A PSD–AUR-RMDSZ jogállambontásának ára: 770 millió eurót bukunk el

A Fritz-módosítás történetét az Ugar olvasóinak aligha kell elölről elmesélnünk, az elmúlt hetekben ugyanis meglehetősen közelről követtük, hogyan sikerült egy eredetileg az integritási rendszer megerősítésére szánt, ráadásul PNRR-mérföldkőnek számító törvényből előbb politikai fegyvert, majd alkotmányjogi abszurditást gyártani. Most viszont a történet eljutott oda, ahol már nem lehet bukaresti belpolitikai folklórként kezelni: Manfred Weber, az Európai Néppárt vezetője és Valérie Hayer, a Renew Europe elnöke közösen fordult Ursula von der Leyenhez, és arra kérik az Európai Bizottság elnökét, hogy tegye világossá Románia számára: amennyiben az integritási reform ebben a formában lép hatályba, veszélybe kerülhet az a 770 millió eurós PNRR-részlet, amelynek megszerzéséhez éppen ezt a reformot kellene augusztus 31-ig teljesíteni.

Ez azért már más súlycsoport. Nem egy román ellenzéki párt tiltakozik, nem néhány alkotmányjogász hüledezik, és nem az Ugar magyarázza megint, hogy a visszaható hatály tilalma nem valami liberális hóbort, hanem a jogállam egyik meglehetősen régi alapeleme. Az Európai Parlament két legnagyobb centrista, Európa-párti politikai családjának vezetői írják azt az Európai Bizottság elnökének, hogy egy 770 millió euró felszabadítására szolgáló román reform maga áshatja alá a román demokráciát, és arra kérik Brüsszelt, hogy még a pénz kifizetése előtt avatkozzon közbe.

A történet groteszkségét pedig nehéz volna fokozni. Románia azért módosította az integritási törvényt, mert az egy PNRR-mérföldkő, amelynek teljesítésével 770 millió euróhoz juthat. A PSD és az AUR azonban menet közben úgy gondolta, hogy ha már egyszer törvényt írunk, ugyan miért ne lehetne egy politikai ellenfelet is odacsapni vele, az RMDSZ pedig arra használta ki a "reformot", hogy titkosítsa a képviselők, szenátorok és állami hivatalnokok vagyonnyilatkozatát, ehhez pedig a zsarolástól sem riadt vissza. Megszületett tehát az úgynevezett Fritz-módosítás, amely egy korábbi összeférhetetlenségi ügyhöz olyan új jogkövetkezményt kapcsol, amely az érintett választott tisztségének megszűnéséhez vezethet. A rendelkezés politikai célpontja Dominic Fritz, Temesvár polgármestere és az USR elnöke, ezt pedig nem pusztán az ellenzék olvasta bele a törvénybe: a PSD és az AUR vezető politikusainak nyilvános megszólalásai alapján Weber és Hayer levelében egyenesen azt írják, hogy nincs kétség afelől, a módosítást egy konkrét személy ellen szabták. Az eredeti Fritz-ügy ráadásul önmagában sem valamiféle zsáknyi készpénzzel, titkos villával vagy közbeszerzési maffiával kezdődött. Az ANI egy 2020-ban, még Fritz elődje idején kidolgozott városrendezési tervvel kapcsolatos eljárási ügyben állapított meg adminisztratív érdekkonfliktust. Fritz 2026-ban elveszítette a végső jogorvoslati eljárást, az akkor hatályos jog szerint pedig a következményeket is megállapították: hat hónapon keresztül tízszázalékos fizetéscsökkentés, valamint jelenlegi polgármesteri mandátumának 2028-as lejárta után hároméves tilalom a köztisztségért való indulásra. A történet jogilag tehát rendelkezett következménnyel.

Aztán jött a parlament, és azt mondta: legyen még egy következmény!

Az augusztus elején elfogadásra előkészített új integritási törvényhez a PSD–AUR-többség olyan módosítást csatolt, amely alapján azoknak a választott tisztségviselőknek, akiknek korábbi összeférhetetlenségét vagy érdekkonfliktusát jogerősen megállapították, az új törvény alapján a jelenlegi mandátumuk is megszűnhet. Magyarul: a cselekmény megtörtént egy adott jogszabályi környezetben, az ügyet elbírálták, a hozzá tartozó következményeket megállapították, majd évekkel később érkezik egy új törvény, és azt mondja, tessék, itt van hozzá még egy jogkövetkezmény.

Pontosan ezen akadt fenn Nicușor Dan államfő, a PNL és az USR, amikor az Alkotmánybírósághoz fordultak. Csakhogy a CCR 5–3 arányban alkotmányosnak találta a konstrukciót. Az öt igen között ott volt Asztalos Csaba, az RMDSZ által delegált alkotmánybíró is; nélküle 4–4 lett volna az eredmény, és a rendelkezés nem ment volna át. Ugyanez a többség ugyanazon a napon azt a rendelkezést is alkotmányellenesnek találta, amely az ANI számára előírta volna a tisztségviselők vagyon- és érdekeltségi nyilatkozatainak nyilvánosságra hozatalát - ez az, amit az Ott kell lennünk Bukarestben politikai mozgalom, ismertebb nevén RMDSZ kizsarolt, végigvert a törvénygyáron.. Így sikerült egyazon történetben kevesebb átláthatóságot és nagyobb utólagos politikai büntethetőséget előállítani, amihez korábban már csak annyit tudtunk hozzáfűzni: szép kis jogállami csomag, tulipántos ládában, szegfűkkel díszítve.

A CCR többségének indoklása aztán külön műfajt teremtett. A döntés mögötti jogi konstrukció lényege az volt, hogy tulajdonképpen nincs is szó klasszikus visszaható hatályról, mert a korábbi érdekkonfliktusból eredő állapot továbbra is fennáll. Nem az ember kap tehát utólag új büntetést, hanem – nagyon leegyszerűsítve – a mandátum válik összeegyeztethetetlenné azzal, aki betölti. A múlt így nem egészen múlt, hanem valamiféle „folyamatban lévő jogi helyzet”, amelynek jövőbeni következményeit az új törvény már szabályozhatja. A CCR odáig jutott, hogy érvelése szerint éppen az jelentene jogállami visszalépést, ha a törvényhozó nem léphetne fel egy ilyen, az állami tisztség integritását sértő állapot ellen.

Ez a bravúr jutott most el Brüsszelbe is, és ott láthatóan kevésbé lelkesednek érte.

Weber és Hayer levele ugyanis nem egyszerűen politikai ízléstelenségnek nevezi a történteket, hanem több európai jogi problémát is felvet. A levél szerint sérülhet a jogbiztonság, a visszaható hatály tilalma és az a demokratikus alapelv, amely tiltja a jogi eszközök politikai ellenfelekkel szembeni instrumentalizálását. Emellett az ügynek van egy külön uniós jogi dimenziója is, amelyet Bukarestben talán nem gondoltak végig teljesen: Dominic Fritz német állampolgár, aki uniós polgárként, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 22. cikkének (1) bekezdésében biztosított jog alapján választható Romániában. Weber és Hayer érvelése szerint tehát itt már nem egyszerűen egy román polgármester román mandátumáról beszélünk. Ha egy másik tagállam uniós polgárának választott mandátumát egy olyan, utólag létrehozott szankciós rendszerrel szüntetik meg, amely a megválasztásakor nem létezett, akkor az uniós szerződés által garantált választójog tényleges érvényesülése, az úgynevezett effet utile is sérülhet. Magyarán a román parlament nemcsak a saját alkotmányával kerülhetett problémás viszonyba, hanem az uniós joggal is, és utóbbi esetben már nem a CCR mondja ki az utolsó szót.

A levél ráadásul nem áll meg Fritznél. Weber és Hayer azt kéri a Bizottságtól, hogy az egész integritási reformot vizsgálja meg, különös tekintettel az átláthatósági követelmények gyengítésére és a szankciók arányosságára, itt pedig azt RMDSZ-nek is kell majd magyarázkodni. Hogy Brüsszel felé mi lesz az igazolás, azt ma még nem tudjuk, a hazai közvélemény felé pedig nem egyéb, mint Brüsszel - persze, hogy az Unió lesz a hibás, hisz van annyira szemtelen az a nagy intézmény,hogy megunja a lopásokat,a jogállami lebontási kísérleteke és megunja ezeket finanszírozni - bezzeg, ha Moszkva lenne Brüsszel, ugye?

A még abszurdabb az, hogy az új integritási törvény, amely Fritz korábbi érdekkonfliktusa miatt elvenné a jelenlegi mandátumát, egy másik rendelkezésével a jövőre nézve megszünteti annak a cselekménytípusnak az érdekkonfliktus-jellegét, amely miatt Fritzet eredetileg elmarasztalták. Igen, jól olvastátok: Fritz elveszítheti a mandátumát egy korábbi cselekmény miatt, miközben az új törvény szerint ugyanez a cselekmény a jövőben már nem minősülne érdekkonfliktusnak. Ha valaki ezt egy jogi szatírában írná meg, a szerkesztő valószínűleg kihúzná azzal, hogy túlzás, ilyen nincs. Romániában viszont előbb megszavazták, aztán a CCR alkotmányosnak találta, mi pedig vigyázó szemeinket és utolsó reményünket Brüsszel irányába vetjük.

Ugar