Az RMDSZ döntött: bárkit megszavaz, csak legyen kormányon

Az RMDSZ készen áll megszavazni bármilyen miniszterelnök-jelöltet, akit Nicușor Dan államfő a Cotroceni-palotából előhúz: lehet baloldali, jobboldali vagy akár apolitikus is, a lényeg, hogy Romániának legyen teljes jogkörű kormánya. A Ziare.com az Adevărul forrásaira hivatkozva azt írja, hogy Kelemen Hunor üzenetet küldött a PSD és a PNL vezetőinek, Sorin Grindeanunak és Ilie Bolojannak: az RMDSZ parlamenti képviselői megszavazzák az államfő által jelölt miniszterelnököt. Ez a politikai rugalmasság persze papíron államférfiúi felelősségnek néz ki, közelebbről viszont inkább az a régi RMDSZ-es túlélőművészet, ahol az iránytű mindig ugyanarra mutat: a kormányba.

A források szerint azonban van egy fontos feltétel: az RMDSZ nem technokrata kormányt akar. Elfogadhat független vagy apolitikus miniszterelnököt, de csak akkor, ha a kabinet miniszterei politikai pártokból érkeznek. Ez a román politikai nyelvben azt jelenti, hogy kívülről lehet steril a csomagolás, belül viszont maradjon a megszokott pártlogika. Lehet tehát egy szép, tiszta, technokrata címke a miniszterelnöki széken, de a minisztériumokban azért ülhetnek azok, akiknek pártjuk, hálózatuk, helyi embereik és elosztható erőforrásaik vannak. A független miniszterelnök ilyen konstrukcióban inkább kirakati elem, mint valódi rendszerhiba. Az RMDSZ számára a legfontosabb portfólió továbbra is a Fejlesztési Minisztérium lenne, ami nem véletlen. A fejlesztési tárca Romániában nem egyszerű minisztérium, hanem politikai oxigénpalack: innen futnak a helyi önkormányzatokhoz, településekhez, infrastruktúrához, beruházásokhoz, közösségi és klienturális kapcsolatokhoz kötődő pénzek és programok. Aki ezt a minisztériumot tartja, az nemcsak szakpolitikát csinál, hanem közvetlen kapcsolatban marad a helyi hatalmi hálózatokkal. Az RMDSZ pontosan tudja, miért ragaszkodik hozzá: a párt nem a külpolitikai filozófia kedvéért szereti a kormányzást, hanem mert a kormányzati jelenlétből helyi erő, intézményi befolyás és politikai túlélés lesz.

A Ziare.com szerint az RMDSZ a tárgyalások függvényében más tárcákra is igényt tarthat: szóba jöhet a Környezetvédelmi Minisztérium, a Kulturális Minisztérium vagy a Mezőgazdasági Minisztérium is. Ez a felsorolás szépen mutatja, hogy a párt nem pusztán stabilitási garanciaként tekint saját magára, hanem klasszikus kormányzati szereplőként, amely portfóliókban, igazgatási befolyásban és helyi kapcsolatrendszerben gondolkodik. A „megszavazzuk, akit az elnök jelöl” tehát nem feltétlenül üres csekk az államfőnek, hanem tárgyalási alap: támogatás van, de nem ingyen, mert Bukarestben az ingyen támogatás nagyjából olyan ritka, mint az önkritikus PSD-sajtótájékoztató. Az RMDSZ szavazatai azért válhatnak döntővé, mert a PNL és az USR jelezte: nem támogat olyan kormányt, amelyben PSD-miniszterek ülnek. Ebben a helyzetben egy PSD-központú többséghez más irányból kellene összerakni a parlamenti számokat: PSD, RMDSZ, nemzeti kisebbségek, valamint további szavazatok a Victor Ponta köré szerveződő szuverenista parlamenti körből. Ez már önmagában elég beszédes képlet. Papíron mindenki stabilitást akar, a gyakorlatban viszont a stabilitás úgy nézhet ki, hogy a PSD mellé odaáll az RMDSZ, a kisebbségi frakció és néhány szuverenista tartalékalkatrész, aztán mindezt megpróbálják felelősségteljes kormányzásként eladni.

Az RMDSZ korábbi mozgása is ebbe az irányba mutat. A párt nem szavazta meg a Bolojan-kormány elleni bizalmatlansági indítványt, később viszont nem támogatta az Eugen Tomac és Adrian Veștea nevével fémjelzett kormányalakítási próbálkozásokat sem. Egy hónappal korábban még Siegfried Mureșan mögé állt, akit a PNL és az USR javasolt miniszterelnöknek, de mivel Nicușor Dan nem őt jelölte, a történet továbbcsúszott, most pedig az RMDSZ gyakorlatilag azt mondja: jó, akkor jelöljön az elnök valakit, mi meg majd megszavazzuk, csak legyen kormány, és lehetőleg olyan kormány, amelyben mi is ott vagyunk. Ez a rugalmasság természetesen lefordítható felelősségként is, mert egy parlamenti párt mondhatja azt, hogy az ország működőképessége fontosabb, mint a politikai finnyáskodás, és Romániának teljes jogú kormány kell, nem ügyvivői bénázás. Csakhogy az RMDSZ esetében ez a mondat mindig gyanúsan ismerős. A magyarság érdekképviseletére felesküdött párt három évtizede abból él, hogy szinte bármilyen kormányzati konstrukcióhoz képes alkalmazkodni, ha a saját intézményi pozíciói, erőforrásai és helyi hatalmi csatornái megmaradnak. Ez nem nemzetpolitikai stratégia, hanem koalíciós túlélési iparág.

A mostani döntés politikai üzenete ezért világos: az RMDSZ nem akar ellenzékben maradni. Nem akar kívülről kommentálni, nem akar hosszú elvi vitákat folytatni arról, hogy PSD-s, PNL-s, technokrata vagy független legyen-e a miniszterelnök. A párt azt nézi, melyik kormányképlet tud átmenni a parlamenten, és abban hol marad számára hely. Ha Grindeanu, akkor Grindeanu. Ha független miniszterelnök PSD-s és RMDSZ-es miniszterekkel, akkor az. Ha jobboldali jelölt, aki mögött összejön a többség, az is jó lehet. Csak ne legyen technokrata kormány, mert abban nehezebb minisztériumi befolyást tartani, és ne vesszen el a Fejlesztési Minisztérium, mert az a helyi politikai gravitáció egyik központja.

Székelyföld autonómiája, az erdélyi magyarság jogai, a magyarok átalakított térségek modernizálása, ugyan..., az ráér. Két év múlva kampány, majd akkor.

Ugar