A tökéletes AUR-lépés: újra pályán a Cotroceni-válogatott, Simion kihagyja a meccset

Ma, október 5-én Romániában újabb kormányalakítási fordulót tartanak: Nicușor Dan szövetségi kapitány behívta a keretet, amely majdnem változatlan a korábbihoz képest, így más játékstílusra, több gólra vagy kevesebb sárga és piros lapra aligha lehet számítani. A hétfői fordulónak ugyanakkor kétségkívül van egy érdekes mozzanata: George Simion, az aranymezesek első embere lemondta a részvételt. Nem sérülés miatt, hanem mert az államfő szerinte nem érdemli meg, hogy személyesen megjelenjen nála. A csapatot azért elküldi: a bojkott csak a kapitányra vonatkozik, a többieknek be kell menniük az öltözőbe, és átadniuk az üzenetet.

Az irónián túl: kommunikációs szempontból tökéletes lépés, és ismét olyan, amelyet a mainstream pártok közül többen is megtehettek volna korábban, ráadásul saját politikai indokaik alapján. A PNL például azután, hogy az elnök Bolojan helyett másokkal próbálta megoldani a kormányalakítást, az USR pedig akár a rendszerrel szembeni fellépés címén, de alapvetően azért is, mert az embereknek elegük van abból a balhéból, amelyet a politikusok kevertek ki maguknak, és amelyből öt hónap alatt sem tudtak kievickélni. Ma éppen öt hónapja, hogy megbukott a Bolojan-kormány, azóta pedig Románia úgy várja a teljes jogkörű kabinetet, mint a stadion közönsége a gólt egy olyan meccsen, amelyen mindenki a játékvezetővel veszekszik. Simion ebben a fásult hangulatban érezte meg ismét, hogyan lehet egyetlen mozdulattal elvinni a figyelmet. Hétfő délelőtti üzenetében „cotroceni-i trónbitorlónak” nevezte Nicușor Dant, és közölte, hogy nem vesz részt a konzultáción. Az AUR küldöttségének előrehozott választásokat kell követelnie, valamint azt, hogy az államfő állítsa le a „bilincsek színjátékát”. Simion fenntartotta azt a feltételét is, hogy pártja addig nem szavaz meg új kormányt, amíg Călin Georgescut szabadon nem engedik.

A mondat végére oda lehetne képzelni egy „és különben is, basszátok meg” fordulatot — ezt nem mondta, de a gesztus politikai üzenete nagyjából ez. Aki hónapok óta ugyanazokat az arcokat látja ugyanazokat a feltételeket ismételgetni, annak könnyű eladni, hogy végre valaki felállt az asztaltól. Az AUR közben nem vonul ki a folyamatból: Dan Dungaciu és Petrișor Peiu képviseli a pártot a találkozón, Simion pedig így egyszerre lehet kívül és belül, egyszerre utasíthatja el a műsort és tarthatja bent a saját embereit. A közönség 99 százalékának elege van az egészből, az egy százalék pedig legyen a publicisztikai hibahatár; Simion pedig gondosan ügyel arra, hogy ebből az elégedetlenségből neki jusson a legnagyobb szelet.

A délutáni menetrend ettől még halad tovább: a PSD-t 14 órára várják, az AUR-t fél háromra, a PNL-t háromra, az USR-t fél négyre, az RMDSZ-t négyre, utánuk pedig a kisebbségi frakció és a további parlamenti csoportok következnek. Az államfő a konzultációk után új miniszterelnök-jelöltet kíván megnevezni. Eugen Tomac, Adrian Veștea és Siegfried Mureșan sikertelen kormányalakítási kísérlete után ez már a negyedik nekifutás: lassan külön bajnokságot lehet rendezni a kijelölt, de kormányig el nem jutó miniszterelnököknek.

A PSD továbbra is Sorin Grindeanut jelöli, és olyan kormányt akar támogatni, amelyben maga is részt vesz. A PNL nem készül új névvel, hanem megvárja az államfő jelölését, majd annak alapján dönt. Bolojan korábban nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy a liberálisok ellenzékből is adjanak beiktatási szavazatot egy kabinetnek, ha ezzel feloldható a patthelyzet. A párton belül ugyanakkor vannak, akik a PSD-vel közös kormányzásba is visszamennének, míg a Bolojanhoz húzó tábor inkább a kívülről adott támogatás lehetőségét mérlegeli. A liberális öltözőben tehát nemcsak a taktikai táblát nézik, hanem azt is, ki ülhetne le a kispadra a következő szezonban. Az USR álláspontja ennél szűkebb mozgásteret hagy: Dominic Fritz előrehozott választásokat sürget, és jelezte, hogy pártja beszélni fog az új jelölttel, de nem vesz részt PSD-s minisztereket felvonultató kormányban, és olyan kabinetet sem szavaz meg, amelyet a PSD fedőszervének tart. A PNL és az USR tehát egyaránt várja, kit húz elő Nicușor Dan, de ebből nem következik, hogy bárkit megszavaznak. A reformista oldal még próbálja meghúzni azt a határt, amelyen túl a kompromisszum már a saját politikai hitelének felszámolását jelentené.

A sajtóban közben újra előkerültek a lehetséges kompromisszumos nevek. A Libertatea vasárnap esti értesülése szerint Grindeanu mellett Alexandru Nazare pénzügyminiszter, Leonardo Badea jegybanki első alelnök és Dan Motreanu liberális európai parlamenti képviselő is szerepel az államfő listáján. Nazare mögé a lap forrásai szerint a PNL is felsorakozhatna. A névsor tehát bővülhet, de a parlamenti többség ettől még nem nő ki magától a cotroceni-i parkettából: a jelölt mellé szavazat is kell, és éppen abból van a legkevesebb szabadon mozgatható darab.

Az RMDSZ eközben tovább keresi azt a kényelmesnek ígérkező széket, amelyről mindenki felé lehet magyarázni a felelősségteljes kompromisszumot. A TVR hétfő reggeli összefoglalója szerint a szövetség akár egy kisebbségi PSD-kormány támogatását is elképzelhetőnek tartja, AUR- vagy SOS-támogatás nélkül. Papíron tehát akadnak konstrukciók, csakhogy a matek itt is kellemetlenül beleszól a szép mondatokba: a TVR számítása szerint a PSD, a PNL és az RMDSZ együtt 235 parlamenti szavazatot tudna felmutatni, mindössze kettővel többet a szükségesnél. A PNL–USR–RMDSZ és a kisebbségi frakció együtt viszont csak 184-et, miközben a Mureșan-kabinet ténylegesen 182 támogatónál állt meg.

Nincs könnyű helyzetben a reformista oldal, mert a politikai küzdelem egyik leghasznosabb trükkje az, amikor a válság előidézői átöltöznek béketeremtőnek, majd a másik félen kérik számon, miért nem hajlandó végre velük megegyezni. Az Antena 3, a România TV, a Realitatea és a hasonló politikai tévécirkuszok világában különösen jól működik az a történet, amelyben a kompromisszumot elutasító PNL és USR válik a probléma főszereplőjévé, a PSD pedig már csak aggódva várja, hogy valaki végre megengedje neki az ország megmentését. Ennek ugyanaz az áldozathibáztató szaga van, mint amikor az orosz–ukrán háborúban a megtámadott félen kérik számon, miért nem enged: a PSD és az AUR hozzájárult a kormány megbuktatásához, majd a reformistáknak kell magyarázkodniuk, amiért nem sietnek vissza ugyanabba a konstrukcióba.

A választási menekülőút ráadásul nem feltétlenül oda vezet, ahová a reformista szavazó szeretné. Az INSCOP szeptember 1–7. között készült felmérésében a pártot választó megkérdezettek között az AUR 39,7 százalékon állt, a PSD 18,7-en, a PNL 16,3-on, az USR pedig 9-en. A liberálisok májusban még 20,3 százalékot értek el, az USR pedig áprilisban 12,7-et. A tavaszi lendület tehát nem vitte őket egyre magasabbra: a PNL a májusi kiugrás jelentős részét elveszítette, az USR összesített támogatottsága pedig szintén gyengébb a tavaszinál. A biztos részvételt ígérő, pártot választó szavazók között valamivel jobb a kép, ott a PNL 17,2, az USR 11,4 százalékon áll, de az AUR ebben a körben is 40,2 százalékot kapott. Ezért az előrehozott választás jelenleg korántsem biztos recept egy erős reformista parlamenti tömbre. Simion pontosan ezért követeli ilyen jókedvűen: neki a felborult asztal mellett is terem az eredmény, miközben a többiek azon vitatkoznak, ki tegye vissza rá a terítőt. Nicușor Dan új jelöltet ígér, a PSD ugyanazt a Grindeanut kínálja, a PNL és az USR a politikai hitelét próbálja megőrizni, az RMDSZ pedig a következő minisztérium megkaparintását keresi, az erdélyi magyarság érdekei itt már rég nem játszanak szerepet. A közönség közben már régen nem szép játékot vár, hanem azt, hogy valaki végre képes legyen befejezni ezt a meccset — és éppen ez az a hangulat, amelyből az aranymezesek akkor is pontot szerezhetnek, ha a kapitányuk be sem megy a stadionba.

Ugar