Dánia is begyakorolta a háborús temetkezést

Svédország után Dánia is eljutott oda, hogy a háborús felkészülés egyik legfontosabb, legkegyetlenebb és legkevésbé plakátolható részével kezd foglalkozni: mi történik akkor, ha nem egy-egy elesett katonát kell hazavinni, elbúcsúztatni és eltemetni, hanem naponta tízet vagy húszat. A dán katonai lelkészek januártól az ország egyházközségi papjait is képezni fogják katonai temetésekre, mert egy nagy európai háborúban a hadsereg saját lelkészi állománya önmagában nem lenne elég ekkora veszteség kezelésére.

A dán tervezés szerint a legrosszabb napokon 10-20 katona halálával is számolni kellene, ami békeidőből nézve szinte felfoghatatlan szám, de Ukrajna felől nézve sajnos már nem az. A háború nemcsak lőszerről, drónokról, légvédelemről és páncélosokról szól, hanem arról is, hogy az állam képes-e az elesetteket azonosítani, hazaszállítani, méltósággal eltemetni, és közben nem összeomlani intézményileg. Ez nem mellékes adminisztráció, hanem a háborús állóképesség része.

A svédek ugyanezt már a nagy Aurora 26 hadgyakorlat részeként gyakorolták. A NATO-csatlakozás utáni első igazán nagy svéd védelmi gyakorlaton nagyjából 18 ezer katona vett részt 13 országból, és külön mortuary affairs, vagyis elesettek kezelésére és temetésére vonatkozó gyakorlatot is tartottak. Valódi hullazsákokkal, bábukkal, hűtési-logisztikai próbákkal, katonai és egyházi szereplők bevonásával modellezték, hogyan működne mindez tömeges veszteség esetén.

A dán és svéd példa azt mutatja, hogy Észak-Európa már nem abban a kényelmes mesében él, amely szerint a háború valami távoli, keleti, ukrán tragédia, amelyhez elég részvétet nyilvánítani, néha küldeni valamit, aztán visszatérni a megszokott élethez. Dánia és Svédország pontosan érti, hogy ha Oroszországot nem állítják meg Ukrajnában, akkor a következő háborús tervekben már nemcsak ukrán városok, hanem balti kikötők, skandináv infrastruktúrák, északi tengeri útvonalak és NATO-logisztikai csomópontok szerepelnek majd. A temetési kapacitás tervezése ezért szükséges, de önmagában dermesztő látlelet is: Európa már készül a halottaira, miközben még mindig túl sokszor vacakol azzal, hogy milyen fegyvert, mikor, milyen feltétellel és mennyi késéssel mer odaadni Ukrajnának.

És igen, mielőtt temetünk, jobb volna végre komolyan venni az elrettentést. Nem városokat kell fenyegetni, nem civilek ellen kell háborút hirdetni, mert az pontosan az orosz logika volna, de az orosz katonai infrastruktúra, rakétaindító kapacitás, légibázisok, haditermelés és parancsnoki rendszer elleni nyomást igenis olyan szintre kellene emelni, hogy Moszkvában ne a NATO halottainak számával kalkuláljanak, hanem a saját háborús gépezetük túlélésével. A dán papok kiképzése fontos és méltó dolog, csak közben nem ártana, ha Európa végre nem kizárólag a gyászra készülne fel ilyen fegyelmezetten, hanem a gyász okának megszüntetésére is.