Hazugságok hálójában: Antal Lórántnak sehogy sem jön ki a matek

Amint az közismert, Antal Lóránt RMDSZ-es szenátor több politikus, bíró és üzletember társaságában július 8-án magánrepülővel utazott Mykonos szigetére. A szenátor szerint azért fogadta el a Román Kereskedelmi és Iparkamara meghívását, hogy a romániai energetikai szabályozásról és az ágazat kilátásairól beszéljen.

Mihai Daraban kamarai elnök amerikai befektetőjelölteket emlegetett, akik állítása szerint éppen Görögországban tartózkodtak, ezért célszerűbbnek tartotta odarepíteni a romániai társaságot, mint az Egyesült Államokba utazni. A kamara azonban nem nevezte meg a feltételezett tárgyalópartnereket, és a találkozó konkrét eredményéről sem számolt be. Antal valóban a szenátus energiaügyi bizottságának elnöke, így egy energetikai befektetőkkel folytatott tárgyalás önmagában még illeszkedhetne a feladatköréhez, csakhogy az út körülményei és a később elhangzott magyarázatok jó néhány kérdést nyitva hagynak. Kezdjük a történetet az elején.

Az idővonal

Július 3. Cristian Deliorga alkotmánybíró, Mihai Daraban kamarai elnök és Florin Cârstocea üzletember egy másik Toyo Aviation-géppel Nizzába utazott, családtagjaik társaságában. Ez külön út volt, nem a későbbi mykonosi járat.

Július 8., körülbelül 10:00–19:50. A magángép Bukarestből Mykonosra repült, majd még aznap visszatért. Később a NewsCenter a repülőgép-követési adatok alapján körülbelül 11:34-es mykonosi érkezést, 18:22-es visszaérkezést a szigetre az utasokért, végül 19:50 körüli bukaresti leszállást rekonstruált. Az utasok így nagyjából hét órát tölthettek Mykonoson; Antal szerint maga a találkozó az étkezéssel együtt másfél-két óráig tartott. A közzétett utaslistán tizenhárom név szerepel, de ezt nem szabad automatikusan tizenhárom bizonyítottan felszálló utasként kezelni: Nicolae Bănicioiu a PressOne-nak azt mondta, végül nem utazott el, és ezt Antal is megerősítette.

Augusztus 17. A PressOne szerint ezen a napon kínálták eladásra a dark weben a Toyo Aviation feltört adatbázisát. Az árusító mintegy 2600 útlevél és személyazonosító okmány, valamint repülésekhez kapcsolódó dokumentumok birtoklását állította. A behatolás pontos időpontja és módja nem ismert: augusztus 17. az eladásra kínálás dátuma, nem bizonyítottan a feltörésé.

Augusztus 27. – szeptember 1. A DeFapt augusztus 27-én már írt az eladásra kínált adatokról és az azok nyomán felmerült más magánrepülésekről. Szeptember 1-jén külön cikkben foglalkozott Deliorga magángépes útjával. A mykonosi járat teljes, név szerinti története ekkor még nem került nyilvánosságra.

Szeptember 7., hétfő. A NewsCenter és a PressOne közzétette a július 8-i mykonosi járat részleteit, a repülési dokumentumokban szereplő nevekkel együtt. A PressOne azt írta, hogy az adatbázist árusító személytől ingyen kapott a Deliorga repüléseire vonatkozó információkat, amelyek hitelességét külön ellenőrizte.

Szeptember 8., kedd. Megjelent a Transtelex cikke Antal első részletes magyarázatával. Kelemen Hunor nyilvánosan bírálta az utat; az Igazságügyi Felügyelet hivatalból ellenőrzést kezdett a konstancai törvényszék elnökének ügyében; a szenátus pedig megszavazta egy már folyó bizottsági vizsgálat kiterjesztését a mykonosi repülésre. A kamara aznap adta ki az utat védő hivatalos közleményét — kedden, nem szerdán, ahogyan a Transtelex későbbi összefoglalója írta.

Szeptember 9., szerda. Emanuel Ungureanu képviselő bejelentette, hogy beadvánnyal fordult a korrupcióellenes ügyészséghez, a DNA-hoz és az Országos Feddhetetlenségi Ügynökséghez, az ANI-hoz. Antal a Maszolnak azt mondta, nem volt elég körültekintő, és elnézést kért, ha az utazással bárkit megbántott. A beadványok megtétele önmagában nem jelenti azt, hogy büntetőeljárás indult.

Van azonban az idővonalnak egy olyan része, amely fölött könnyű átsiklani:

Ez az ügy nem egy résztvevő önkéntes beszámolójával kezdődött, hanem a Toyo Aviation adatai körüli biztonsági incidenssel. A DarkForums fórumon „herttay” néven jelentkező felhasználó azt állította, hogy hozzáfért a cég adatbázisához, majd eladásra kínálta a megszerzett dokumentumokat. Nem tudjuk, ki áll az álnév mögött, és pontosan mikor vagy hogyan jutott az adatokhoz, a PressOne viszont közölte, hogy a hackertől ingyen kapott információkat Deliorga két repüléséről, majd ezeket önállóan ellenőrizte. Vagyis: a hacker nélkül erről az útról nagy valószínűséggel most sem tudnánk, hacsak nem kapja el valamelyik résztvevőt egy őszinteségi roham. Az elmúlt 36 év tapasztalatai alapján ezt kizárhatjuk. Az ügy utózöngéi kapcsán érdemes kiemelni Kelemen Hunor nyilatkozatát: úgy fogalmazott, hogy az RMDSZ nem adott mandátumot Antal Lórántnak erre az útra, ami úgy hülyeség, ahogy van, hiszen a román szenátus energetikai bizottságának elnöke nem szorul az RMDSZ jóváhagyására, ha az ország energiaügyeiben megy találkozni. Ugyanakkor felhívja a figyelmet egy másik dologra: Antal Lóránt jelenleg ugyan ügyvivő, de mégiscsak a román kormányt alkotó párt tagja, azaz kormánypárti képviselő. Ha Románia energiaügyeit érintő kérdésben tárgyal, főként ezekben a zűrös időkben, akkor a tárgyalás eredményéről, hátteréről a kormányt tájékoztatnia kell. Eddig nem érkezett hír arról, hogy Antal ezt megtette volna, ahogy a szenátus energetikai bizottságának sem számolt be hivatalosan arról, hogy mit tárgyalt, kivel, és ezek milyen lehetőségeket jelentenek.

Ki és miért ment Mykonosra? Ahány utas, annyi magyarázat

A történet hivatalos változatát Mihai Daraban, a Román Kereskedelmi és Iparkamara elnöke fogalmazta meg a legrészletesebben. A HotNewsnak azt mondta, Mykonoson az Egyesült Államokból érkező lehetséges befektetőkkel találkoztak, akik a romániai vasúti ágazat, a mezőgazdasági gépek és az energetika iránt érdeklődtek. Azért mentek utánuk a görög szigetre, mert a befektetők éppen ott tartózkodtak; Daraban szerint így egyszerűbb volt találkozni velük, mint Amerikába utazni. A nevüket nem árulta el, arra hivatkozva, hogy még csak mérlegelik a romániai beruházást.

Az iparkamara intézményként kezdetben óvatosabban fogalmazott: a HotNewsnak küldött válaszában Európán kívüli partnerekkel tartott találkozóról írt, majd szeptember 8-i hivatalos közleményében már azt állította, hogy az út egyetlen célja külföldi befektetések Romániába vonzása volt. A PressOne-nak nyilatkozó kamarai sajtóiroda viszont korábban azt mondta, nem tud júliusi mykonosi eseményről, és ha volt ilyen, azt biztosan nem a kamara szervezte.

Antal Lóránt azzal indokolta a részvételét, hogy a szenátus energiaügyi bizottságának elnökeként a romániai energetikai jogszabályokról és az ágazat lehetőségeiről tájékoztatta a jelenlévőket. Ebben az egy pontban az ő és Daraban magyarázata összecseng: a kamaraelnök is Antal energetikai tisztségével indokolta a meghívást. Antal a PressOne-nak azt mondta, a találkozó az étkezéssel együtt körülbelül másfél-két óráig tartott; amikor a részletekről kérdezték, az újságírókat az iparkamarához irányította. Arról egyáltalán nem beszélt, hogy melyik befektetőnek milyen energetikai kérdésére válaszolt.

Florin Manole volt munkaügyi miniszter szintén szakmai szerepet tulajdonított magának: saját közlése szerint a romániai munkajogi szabályozással kapcsolatos témák miatt vett részt a kamarai delegációban. Daraban megerősítette, hogy ezért hívta meg, de Victor Ponta meghívására már rövidebb magyarázat jutott: annyit mondott, hogy volt miniszterelnök. A meghívottakról valahogy a csalamádé jut az ember eszébe. Olyanok, mint a szüleim baráti köre: társadalmi hátterük nagyjából hasonló, ámde az egyikük asztalos, másik élelmiszerüzletet vezet, a harmadik autókölcsönzőben dolgozik - normális, hogy szakmai megbeszélésre valahogy sosem együtt mennek, nyaralni viszont gyakran igen...

Ponta először a HotNewsnak és a PressOne-nak is azt válaszolta, hogy nem emlékszik az útra. Szeptember 9-én a Cotidianulnak adott interjúban már felidézte, hogy Darabannal és Manoléval együtt ebédelt külföldi üzletemberekkel, akik Kelet-Európában is beruháznak; szerinte a cél az volt, hogy Romániába csábítsák őket. A befektetőket ő sem nevezte meg. Ponta utólag azt magyarázta az újságíróknak, hogy amíg Romániában nincs kormány, addig nem mondja el a teljes sztorit. Hogy a kettő között nincs semmi összefüggés, azon senki ne lepődjön meg. Ponta oroszszopó, és a kognitív disszonanciát támogató narratívagyártás mestere.

A bírák már nem is próbálják szakmai indokkal magyarázni a részvételük okát: Daraban a HotNewsnak azt mondta, Cristian Deliorga régi barátja, és személyesen hívta el az útra; a G4Mediának Deliorga és Marius Cătălin Croitoru törvényszéki elnök meghívását egyaránt a hozzájuk fűződő barátságával indokolta. Deliorga a sajtó korábbi kérdéseire egy másik, nizzai magánrepüléséről beszélt mint családi, privát programról; ez a válasz is arra utal, hogy Mykonosra ugyanazért mentek az urak, mint korábban Nizzába: szórakozni, nyaralni, kikapcsolódni. A mykonosi befektetői találkozón betöltött szerepükről a bírák mi egyebet tudtak volna mondani, ha egyszer az gazdasági és energetikai fedősztori nem tudja őket lefedni?

Florin Cârstocea üzletember a PressOne-nak úgy írta le az utat, mint kamarai szervezésű kétoldalú találkozót, ahol a kereskedelmi kamarák ügyeiről beszéltek. Azt mondta, nem tudja, mi volt Deliorga szerepe. Gruia Stoica a NewsCenternek annyit közölt, hogy hivatalos találkozón vett részt, ettek, majd hazautaztak; részletesebb célt ő sem nevezett meg. Ion Virgil Lixandru előbb megerősítette, majd később tagadta, hogy a mykonosi gépen utazott volna. Bogdan Mîndrescu a PressOne megkeresésekor nem tudott beszélni, a HotNews megkeresésére pedig nem válaszolt.

Így fest a nyilvános mérleg: az energiaügyi bizottsági elnök az energiáról, a volt munkaügyi miniszter a munkajogról, a volt miniszterelnök pedig úgy általában Románia vonzerejéről beszél; az egyik üzletember kamarai ügyekre, a másik hivatalos találkozóra emlékszik, a két bíró pedig az alkoholos meggy a tejszínhabos desszert tetejin. Az ellenőrizhető részletek és a konkrétumok hiányoznak, olyan, mintha mi is részt vennénk az ebéden, csak mi kapjuk a salátát. Úgy látszik, ki vagyunk írva diétára, mert hús és vér nincs az asztalon. Hogy kikkel tárgyaltak, egyáltalán miről, egyáltalán milyen jellegű cégeket képviseltek a "befektetők" részéről, egyáltalán milyen jellegű befektetésekről volt szó, hogy pontosan hol találkoztak, és hogy mi lett a megbeszélés eredménye, az nem reánk tartozik, az magánügy. Mintha nyaraltak volna.

Az utazáson egyetlen olyan ember vesz részt, aki VALÓDI politikai hatalommal rendelkezik: Antal Lóránt. Szenátor, kormánypárt tagja, az energiaügyi bizottság elnöke. A többi politikus ugyan képviselő, volt miniszter vagy volt miniszterelnök, a hangsúly azonban itt a VOLT jelzőn van! Üzleti szempontból a bírák jelenléte mellőzhető, állítólag az ebéden nem is vettek részt. Bármilyen befektetésről legyen is szó, de főként egy energetikairól, egy milliárd dolláros bizniszt nem VOLT miniszterekkel szoktak megtárgyalni, hiszen annak semmi értelme. Annak sincs semmi értelme, hogy a JELENLEGI jogszabályi környezetről és lehetőségekről tájékoztassák a befektetőket: erről egyedül Antal Lóci rendelkezhetett relatíve hasznos információkkal, hiszen ő az ügyvivő kormánypárt tagja is egyúttal – ha úgy tetszik, kormányzati szereplő. A befektetők, különösen az amerikaiak, nem azt szokták kérdezni, hogy MI VAN, hiszen azt tudják, hanem az érdekli őket, hogy MI LESZ – és ebből a szempontból Lócin kívül minden szereplő jelenléte irreleváns. A furcsaságoknak azonban nemhogy nincs vége ezzel, hanem most kezdődnek.

A sziget, ahol mindenki tud mindenkiről mindent

Maradjunk annál, amit politikusaink mondanak: befektetőkkel való találkozó, ahol a szereplők kilétének titokban tartása fölöttébb kívánatos. Nos, ebben az esetben kevésbé valószínű, hogy Mykonos szigetén tartanának egy ilyen bizniszrandit. Mykonos az elit nyaralóhelye; ahogy egyik, az energiapolitika hátterét is jól ismerő forrásunk fogalmazott: az egy négyzetméterre jutó paparazzók száma csak Hollywoodban lehet magasabb. Semmiképpen sem az a helyszín, ahol egy vendéglőben lehet úgy ebédelni, hogy az titokban maradjon. Nem feltétlenül azért, mert okos emberek Antal Lócira állítanak rá paparazzókat, hanem mert bárhol felbukkanhat valamilyen híresség, nyomában egy fotóssal, a háttérben pedig ott tolja magába a kaviárt Lóci és valaki, akit a mai világban már nagyon könnyen be lehetne azonosítani. A kelet-európai hübrisz ezt talán még megengedi magának, Habony Árpád is így bukott le egy ibizai kokainbárban, de egy amerikai befektető, aki milliárdokról tárgyal ÉS titokban akar maradni, nos, kötve hiszem, hogy ő Mykonoson ejtene meg egy ilyen találkozót. Vállalkozó szellemű olvasóink akár meg is próbálhatják felderíteni a román delegációt a Mykonos TV videóin - egyúttal érzékeltetem, hogy ez nem az a hely, ahol sok minden marad titokban.

Lóci energiája: a banánhéj

A helyzet az, hogy Görögországban valóban volt európai szemmel is jelentős energiaügyi rendezvény: július 8-án Athénban és környékén egyszerre két olyan konferencia zajlott, amelynek programjában energetikai beruházások szerepeltek. A kifejezetten megújuló energiával foglalkozó RENPOWER Greece aznap 9 és 18 óra között várta a szakmai résztvevőket Athénban; ugyanakkor megkezdődött az Economist háromnapos kormányzati kerekasztala is, politikusokkal, üzleti vezetőkkel és többek között amerikai meghívottakkal.

Az Economist rendezvényének július 8-i programja különösen érdekes ebben a történetben. Délelőtt 10:45-re hirdettek meg egy beszélgetést Európa energiaellátásának diverzifikálásáról, Görögország szerepéről és a Vertikális Gázfolyosó jelentőségéről; a programban Alexandros Exarchou, az AKTOR-csoport vezetője szerepelt előadóként. Nem valamilyen elvont, Romániától távoli görög energetikai kérdésről volt szó: a Vertikális Gázfolyosó célja, hogy a Görögországba érkező, többek között amerikai LNG észak felé, Bulgárián és Románián át további közép- és kelet-európai piacokra, valamint Moldovába és Ukrajnába juthasson. Vagyis pont akkor, amikor a román szenátus energiaügyi bizottságának elnöke Mykonoson ismeretlen befektetőkkel beszélt ismeretlen témában és ismeretlen eredménnyel, Athén közelében nyilvános előadást tartottak egy olyan gázszállítási útvonalról, amelynek Románia is része.

Sőt! Az aznapi meghívottak névsora sem mellékes. Az Economist programjában szerepelt Kimberly Guilfoyle, az Egyesült Államok görögországi nagykövete, aki az amerikai–görög kapcsolatok biztonsági és gazdasági jelentőségéről beszélt; mellette mások között Enrico Letta volt olasz miniszterelnök, Anne Applebaum történész és újságíró, valamint Gus Bilirakis amerikai kongresszusi képviselő neve is megtalálható. A szervezők által közzétett előadói programban viszont nem szerepel romániai energiaügyi politikus, ahogy Antal Lóránt neve sem található benne. Romániának tehát nem sikerült előadói szinten szerepelnie ezen a jelentős konferencián, és Antalnak kisebb dolga is nagyobb volt, hogy ezzel törődjön.

A szintén július 8-i RENPOWER-konferencia programjában pedig a megújuló energetikai beruházások finanszírozása mellett a villamos hálózat fejlesztése, a megújuló energia hálózati integrációja, a határokon átnyúló összeköttetések és az energiatárolás szerepelt, a panelben név szerint említve Romániát, és a szenátus energetikai bizottságának elnöke erre sem áldozott az idejéből. Ez már a mulasztás kérdését is felveti, ugyanis a villamosenergia-hálózatok felújítása, a kontinens különböző országainak összekapcsolása és az energiatárolás mind olyan kérdések, amelyek ügyében az Európai Parlament pont a napokban tett javaslatokat a jogszabályi környezet alakítására és az engedélyezés megkönnyítésére.

A háromnapos Economist-konferencia energiaügyi súlyát mutatja, hogy másnap, július 9-én külön délkelet-európai és kelet-mediterrán energetikai blokkot is tartottak. A program Görögország, Bulgária, Ciprus és Moldova energiaügyi miniszterét sorolta fel, majd az ExxonMobil Europe, az Energean és több görög energetikai vállalat vezetőit. Romániai miniszter, politikus vagy bizottsági elnök ezen a közzétett előadói listán sem szerepel.

Mindebből egyenesen következik, hogy Antalnak inkább Athénban kellett volna lennie, vagy legalábbis közben kellett volna járnia azért, hogy a konferencia ne menjen le úgy, hogy román állami szereplő nem kap szót rajta, ahelyett, hogy állítólagos "befektetőkkel" tárgyaljon ismeretlen befektetésekről, ismeretlen eredménnyel. Antal Lóránt felelőssége és mozgástere annál is nagyobb, mivel Romániában jelenleg ügyvezető kormány van. Mivel az energiaügyi miniszter lemondott, a hatáskörét Ilie Bolojan ügyvezető miniszterelnök vette magához, jóval közvetlenebb kapcsolat jöhetett volna létre közte és az ügyvivő miniszter között ebben az ügyben is, amennyiben Antal megpróbálta volna betölteni a szakminiszter kiesésével keletkezett űrt.

Vicces, hogy Antal most sem ezen két konferencia valamelyikével próbált kimászni a kommunikációs slamasztikából. Ez azt jelenti, hogy nem is tudott ezekről a konferenciákról, és azóta sem értesült róluk. Talán a szüleim baráti köre is jobban érdeklődik az energiapolitika iránt, mint az állandóan energiaüzemi látogatásokról és hasonlókról posztoló Antal Lóránt.

Arról pedig az RMDSZ kellene számot adjon - már ha megkérdezné valaki -, hogy miért kapnak olyan megbízásokat a politikusai, amelyeknek látványosan semmi köze a magyar kisebbség érdekvédelméhez. Úgy látszik, ebben olyan jól állunk, hogy most már a román többségnek kell költsönadjunk kompetens humán erőforrást, még más területeken is.  Habár nagy kérdés, hogy Antal Lóci mennyire kompetens energiapolitikai kérdésekben - talán a fatüzelés terén? 

Antal Lóci kirándulni jár, miközben az Azomureșben felhalmozott műtrágya és ammónia bármikor felrobbanhat a legnagyobb lélekszámú magyar közösségnek otthont adó Marosvásárhelyen. Az Azomureșt ma egy energiapolitikai döntés tartja életben, tehát egy energiaügyekkel megbízott honatyának nemhogy „lenne dolga” vele, hanem valószínűleg ő van a legjobb pozícióban ahhoz, hogy a Romgaz-átvétel feltételeit és a 2027-es újraindítás technológiai irányát számon kérje. A biztonsági kérdéseken túl a dekarbonizációs kérdésekkel is kellene foglalkozni, és mindez közvetlen érdekérvényesítés lenne, nyugodtan nevezhetjük nemzeti érdeknek.