Eltörték a bordáit, meztelenül fényképezték – Anzhela fél évet töltött orosz fogságban
Anzhela Pitsu számára ma is a ragasztószalag letekerésének hangja az egyik legfélelmetesebb hang: az orosz fogságban átélt kínzásokat idézi fel benne. Fél éven át több fogdában raboskodott, köztük Olenivkában, ahol eltörték a bordáit, később pedig egy oroszországi büntetőtelepen levetkőztették és meztelenül fényképezték. A legnehezebb pillanatokban abba kapaszkodott, hogy egyszer újra átölelheti a szüleit és a lányait.
Negyvenkilenc évesen csatlakozott az ukrán hadsereghez, ahol először szakácsként szolgált, majd kitanulta a tüzérségi feladatokat, és páncéltörő rakétarendszerek kezelője lett. A teljes körű orosz invázió Mariupolban érte, ahol a katonák állandó bombázások közepette próbálták tartani az állásaikat. „Folyamatos volt a feszültség, állandóan feszült helyzetben voltunk. Hajnalban, már négy órakor jöttek a vadászgépek, és bombáztak” – emlékezett vissza. Amikor már nem maradt mivel védekezniük, úgy döntöttek, megpróbálnak kitörni a városból.
Anzhela később orosz fogságba került, az olenivkai kihallgatásán pedig súlyosan bántalmazták.
– idézte fel az ütést, amely eltörte a bordáit. Saját megpróbáltatásai mellett a bajtársai kínzásának emlékét is magával hozta a fogságból, és ma is összerezzen, ha meghallja a ragasztószalag letekerését.
A szűk cellában csaknem harminc ukrán katonanőt tartottak fogva, akik Szumi, Ternopil, Lviv és Mariupol környékéről származtak. Egymás támogatásával próbálták megőrizni a lelki erejüket, és megakadályozni, hogy fogvatartóik megtörjék őket. Ukrajna függetlenségének napján hárman, Vika, Anzhela és Zorjana elénekelték az ukrán himnuszt: halkan kezdték, de olyan hangerővel, hogy a fal túloldalán, a szomszédos cellában raboskodó nők is meghallják őket, akik aztán bekapcsolódtak az éneklésbe. Október 1-jén Olenivkából egy, a voronyezsi területen működő büntetőtelepre szállították őket, ahol megparancsolták nekik, hogy vetkőzzenek le és mosakodjanak meg. Anzhelát ezután meztelenül fényképezték. „Megkérdeztem: mit keresnek, mit akarnak? Azt válaszolták: »Tetoválást keresek.« Felülre kitettek valamit, rajta egy hosszú számmal, aztán elkezdtek fényképezni. Abban a pillanatban egyszerűen a Nagy Honvédő Háború jutott eszembe” – mondta a megaláztatásról.
Október 17-én az őrök helyett katonák léptek a cellába, és elindították az ukrán hadifoglyokat a fogolycsere helyszínére. Anzhela emlékezetében az ott kapott étel is megmaradt, mert hosszú idő után először jutottak rendes ennivalóhoz. „Ott álltunk szerencsétlenül, lesoványodva. Adtak nekünk valamit enni. Istenem, amikor megláttuk a kolbászt és a sajtot, el sem hittük! Egyik kezünkben kenyér, a másikban kolbász. Annyi idő után végre újra rendes ételt láttunk.” A családjához való visszatérés reménye végül valóra vált, és a fogság után rehabilitáción is részt vett. Egy videóhívásban így beszélt a kislányához: „Nagyon büszke vagyok rád. Te vagy a világ legszebb kis virága számomra. Nagyon szeretlek, drágám.” Ma a hobbija, a győzelembe vetett hite és mindenekelőtt az a remény ad neki erőt, hogy valamennyi, még fogságban lévő bajtársa is hazatérhet.
Tetszett a cikk?
Támogassa a munkánkat egy kis adománnyal
Biztonságos fizetés Stripe-on keresztül • Min. 2 EUR
Gesta-ajánló:
Lángol a szentpétervári olajterminál, Putyin városa még sosem kapott ekkora csapást
Szombatról vasárnapra virradó éjjel Ukrajna a háború eddigi legnagyobb dróntámadását indította Szentpétervár és a Leningrádi terület ellen, és ezúttal Moszkva sem tudta letagadni a kárt. Alekszandr Beglov szentpétervári kormányzó maga ismerte el, hogy tűz ütött ki a város olajterminálján, a Rucsji olajtárolóban és a déli Kolpinói kerület ipari raktáraiban.
Öt hónapig harcolt bekerítve, hat nap alatt jutott ki az orosz vonalak mögül az ukrán katona
A 37 éves Viktor Szvisztun, „Bumer” hívójelű ukrán katona öt hónapot töltött bekerítve Zaporizzsja megyében, ahol bajtársaival időnként mindössze öt-hét méterről harcoltak az oroszokkal. Amikor világossá vált számára, hogy körülzárták őket, elhatározta, hogy a végsőkig ellenáll: „Ha már úgy áll a helyzet, hogy meg fognak ölni, akkor legalább nagyon drágán adjam az életemet az ellenségnek.”
„Helyettem senki sem fog menni” – mindkét lábát elveszítette egy orosz légibomba miatt, most újra járni tanul az édesanya
A Szumiban élő Karina Agyejeva július 3-án veszítette el mindkét lábát, amikor egy orosz irányított légibomba csapódott be a Sevcsenko sugárúton. A támadásban férje, Denisz is megsebesült, miközben otthon kilenc hónapos kisfiuk, Artyom várta őket.
Amikor az MI is a Pravdát idézi: „Magyar” az orosz propaganda új fegyveréről
Robert „Magyar” Brovdit, az ukrán drónhaderő parancsnokát nem kell bemutatni olvasóinknak. Időnként nyers, a diplomáciában szokatlanul kendőzetlen modora ugyanakkor pontosan azt a figyelemfelkeltő hatást váltja ki, amelyre szüksége van. Beszélt már a Nyugat drónhadviselésbeli lemaradásáról is, azzal a példával, hogy fél tucat ukrán pilóta a drónjaival a teljes ramsteini légibázist le tudná…
Disznófej a kapu előtt: mintha az SA ébredezne az AUR-ban
Vasárnap reggel disznófejet, a román néphagyományban az árulás jelképét találta a háza előtt Marius Lulea, az AUR egyik alapítója, aki az utóbbi hónapokban egyre nyíltabban szállt szembe George Simion pártelnökkel. Lulea még aznap délelőtt feljelentést tett, és a G4Media-nak azt mondta, hogy a nyomozók már úton vannak a helyszínre. A felvételeken szerinte jól látszanak a tettesek és az autó is,…