Trump elutasította a szaúdi segítségkérést, a húszik már két oldalról fojtogatják Rijád olajexportját

Szaúd-Arábia az Egyesült Államok és Irán háborújának egyik legsúlyosabb következményével szembesül, annak ellenére, hogy Rijád kezdettől ellenezte a konfliktust. Az Iránnal szövetséges jemeni húszik délről támadják a királyságot, és terjeszkedésükkel már a Vörös-tengeren zajló hajózást veszélyeztetik, miközben egy Irak területéről indított dróntámadás miatt le kellett állítani a szaúdi Kelet–Nyugat olajvezetéket is. Mohammed bin Szalmán koronaherceg közvetlen amerikai katonai segítséget kért Donald Trumptól, az Egyesült Államok elnöke azonban elutasította.

A húszik az elmúlt napokban elfoglalták Mokha kikötőjét, a Hanis-szigeteket, majd Perim szigetét is, amely a világkereskedelem szempontjából létfontosságú Báb el-Mandeb-szoros közepén fekszik. A fegyveres szervezet ezzel csaknem teljes ellenőrzést szerzett Jemen nyugati, vörös-tengeri partvidéke felett. Hétfőn újabb rakéta- és dróntámadást hajtottak végre a dél-szaúd-arábiai Hamís Musait légibázisa ellen, ahol hangárokat, radarokat, kifutópályákat és lőszerraktárakat vettek célba. A szaúdi vezetésű koalíció szerint a támadásban tizenhárom civil megsebesült. Rijád helyzetét tovább súlyosbítja, hogy egy dróntámadás után le kellett állítani az országot átszelő, 1200 kilométeres Kelet–Nyugat vezetéket. Szaúd-Arábia és Irak szerint a drónokat Irak területéről indították, ahol Irán által támogatott milíciák működnek, bár a támadásért egyelőre egyetlen szervezet sem vállalta a felelősséget. A vezeték az elmúlt hónapokban napi négymillió-ötmillió hordó olajat szállított a Perzsa-öböl térségéből a Vörös-tengerhez, megkerülve az Irán által nagyrészt lezárt Hormuzi-szorost. Ez a mennyiség a világ teljes olajellátásának négy-öt százalékát jelenti.

Szaúd-Arábia így egyszerre veszítette el vagy látta veszélybe kerülni két legfontosabb kijáratát: keleten a Hormuzi-szorost Irán tartja nyomás alatt, nyugaton pedig a húszik zárkóztak fel a Báb el-Mandebhez. Michael Ratney volt rijádi amerikai nagykövet ezért nevezte a kialakult helyzetet a szaúdiak számára elképzelhető „legrosszabb forgatókönyvnek”. Mohammed bin Szalmán legalább kétszer felhívta Trumpot, és amerikai csapásokat kért a húszik ellen. Washington közölte, hogy egyelőre nem hajlandó közvetlenül beavatkozni, legfeljebb hírszerzési információkkal és célpontadatokkal segíti Szaúd-Arábiát. Trump később azzal magyarázta tartózkodását, hogy a húszik felhívták az amerikai kormányt, és közölték: nem akarnak összecsapni az Egyesült Államokkal. A húszik egyik vezetője ezt határozottan cáfolta, kijelentve, hogy szervezetük nem kereste Trumpot, és nem kérte Washingtontól, hogy maradjon távol a konfliktustól. Rijádban azért is okozott komoly csalódást az amerikai döntés, mert a szaúdi vezetés éveken át dollármilliárdokat és jelentős politikai tőkét fektetett az Egyesült Államokkal, valamint személyesen Trumppal és családjával kialakított kapcsolatba. A biztonsági együttműködés értelme éppen az lett volna, hogy Washington egy ilyen helyzetben segítséget nyújtson régi szövetségesének. Trump azonban háborút indított Irán ellen, majd amikor annak következményei elérték Szaúd-Arábiát, megtagadta a közvetlen katonai segítséget.

A szaúdi és a jemeni kormányerők közben fokozták a húszi állások elleni légicsapásokat, de Rijád egyelőre nem akar ismét egyedül belevágni egy teljes körű jemeni háborúba. A 2015-ben kezdődött korábbi szaúdi hadjárat tíz év alatt sem tudta legyőzni a húszikat. A diplomáciai kijárat is szűkül: elhalasztották az Irán, Szaúd-Arábia és más öbölállamok részvételével tervezett ománi találkozót, amelyen a Hormuzi-szoros megnyitásáról tárgyaltak volna. A szaúdi vezetés tehát most választhat a húszik elleni újabb, bizonytalan kimenetelű háború, az Iránnal kötendő kellemetlen megállapodás, valamint egy mind kevésbé megbízható amerikai biztonsági garancia között. Trump döntése nemcsak Rijád helyzetét nehezíti meg: a két stratégiai tengeri útvonal és a Kelet–Nyugat vezeték egyidejű kiesése már a világ olajellátását fenyegeti. A Brent ára ismét 105 dollár fölé emelkedett, tartós fennakadás esetén pedig elemzők a 120–130 dolláros hordónkénti árat sem tartják kizártnak.