államokban, és az európai szabályozást cenzúrának nevezte. J. D. Vance alelnök 2025 februárjában a müncheni biztonsági konferencián az orosz agresszió helyett az európai demokráciákat támadta, majd találkozott Alice Weidellel. A Trump-kormányzat azóta rendszeresen cenzúraeszköznek bélyegzi az európai digitális szabályozást, valahányszor az a platformok felelősségét firtatja. Ez a kör nem nevezhető orosz ügynökhálózatnak, és nem is az: nem Moszkvától kapják a pénzüket, hanem a saját, szinte felfoghatatlan mértékű vagyonukat költik rá, és éppen ez teszi őket veszélyesebbé. A céljaik, a módszereik és az ellenségeik azonban ijesztő pontossággal esnek egybe a Kreml céljaival, módszereivel és ellenségeivel. Ugyanazokat a pártokat támogatják, ugyanazokat a vezetőket támadják, ugyanazokat a narratívákat erősítik fel a bevándorlásról, a „cenzúráról” és a „meghamisított választásokról”, és ugyanazt a végeredményt akarják elérni: egy megosztott, gyenge, önmagával vitatkozó Európát, amely nem képes megvédeni sem magát, sem Ukrajnát. Putyinnak soha nem volt ilyen hatékony szövetségese a Nyugaton, és soha nem került neki ennyire kevésbe.

Barrot beszédének legfontosabb üzenete ezért nem Muskról szól, hanem arról, hogy Európának végre fel kell nőnie a saját szuverenitásához. A külföldi beavatkozás nem lesz elfogadhatóbb attól, hogy Kaliforniából vagy Floridából érkezik, és nem Moszkvából. Ha Franciaország és az Unió komolyan gondolja, hogy „látja, leleplezi és megalkuvás nélkül válaszol”, akkor a DSA-t ugyanazzal a szigorral kell alkalmazni az X-re, mint bármelyik orosz propagandacsatornára, és ugyanúgy nevén kell nevezni azt is, aki Washingtonból szítja a gyűlöletet, mint azt, aki Moszkvából. Az európai demokrácia ugyanis nem attól fog elbukni, hogy egy idegen hadsereg lerohanja, hanem attól, hogy hagyja, hogy a saját közterét – a saját telefonjain, a saját algoritmusain keresztül – olyanok formálják, akik azt sem tudják, hol van Clermont-Ferrand, de pontosan tudják, kit kell ott gyűlölni.

Ugar