Törésvonalak a brüsszeli uniós csúcson, és a tegnap világának pénzügyi terve

A csütörtökön és pénteken Brüsszelben tartott uniós csúcson az állam- és kormányfők nem tudtak megállapodni az Unió következő hétéves költségvetéséről, Ukrajna finanszírozásában pedig 70 milliárd eurós új lyuk keletkezett. Az energiaárakról és a migrációról nyílt összecsapás zajlott, és a vezetők egyetlen kérdésben mutattak látványos egységet: Volodimir Zelenszkij mellé álltak a Trump-kormánnyal kirobbant vitában. A Euronews szerint a második nap annyira elhúzódott, hogy több vezető még a vita vége előtt elhagyta az épületet, ami az uniós csúcsokon ritkaság. Az egész alku fölött ráadásul ott lebegnek a következő hónapok választásai, amelyek bármikor felboríthatják.

Az Unió hétéves költségvetése, szakszóval a többéves pénzügyi keret, azt határozza meg, mennyit és mire költhet az Unió 2028 és 2034 között. Az Európai Bizottság tavaly nyáron mintegy kétezer milliárd eurós tervezetet tett le az asztalra, ami jóval több a mostani keretnél. Az emelést részben az indokolja, hogy 2028-tól az uniós költségvetésből kell törleszteni a koronavírus-járvány után közösen felvett helyreállítási hitelt, részben pedig az, hogy új feladatokra is pénz kell: a Bizottság versenyképességi alapot hozna létre a kutatás, az ipar és a védelem támogatására, és többet szánna a külső fellépésre, köztük Ukrajnára is.

Az ír soros elnökség kompromisszumos javaslata a 2025-ös árakon számolva 1622 milliárd euróra csökkentette volna a keretet, ami nyolc százalékkal kevesebb a Bizottság tervénél, de még mindig mintegy 30 százalékkal több a jelenlegi költségvetésnél. A számok mögötti arányok mondják el a lényeget: a mezőgazdaságra, a kohézióra és a halászatra szánt 914 milliárd euró, vagyis a teljes keret több mint fele, alig három százalékkal lett volna kevesebb. A versenyképességre, a kutatásra és a védelemre szánt 456 milliárdból viszont 13 százalékot, a harmadik országokkal való együttműködés 157 milliárdos keretéből pedig 17 százalékot faragtak volna le. Az ír javaslat így éppen azokon a területeken húzta volna meg a nadrágszíjat, amelyeken a kontinens jövője eldől, a régi szerkezetet pedig szinte érintetlenül hagyta volna. Mario Draghi 2024-es versenyképességi jelentése szerint Európának évente 750–800 milliárd euróval többet kellene beruháznia ahhoz, hogy lépést tartson az Egyesült Államokkal és Kínával, és azóta a helyzet csak romlott. Kína a saját túltermelését az európai piacra zúdítja, és tavaly 360 milliárd euróval többet adott el az Uniónak, mint amennyit onnan vásárolt, Washingtonról pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy többé nem számíthatunk rá: Trump a Kremllel köt üzletet az orosz dízelről, és a hírszerzési adatok megvonásával fenyegeti Kijivet. Egy olyan költségvetés, amely erre a világra úgy válaszol, hogy a kutatásból, a védelemből és a külpolitikából vesz el, hogy a földalapú támogatások szinte érintetlenek maradhassanak, nem a következő hét évre készül, hanem az elmúlt húszat konzerválja.

Hogy kinek mibe kerül mindez, az a befizetések rendszeréből következik: minden tagállam a bruttó nemzeti jövedelme arányában fizet be az uniós kasszába, ezért egy nagyobb költségvetés mindenkinek nagyobb befizetést jelent, a különbség csak az, ki mennyit kap vissza. A nettó befizetők, köztük Németország, Svédország és Hollandia, többet fizetnek be, mint amennyi támogatást kapnak, ezért őket sújtaná leginkább az emelés. Ulf Kristersson svéd kormányfő a csúcson kijelentette, hogy országa nem fogadja el, hogy a nemzeti befizetése hatvan százalékkal nőjön, mert nem lehet újra és újra ugyanazt a néhány országot megfejni, hiszen szerinte ezek adják az Ukrajnának nyújtott támogatás mintegy 70 százalékát és az uniós költségvetés 40 százalékát. Rob Jetten holland kormányfő szerint a teherviselés nem igazságos, és a Németország vezette hat „takarékos” ország pedig több százmilliárdos csökkentést követel, a megmaradó pénzt pedig a védelemre és a versenyképességre összpontosítaná. A nettó kedvezményezettek, köztük Románia, Magyarország és Lengyelország, több pénzt kapnak az Uniótól, mint amennyit befizetnek, számukra tehát egy nagyobb költségvetés összességében nyereség.

A tagállami befizetéseket új uniós saját bevételekkel is csökkentenék, amelyek az ír javaslat szerint évente mintegy 55 milliárd eurót hoznának. Ilyen lenne a szén-dioxid-intenzív importtermékekre kivetett határvám, a kibocsátási kvóták bevételének egy része, egy dohány-jövedéki illeték, egy nagyvállalatokat érintő uniós hozzájárulás és egy elektronikai hulladékra kivetett díj. Az Európai Parlament ezen felül a digitális szolgáltatások, az online szerencsejáték és a kriptoeszközök megadóztatását is javasolta, ezeket azonban az ír tervezet kihagyta. A kvótabevételek uniós kasszába terelését a kevésbé fejlett, a Modernizációs Alapból támogatott tagállamokban csak fokozatosan vezetnék be, mert ezek az országok, köztük Románia és Magyarország, tiltakoztak az ellen, hogy le kelljen mondaniuk ezekről a pénzekről. A Modernizációs Alap 2021 óta éppen arra szolgál, hogy a kvótakereskedelem bevételeiből a szegényebb tagállamok korszerűsítsék energiarendszerüket, legnagyobb kedvezményezettje Lengyelország, Csehország és Románia, és ehhez jöttek még a kohéziós és a helyreállítási alapok energiahatékonysági milliárdjai. Az eredmény azonban szerény: a román kormány 2020-as felújítási stratégiája maga ismerte el, hogy az előző tíz évben az ország épületeinek mindössze hat százalékát újították fel. Magyarországon a Telex összesítése szerint a lakóépületek mintegy kétharmada a legrosszabb energetikai besorolásba esik, egy négyzetméter fűtésére másfélszer annyi energia megy el, mint az uniós átlag, és a háztartások negyede fával fűt. Ezek az országok tehát másfél évtizede kapják a pénzt arra, hogy felkészüljenek a szén-dioxid árára, a pénz jelentős része azonban a jól ismert csatornákon, közbeszerzési körökön és haveri cégeken keresztül folyt el, most pedig ugyanezek az országok kérnek haladékot, hogy a kvótabevételt megtarthassák, a kieső összeget pedig a nettó befizetők állják, akik saját pénzükből pótolják azt, amit mások nem a kitűzött célra költöttek el.

Az ír javaslat elbukott, a Euronews szerint „hivatalosan halott", így a tárgyalásokat António Costa, az Európai Tanács elnöke veszi át, és a november 26-ra összehívott rendkívüli csúcs előtt új tervet terjeszt elő, amelyben a lehető legalacsonyabban tartaná a tagállami befizetéseket, a saját bevételeket a Parlament javaslataival bővítené, és visszaállítaná azokat a rugalmassági eszközöket, amelyeket az írek kihúztak. Mivel a hétéves költségvetéshez minden tagállam egyhangú jóváhagyása és az Európai Parlament beleegyezése kell, az alku egyetlen ország ellenállásán is elbukhat, és egyre több vezető mondja ki nyíltan, hogy nem érzi kényszernek a decemberi határidőt - Kristersson szerint a megállapodás ebben a hónapban, sőt talán az év végéig sem jön össze, Giorgia Meloni pedig az olasz szenátusban úgy fogalmazott, hogy a dátum nem lehet fontosabb a tartalomnál, és csak olyan alkut ír alá, amely Olaszországnak előnyös.

Ukrajna pénze, Trump dízele
és a bolgár különút

Zelenszkij a második napon azt mondta a vezetőknek, hogy jövőre 155 milliárd euróba kerül a háború, és ehhez legalább 70 milliárd euró pluszt kér Európától a védelemre, a fegyverekre és arra, hogy az ország kibírja az orosz csapásokat. A kérés felborítja az uniós számításokat, mert a tavaly elfogadott 90 milliárd eurós hitelt úgy tervezték, hogy 2026-ra és 2027-re is elegendő legyen. Ursula von der Leyen elfogadta az ukrán becslést, de jelezte, hogy az Unió egyedül nem fizeti ki a teljes összeget, a vezetők pedig megbízták a Bizottságot, hogy dolgozzon ki megoldásokat. A Euronews szerint ez nem lesz könnyű feladat, mert a közös hitelfelvétel a magas kamatok miatt drága, a befagyasztott orosz vagyon felhasználása politikailag megosztó, a kétoldalú befizetések pedig néhány gazdag tagállamra hárítanák a terhet.

Szlovákia, Magyarország és Csehország bejelentette, hogy kimarad a 70 milliárdos csomagból, ahogy korábban a 90 milliárdos hitelből is kimaradt. Ugyanez a három ország a költségvetési vitában a kohéziós pénzek megőrzéséért harcol, és az új uniós bevételek, különösen a kvótabevételek ellen tiltakozik. Magyar Péter kormánya sikerként könyveli el, hogy a legfrissebb javaslat szerint Magyarország mintegy egymilliárd euróval többet kapna, a befizetése pedig nem nőne. A szolidaritás tehát mindaddig magától értetődő, amíg ők részesülnek belőle, amikor azonban egy megtámadott országnak volna rá szüksége, hirtelen minden eurócent nemzeti szuverenitási kérdéssé válik. Nehéz igazságosnak nevezni azt az Uniót, amelyben a svéd és a holland adófizető egyszerre finanszírozza a szlovák autópályát és Ukrajna légvédelmét, Pozsony, Budapest és Prága pedig csak az elsőből kér.

Az orosz vagyon kérdése választja el a legélesebben a tagállamokat. Dánia, Lettország, Svédország és Írország nyíltan sürgeti, hogy a mintegy 200 milliárd eurónyi befagyasztott orosz állami vagyont fordítsák Ukrajna támogatására, a Euronews szerint pedig Németország, Spanyolország, Hollandia, valamint az északi és a balti államok is a felhasználás mellett állnak. Belgium, ahol a vagyon túlnyomó része van, továbbra is elutasítja a tervet, mert nem kap korlátlan garanciát a többi tagállamtól, és Franciaország meg Olaszország is vonakodik, abban viszont minden megszólaló egyetértett, hogy elutasítják azt a washingtoni ötletet, amely szerint a vagyon egy részét amerikai felügyelet alatt álló alapba helyeznék. Petteri Orpo finn kormányfő szerint ez szóba sem jöhet, Christian Stocker az amerikai politika kiszámíthatatlanságára hivatkozott, Friedrich Merz pedig kijelentette, hogy a vagyon Európában van befagyasztva, és ott is marad.

A zárónyilatkozatba külön mondat került arról, hogy az Európai Tanács sajnálja, hogy az Egyesült Államok ideiglenesen feloldotta az orosz dízelre vonatkozó szankciókat. Von der Leyen kijelentette, hogy az Unió egyetlen szankciót sem old fel, amíg Oroszország nem fejezi be a háborút, és már dolgoznak a 22. szankciócsomagon. Kaja Kallas uniós külügyi főképviselő szerint az ukrajnai együttműködés az Egyesült Államokkal jelenleg „nagyon nehéz”, magát a dízelüzletet pedig Putyinnak adott ajándéknak nevezte, miközben Oroszország fokozza a bombázásokat. Az egység egyetlen ponton tört meg: Rumen Radev bolgár kormányfő már a csúcsra érkezve kiállt Trump és Putyin dízelmegállapodása mellett, azzal érvelve, hogy Európa legnagyobb gondja a magas üzemanyagár, és minden lépés üdvözlendő, amely ezt csökkenti, ellenezte azt is, hogy Ukrajna orosz finomítókat támadjon, és nemrég azt mondta, hogy az Unió „erőből kikényszerített béke” stratégiája megbukott. A Politico tavasszal még a szlovák Robert Ficót tartotta Orbán Viktor legvalószínűbb utódjának abban a szerepben, amelyet a bukott magyar miniszterelnök Putyin dróton rángatott bábjaként töltött be az uniós asztalnál, és ugyanebben a felsorolásban szerepelt a 2025-ben Ukrajnát kudarcra ítéltnek nevező Radev is. Most kiderült, hogy a bolgár kormányfő vállalja ezt a szerepet a legnyíltabban. Bulgária a Transparency International legfrissebb korrupciós indexén 40 ponttal a 182 ország közül a 84. helyen áll, és ezzel Magyarországgal holtversenyben az Unió utolsó helyét foglalja el. Az Eurostat 2025-ös előzetes adatai szerint vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP-je az uniós átlag 68 százaléka, ami Görögországgal együtt a legalacsonyabb az Unióban, és az ország csatlakozása óta milliárdokat kapott Brüsszeltől, amely nélkül az utak, a víziközművek és a kórházak jó része ma is a kilencvenes évek állapotában volna. Radev most úgy hálálja meg mindezt, hogy a csúcs napján Washington és Moszkva oldalára áll, abban a biztos tudatban, hogy a következő hétéves keretből is jelentős összeg jut majd Szófiának.

Kvóták, energiaárak és Kína

Az első napon a vezetők szinte egész nap az energiáról szóló szövegrészen vitatkoztak. A visegrádi négyek és Olaszország, kisebb mértékben Görögország azt akarta, hogy a Bizottság javasoljon intézkedéseket a villamosenergia-árak rövid távú kilengéseinek letörésére, és vizsgálja felül a szén-dioxid-kibocsátási kereskedelmi rendszert. A rendszer 2005 óta működik, és a „korlátozd és kereskedj” elven alapul. Az Unió meghatározza, összesen mennyi szén-dioxidot bocsáthatnak ki az erőművek, a nehézipar, a légiközlekedés (2024 óta a hajózás is ide tartozik), és erre a mennyiségre kibocsátási egységeket, közismert nevükön kvótákat ad ki. Minden kibocsátott tonna szén-dioxid után egy kvótát kell leadni, és aki kevesebbet szennyez, eladhatja a megmaradt kvótáit annak, aki többet. A kvóták összmennyisége évről évre csökken, ezért a szén-dioxid-kibocsátásnak ára lesz, és ez az ár ösztönzi a cégeket a tisztább technológiára való átállásra - legalábbis ez volt az elképzelés - a kvóták árverési bevétele a tagállamokhoz kerül, és ebből táplálkozik a Modernizációs Alap is.

Csehország, Magyarország, Szlovákia, Lengyelország, Olaszország és Görögország azt is javasolta, hogy a második kvótarendszer bevezetését halasszák el 2030-ig. Ez a második rendszer már nem a gyárakra és az erőművekre, hanem a lakások és irodák fűtésére használt fosszilis tüzelőanyagokra, valamint a közúti üzemanyagokra vonatkozik. A kvótákat az üzemanyag-forgalmazóknak kell megvásárolniuk, ők azonban az árat várhatóan továbbhárítják a fogyasztókra a benzinkutakon és a gázszámlán keresztül. A rendszer eredetileg 2027-ben indult volna, a tagállamok azonban tavaly decemberben már egy évvel eltolták, és 2028-ra halasztották. Magyarországon a REKK becslése szerint az üzemanyagok ára 10–12, a földgázé 8–10 százalékkal nőhet, egy uniós modellszámítás pedig egy átlagos háztartás többletterhét évi 300–500 euróra teszi, ezt a terhet viszont 2026 és 2032 között egy legalább 86,7 milliárd eurót mozgósító Szociális Klímaalap tompítaná, amelyből Magyarországnak 2,8 milliárd euró jutna felújításra, a fűtés korszerűsítésére és a rászorulók közvetlen támogatására. A halasztás Finnország, Dánia és Svédország ellenállásán elbukott, és a hat ország csak annyit ért el, hogy a Bizottság hatásvizsgálatot készít. A Euronews szerint Róma és a visegrádiak tudták, hogy nincs minősített többségük a kvótarendszer újranyitásához, ezért a csata elsősorban a hazai közönségnek szólt, egy uniós tisztviselő pedig úgy fogalmazott, hogy a csúcs semmilyen új intézkedést vagy politikát nem hozott, amely ténylegesen segítene a tagállamok gondjain. Magyar Péter ehhez képest áttörésnek nevezte a hatásvizsgálatot, ami merész szóhasználat, ha figyelembe vesszük, hogy a kezdeményezők egyetlen célja sem teljesült.

Giorgia Meloni és Kiriákosz Micotákisz arra is kérte Brüsszelt, hogy lazítsa a költségvetési szabályokat, hogy a kormányok célzott intézkedésekkel enyhíthessék az energiaválságot - Meloni ezt már májusban levélben kérte von der Leyentől. Azt javasolta, hogy a nemzeti mentesítési záradékot, amely ma a védelmi kiadásokat kiveszi a hiányszabályok alól, ideiglenesen terjesszék ki az energetikai beruházásokra és a rendkívüli ártámogatásokra is, a megengedett eltérés felső határának megtartásával. Érvelése szerint a biztonságot nem lehet csupán katonai értelemben venni, és nem lehet megmagyarázni a választóknak, hogy az Unió rugalmas, ha tankokról van szó, de merev, ha háztartásokat és üzemeket kell megvédeni egy újabb energiaválságtól. Az érvnek van súlya, hiszen az iráni háború óta elszabadult energiaárak ugyanolyan külső sokkot jelentenek, mint az orosz fenyegetés, és az energiaellátás biztonsága valóban része a nemzetbiztonságnak. A Bizottság akkor csak annyit ígért, hogy a meglévő rugalmasságot vizsgálja meg, és emlékeztetett rá, hogy az uniós alapokban 95 milliárd euró áll rendelkezésre energetikai célokra, ami jól mutatja, hogy Brüsszel inkább a már odaítélt, de el nem költött pénzek felhasználását várja, mintsem újabb adósság generálását.

A Kínával szembeni kereskedelmi hiány
ritka egyetértést hozott

Az Unió tavaly 360 milliárd euróval többet vásárolt Kínától, mint amennyit eladott neki, ami jóval több mint egymilliárd euró naponta, és a kínai export ráadásul azokba az ágazatokba ömlik, amelyeken Európa ipari gerince nyugszik. Denis Redonnet, a Bizottság kereskedelmi jogérvényesítési vezetője szerint a gépgyártásban, a textiliparban, az alapfémeknél és a vegyiparban tartós és rendellenes importnövekedés tapasztalható, amelynek fő mozgatója Kína, és ennek a német ipar issza meg leginkább a levét, ahol a Volkswagen is jelentős leépítést jelentett be. Az OECD becslése szerint 2005 és 2024 között a kínai vállalatok három-nyolcszor annyi állami támogatást kaptak, mint az OECD-országok cégei, Peking pedig tavaly a ritkaföldfémek kivitelének korlátozásával megmutatta, hogy az ellátási láncokat fegyverként is tudja használni - ekkor több nyugati üzemnek vissza kellett fognia a termelést. A vezetők ezért felkérték a Bizottságot, hogy bővítse a kereskedelmi védelmi eszköztárat, és biztosítsa, hogy az Unió minden szükséges eszközzel rendelkezzen érdekei védelmére és a kockázatok csökkentésére. A zárónyilatkozat diplomatikusan meg sem nevezi Kínát, csak a „fő gazdasági partnerekkel” folytatandó dialógusról beszél. A vita alapja Emmanuel Macron és Friedrich Merz közös levele volt, amely a Wall Street Journal beszámolója szerint egy olyan új eszközt javasol, amely napokon belül bevethető, ha egy kereskedelmi partner szándékosan torzítja az uniós piacot, és amely akár a belső piacról való azonnali kizárásig terjedő intézkedéseket is lehetővé tenne. A javaslat mintája a 301-es amerikai kereskedelmi szakasz, amelyet Trump a széles körű vámjaihoz használt, Macron szavaival Európának ennek „európai megfelelőjére” van szüksége, mert a szuverenitása forog kockán. Párizs és Berlin a már létező, de soha be nem vetett kényszerítés elleni eszközt is élesítené, amelynek a bevetéséhez ma még a tagállamok minősített többsége kell, vagyis legalább az országok fele, amelyek az Unió lakosságának legalább 65 százalékát képviselik. A javaslat szerint a jövőben a Bizottság maga is beindíthatná, és csak a tagállamok minősített többsége állíthatná meg, ami megfordítaná a logikát, és sokkal könnyebben használhatóvá tenné az eszközt.

A fordulat jelentőségét az adja, hogy Németország, amely gazdasága kitettsége miatt évekig fékezte a Kínával szembeni kemény fellépést, most nyitott az új eszközökre, ha nem céloznak meg név szerint egyetlen országot sem. Az egyetértés azonban nem teljes. Pedro Sánchez spanyol kormányfő kiegyensúlyozott kapcsolatokat és hídépítést sürget Pekinggel, miközben kínai befektetésekre vadászik, Micheál Martin ír kormányfő pedig előbb látni akarja, milyen formát öltenek az új mechanizmusok, és figyelmeztetett a következményekre. A kockázat valós: amikor az Unió 2024-ben megemelte a kínai elektromos autók vámját, Peking dömpingellenes vámmal sújtotta az európai konyakot, a Rhodium Group elemzője, Noah Barkin szerint pedig most is megtorlásra lehet számítani. A legfőbb ellentmondás mégis Brüsszelen belül van: a vezetők egyik nap arról beszélnek, hogy a kínai nyomás egzisztenciális fenyegetés az európai iparra, a másik nap pedig olyan költségvetési javaslaton alkudoznak, amely éppen a versenyképességre és a kutatásra szánt pénzből faragna le a legtöbbet.

A második nap legélesebb vitája a migrációról szólt. Dánia, Olaszország és Lengyelország olyan módosításokat javasolt a zárónyilatkozatba, amelyek burkoltan Spanyolországot vették célba, mert Madrid mintegy hatszázezer papírok nélküli bevándorló jogállását rendezné. A három ország azt akarta, hogy a szöveg kimondja: kerülni kell az illegális bevándorlásra ösztönző intézkedéseket, a javaslatot azonban végül elvetették, és egy rövidebb, enyhébb szöveget fogadtak el. Mette Frederiksen dán kormányfő arra kérte a Bizottságot, vizsgálja meg, mi történik, ha egy ország szinte az ellenkezőjét teszi annak, amit a többiek, Babiš pedig azzal vádolta Pedro Sánchezt, hogy bevándorlókkal „cseréli le” a lakosságot, hogy hatalmon maradjon. Emmanuel Macron Spanyolország mellé állt, és szerinte rossz vita zajlott, mert a téma átpolitizálása megosztja és tehetetlenné teszi a tagállamokat, a ceutai válságot pedig hibrid támadásnak nevezte. Az osztrák és a svéd kormányfő üdvözölte von der Leyen bejelentését, hogy a Bizottság válsághelyzetekre szóló vészhelyzeti eljárást dolgoz ki, amely akár a menedékkérelmek ideiglenes felfüggesztését is lehetővé tenné.

Románia az egyik vezető szereplő ebben a költségvetési vitában . Nicușor Dan Giorgia Melonival együtt koordinálja a kohéziós országok tizenhét tagú csoportját, amely a szegényebb régiók felzárkóztatását és a gazdák támogatását tartja elsődlegesnek. Az államfő a csúcs előtt Bukarestben munkaértekezletet tartott a kormány tagjaival és szakértőkkel, a hivatala pedig utána közölte, hogy Románia ambiciózus uniós költségvetést támogat, amely megőrzi a kohéziós politika és a közös agrárpolitika teljes finanszírozását. Dan már júniusban nyíltan kimondta, hogy minél nagyobb a költségvetés, annál nagyobb Románia nettó haszna, így az ír javaslat, amely ezeket a területeket alig nyirbálta meg, Bukarestnek kedvezett volna, és a bukása Románia számára inkább rossz hír. A felzárkózás mérlege egyébként a régióban vegyes, és nem mindig arányos a kapott pénzzel. Az Eurostat 2025-ös előzetes adatai szerint a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP Lengyelországban az uniós átlag 81, Romániában 79, Horvátországban 78, Magyarországon 76, Szlovákiában 75, Bulgáriában 68 százaléka. Románia a 2007-es csatlakozáskor még az átlag nagyjából 40 százalékán állt, vagyis látványosan zárkózott fel, de a korrupciós indexen 45 ponttal továbbra is az Unió utolsó harmadában van, Magyarország pedig a 2004-es csatlakozáskor a régió élmezőnyében volt, mára azonban Lengyelország és Románia is megelőzte, és a korrupciós index legalján áll.

A csúcs első napján Dan Mark Rutte NATO-főtitkárral és Rumen Radevvel tárgyalt a fekete-tengeri hajótámadásokról, és utána egyértelműen Oroszország kísérletének nevezte őket, amelynek célja a keleti szárny destabilizálása és az Ukrajnának nyújtott támogatás csökkentése. Másnap már óvatosabban fogalmazott, és azt mondta, egyelőre túl korai technikailag bizonyítani, hogy orosz támadásról van szó. Macronnal is tárgyalt, és elmondta, hogy Franciaország volt az első szövetséges, amely konkrét segítséget ajánlott a fekete-tengeri drónok ellen, a Bloomberg értesülése szerint Bukarest közben azt is felajánlotta, hogy átvállalja az országban állomásozó mintegy ezer amerikai katona költségeinek egy részét. A csúcsot itthon egy belpolitikai vita is beárnyékolta: a szenátus október 12-én nyilatkozatot fogadott el az ország vétójogának védelmében, mert azzal vádolta Oana Țoiu ügyvivő külügyminisztert, hogy fel akarja adni Románia vétóját a közös kül- és biztonságpolitikában. Țoiu hamisnak nevezte a vádat, mert szerinte Románia 2023-ban csak csatlakozott tíz másik tagállamhoz, amelyek a döntéshozatal gyorsítását kérték, és ebben semmilyen lemondás nincs a vétóról, csupán azt javasolták, hogy aki megvétóz egy döntést, magyarázza meg partnereinek, milyen nemzeti érdekre hivatkozik. Hozzátette, hogy Románia soha nem élt vétójogával, és ha élt volna vele, nem kellett volna évekig várnia a schengeni csatlakozásra.

Magyar Péter második rendes uniós csúcsa
kettős képet mutatott

A költségvetésben Budapest Romániához hasonlóan nettó kedvezményezettként a kohéziós és agrárforrások megőrzésében érdekelt. A kormányfő a 444-nek azt mondta, hogy a legfrissebb javaslat szerint a Magyarországnak ajánlott összeg nem csökkent, a befizetési kötelezettség nem nőtt, és a ciprusi javaslathoz képest mintegy egymilliárd euróval több forrás jutna az országnak, júniusban pedig 34–35 milliárd eurót emlegetett. Továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Magyarországot kárpótolják azért a kétmilliárd euróért, amelyet az Orbán-kormány idején végleg elveszített. Ez hazai használatra jól hangzik, a követelés legitimitása azonban erősen kérdéses. A pénz nem véletlenül veszett el: a Bizottság 2022-ben azért fagyasztotta be a kohéziós források jelentős részét, mert megállapította, hogy a magyar igazságszolgáltatás függetlensége, a közbeszerzések tisztasága és az egyetemeket átvevő alapítványok működése nem garantálja az uniós pénzek szabályos felhasználását. A befagyasztott összegből több mint kétmilliárd euró a „használd vagy elveszíted” szabály szerint végleg elveszett, mert határidőre nem lehetett elkölteni. Ehhez jön még csaknem 900 millió euró, amelyet a menekültügyi ítélet figyelmen kívül hagyása miatt kiszabott napi egymillió eurós bírságként vontak le a magyar keretből. Az új kormány nem felelős Orbán Viktor jogsértéseiért, a jogi alany azonban ugyanaz a magyar állam, és ha a büntetést utólag visszafizetnék, az azt üzenné minden kormánynak, hogy a jogállamiság megsértésének ára csupán halasztott ár, amelyet egy kormányváltás után vissza lehet követelni, ezzel pedig maga a feltételrendszer veszítené el az értelmét. A reális út az, ha a még befagyasztott pénzeket a reformok teljesítésével szerzik vissza, nem pedig az, ha a már kiszabott büntetést írják jóvá.

Ukrajna ügyében a magyar kormányfő először tárgyalt négyszemközt Zelenszkijjel, teljes szolidaritást vállalt Ukrajnával az orosz agresszióval szemben, a kárpátaljai magyarok oktatási jogairól elfogadott ukrán törvényt pedig a kölcsönös bizalom helyreállítása felé tett első lépésnek nevezte. Budapest a törvény után feloldotta a vétóját, így két újabb tárgyalási fejezetet nyitottak meg Ukrajnával, a két vezető pedig megállapodott abban, hogy a kisebbségek helyzetéről miniszteri szinten folytatják a tárgyalásokat, és az év végéig találkozhatnak Beregszászon. Az október 23-i budapesti megemlékezésre, az 1956-os forradalom 70. évfordulójára Zelenszkijt is meghívták, és Kijiv nyitottnak mutatkozott, Zelenszkij egyenesen úgy fogalmazott, hogy "nincs ellenemre", Ihor Zsovkva, az elnöki iroda helyettes vezetője a Euronewsnak megerősítette, hogy az elnök megkapta a meghívást, és azt mondta, „meglátjuk”.

Magyar Péter ezek után szombaton kijelentette, hogy nem számít Zelenszkij érkezésére. Ezt diplomatikusabban is meg lehetett volna oldani: egy vendéglátó nem jelenti be előre, hogy nem várja a meghívottat, hacsak nem akarja jelezni, hogy a meghívás csak a protokollnak szólt. Mindez olyan évfordulón történik, amely egy szovjet invázióval szembeni felkelésre emlékezik, és amelyen Magyar Péter szerint Macron is részt vesz, a Kyiv Independent értesülése szerint Magyarország Bulgáriával együtt elérte, hogy a zárónyilatkozatból kikerüljön a „mihamarabb” kifejezés, amely az ukrán csatlakozási tárgyalások további menetére vonatkozott, ugyanúgy, ahogy azt júniusban is tette, a 70 milliárd eurós csomagból pedig Szlovákiával és Csehországgal együtt kimarad. Az energiavitában Budapest a visegrádi négyek és Olaszország oldalán állt, és ott volt a második kvótarendszer halasztását kérő hat ország között is. A migrációról Magyar Péter a csúcs előtt azt írta, hogy szigorúbb fellépést vár az illegális bevándorlás ellen.

A választások,
amelyek mindent átírhatnak

A költségvetési vita időzítését a következő hónapok választásai is nehezítik. Spanyolországban november 29-én előrehozott választást tartanak, Svédországban szeptemberben már szavaztak, Németországban pedig az AfD regionális sikerei keményebb álláspontra szoríthatják Berlint. 2027-ben Franciaországban, Olaszországban, Lengyelországban, Finnországban, Észtországban, Szlovákiában és Görögországban is választások lesznek. Az uniós tisztviselők attól tartanak, hogy ha az év végéig nincs megállapodás, a tárgyalások 2027 őszéig elhúzódhatnak, és az új programok 2028 januárjában nem indulhatnak el időben.

A legnagyobb kockázatot a jövő tavaszi francia elnökválasztás jelenti, amelynek a Euronews szerint a szélsőjobboldali Marine Le Pen a favoritja. Le Pen azt ígéri, hogy Franciaország évi nettó befizetését a mostani mintegy 8 milliárd euróról 5 milliárdra csökkenti, megszünteti az Ukrajnának nyújtott francia támogatást, mert szerinte az ország pénzügyi helyzete miatt legfeljebb hat hónapig tudná azt fenntartani, és az oroszországi szankciók feloldását is szorgalmazza. A költségvetésről szóló év végi megállapodást antidemokratikusnak nevezte, mert szerinte a választások előtt akarják tető alá hozni, Macron viszont a csúcson azt mondta, hogy Párizs még idén megállapodást akar. Elemzők szerint egy Le Pen-győzelem az ukrajnai uniós támogatás egész rendszerét veszélyeztetné, mert Franciaország nemcsak saját hozzájárulását vonhatná meg, hanem az uniós döntéseket is blokkolhatná. A tét azonban a pénznél is nagyobb. Macron márciusban az Île Longue-i tengeralattjáró-bázison bejelentette a „kiterjesztett elrettentés” doktrínáját: a francia stratégiai légierő egységei más európai országokban is állomásozhatnak, a szövetséges haderők hagyományos eszközökkel részt vehetnek a nukleáris gyakorlatokban, és ehhez Nagy-Britannia, Németország, Lengyelország, Hollandia, Belgium, Görögország, Svédország és Dánia már csatlakozott. Le Pen viszont már 2024-ben elutasította, hogy Franciaország bármilyen formában megossza nukleáris elrettentését európai partnereivel, mert szerinte „az elrettentés megosztása annak felszámolása”, és egyetlen nemzet sem kockáztatná a saját pusztulását egy másik megmentéséért. Ha tehát jövő tavasszal ő költözik az Élysée-palotába, Európa nemcsak egy nettó befizetőt és Ukrajna egyik fő támogatóját veszítheti el, hanem azt a nukleáris védőernyőt is, amelyet Macron éppen arra a helyzetre szánt, ha az amerikai ernyő végleg összecsukódik.

Karczag Anna, Ugar