Csoda történt! Magyarul szólaltak meg a román parlamentben!

Kedves olvasóink, magyarok Erdélyben, a határon túl és a nagyvilágban: olyan csoda történt, amire senki sem számított. Miközben szerte a nagyvilágban tombol a szuverenizmusba oltott, nacionalizmussal sűrített, rosszindulattal fűszerezett ostobaság és idiotizmus, addig Románia előrelépett az európai úton, de akkorát, hogy hétmérföldes csizmával sem tudjuk utolérni. Megtörtént az, amire 2026-ban senki nem mert volna egy lyukas fillért sem feltenni – már ha maradt volna fillérünk a bani helyett, és volna fölös banink az RMDSZ által is támogatott áfaemelések, valamint adó- és illetékemelések után. Az történt ugyanis, hogy a román képviselőházban magyar szavak hangzottak el. Ékes magyar nyelven. És a plafon a helyén maradt.

Az RMDSZ ugyanis benyújtott valamiféle törvénymódosítást, amely szerint azokon a településeken is lehessen használni a kisebbségi magyarok nyelvét, ahol a mieink aránya nem éri el a húsz százalékot. Ez persze olyan fölöslegesség, mint nagybányai származású budapestiként Románia-szakértőnek lenni, amikor még a legnagyobb románok sem értik ezt a mirotikus tájat, de most ne nézzük az ajándékba sem kapott kecses ló fogsorát, hanem örvendezzünk, mert a magyar nyelvhasználatra vonatkozó szabályokat ott sem tartják be, ahol a magyarság aránya száz százalék. Maradjunk azonban a témánál: magyar szó hangzott el a képviselőházban, pedig Hunor óta tudjuk, hogy ott bizony nemhogy a húsz, hanem a sokkal kevesebb százaléktól is messze vagyunk; éppen csak megütjük az ötöt, ha összefogunk, és mindannyian a tulipánra pecsételünk. De vissza a témához, miért rángat engem a figyelmem, a dühöm és az igazságérzetem a cinizmus felé? – nem is értem, hiszen magyarul beszéltek a román deputátszobában.

A törvénymódosítás vitáján felszólalt ugyanis Dan Tanasă, a magyar nyelv esküdt ellensége és Moszkva kitűnő barátja – a kognitív disszonanciát Viktor Orbán magyarázza el Gajdics Ottó hangján –, szóval Dan Tanasă azt mondta magyar nyelven:

„Itt nem Magyarország. Itt Románia. Oké?”

Igaz, ezeket nem a lelkünket simogató szavaknak szánta, de hát hozzászoktunk már ahhoz, hogy ajándék lónak ne nézzük a fogsorát. Nem is kérjük számon soha egypártunkat, amelynek részéről minden nap ajándék, amit magyarként még megélhetünk, csendes imát sírunk felett majd a lebontott nagyváradi premontrei templom helyén tessék elmondani: emlékezzünk az igazakra, khm, khm.

Szóval Dan Tanasă, az az ember, aki rommá perelte Székelyföldet, és nemcsak azért, mert valahol ékezetes betűket látott, most magyarul szólalt meg a parlamentben. Riogatásparanoiánk azonban nem áll meg ennyinél: a műsort az RMDSZ-es korifeusok kezdték osztani a közösségi médiában, ahol az „Igaz-e, hogy Dan Tanasă utálja a magyarokat?” költői kérdéssel fordulva szavazóikhoz orrba-szájba nyomták a videót, erre rácsatlakozott a csicskamédia, mi pedig most nyeljük, mint alulfizetett útszéli szakmunkás a majonézt – legalább lesz valami meleg a gyomrunkban.

Pedig örülnünk kellene, hiszen Dan Tanasăt elkapta a magyarok istene, meg is világosította, és ha már elindult a magyar nyelvtanulás rögös útján, akkor segítenünk kellene neki. Például megtaníthatnánk a „Vesszen Trianon!”, esetleg az „Otthagyta, mint Szent Pál az oláhokat” rigmusokra és mondásokra, amíg magyar képviselőink is eljutnak oda, hogy bár egyszer, bár egyetlenegyszer megengedjenek maguknak három magyar szót a képviselőházi emelvényről, ha már az adóinkat megemelték. Milyen szép is lenne, ahogy Antal Lóci a szenátusi szószékről kiprédikálja három szóban: „Adót emelünk Székelyföldön!” Hát nem rögtön jobb az ember kedélye, amikor saját anyanyelvén basszák seggbe? De végül is mi vagyunk azok, akik négyévente lehajolnak a szappanért, úgyhogy mégiscsak köszönjük, Dan Tanasă. Csodálkozva nézem azonban, hogy senkinek nem jut eszébe beperelni ezt a román nackót a saját fegyverével, mondván, megszentségtelenítette a román parlament alsó és felső házát, a parkolót és a vécésnénit, mert a lovak nyelvén szólalt meg. Akiket majd úgyis lelövünk, ugye?

Vagyunk tehát mi, lovak, a saját nyelvünkkel, amelyet most egy román magyargyűlölő putyinista használ lelkesen arra, hogy minket leteremtsen. Nekünk persze ez sem jó, de az sem jó, amikor Drulă posztol magyarul, és sehogy sem jó, mert ha a mieink nem szólalnak meg magyarul, akkor senki se tegye.

A mieink pedig következetesek: nem szólalnak meg magyarul.

Viszont egy aprócska, de hatásos manipulációs technika mellett ne menjünk el. Az ügyből sajtóhírt készítő Transtelex hivatkozza is a hír forrását, az Adevărul román napilap online kiadását. Abban viszont az is szerepel, hogy a frappáns és igazán kemény választ nem valamelyik RMDSZ-es intézte Tanasăhoz, hanem az USR-s Alexandru Dimitriu:

„Într-adevăr, ţi se întoarce stomacul pe dos când auzi un extremist, un xenofob cum îşi bate joc de instituţia Parlamentului, cum o foloseşte ca tribună pentru a propaga ura din România. Şi nu este singurul de la AUR care face acest lucru. Sunteţi de o ticăloşie cruntă, apăraţi un criminal, pe Călin Georgescu, şi veniţi să daţi nouă lecţii. Călin Georgescu este un mafiot de ultima speţă. (...) Este anormal ca parlamentari ai României să sprijine mafia lui Călin Georgescu şi românii trebuie să vadă acest lucru.”

Magyarul:

„Valóban felfordul az ember gyomra, amikor azt hallja, hogy egy szélsőséges, idegengyűlölő miként gúnyolja ki a Parlament intézményét, és hogyan használja szószékként a romániai gyűlölet terjesztésére. Ráadásul nem ő az egyetlen az AUR-ban, aki ezt teszi. Elképesztően aljasak: egy bűnözőt, Călin Georgescut védelmezik, aztán idejönnek, hogy kioktassanak minket. Călin Georgescu a legalja maffiózó. (…) Elfogadhatatlan, hogy román parlamenti képviselők Călin Georgescu maffiáját támogassák, és ezt a románoknak is látniuk kell.”

A Transtelex híréből viszont ez a rész teljesen kimaradt – mintha minden román ellenünk lenne, és csak a hős RMDSZ küzdene egymagában az oroszlánnal.

A javaslat egyébként „pentru respingere”, vagyis az elutasításáról szóló indítványként került a Képviselőház elé - tiszta szerencse, hogy az AUR-ral és az SOS-szel közös szavazás révén a Szövetség megőrizhette háznagyi pozícióját. Emiatt a szavazáskor annak, aki a javaslatot el akarta utasítani, az IGEN, míg annak, aki továbbvitte volna, a NEM gombbal kellett voksolnia. Így alakult ki a végeredmény. Amint látható, a harminc jelen lévő USR-s képviselőből huszonkilenc megszavazta az indítványt, a harmincnégy jelen lévő liberálisból pedig huszonnyolcan tettek ugyanígy. Egy USR-s tartózkodott, két PNL-s pedig az elutasítás ellen voksolt.
Ez viszont nem férne bele abba a képbe, ahol Kelemen Hunor Sorin Gridnenauval akarna közösen kormányozni, így az erdélyi médiatérben sem kap figyelmet.