Az SZVR már nem is titkolja: a Balti tenger az új célpont

Alig pár napja írtuk meg azon helyszínek listáját, amelyek célpontjai lehetnek egy újabb orosz támadásnak; itt pedig a Svédországhoz tartozó Gotland szigetét is megemlítettük, aminek jelentős geostratégiai fekvése adja fontosságát – NATO-berkekben a mai napig él a mondás, hogy a Gotland szigetről uralni lehet a Balti-tengert. Orosz szempontból pedig: ha a Balti-tengert sikerül blokkolniuk a nyugati hajók előtt, akkor a balti államok aligha tudnának hosszú távon ellenállni egy orosz offenzívának.

Nos, ilyen előzmények után jó lesz, ha odafigyelünk az Oroszok Külföldi Hírszerző Szolgálatára (SZVR), a szervezetre, amely, miután a magyar választások kapcsán is világosan jelezte, hogy nem engedi ki markából az Orbán segítségével gyarmatosított Magyarországot, most egy újabb közleményben jelezte, hogy a Balti-tenger is Moszkva tervei között szerepel. Ráadásul, ahogy arra már volt példa korábban is, amikor Putyin úgy hivatkozott Donbaszra, hogy közben elismerte az orosz akciók ottani jelenlétét 2014 és 2022 közötti időszakban – amit korábban, például budapesti találkozásokon Orbánnal az oldalán tagadott a magyar Parlamentben –, nos, az SZVR most alig burkoltan beismerte, hogy bizony az orosz állam tényleg működteti az árnyékflottát olajcsempészet céljából.

Az Orosz Külföldi Hírszerző Szolgálat sajtóirodája közleményt tett közzé, amely szerint Nagy-Britannia közvetlen akciókra készül az orosz „fantomflotta” ellen a Balti-tengeren. A közlemény szerint Londonnak formális indok kell a „tömeges razzia” megindításához:

„A britek két lehetséges casus bellit dolgoznak ki. Az első – hogy egy „nem kívánt” olajszállító hajót baleset érjen valamelyik keskeny hajózási csatornában (például egy szorosban). Az olajtermékek kiszabadulása és a hajózási útvonal blokkolása, London becslése szerint, „elegendő okot” adna a NATO-országoknak egy precedens létrehozására az „extraordinárius hajóellenőrzésre”; amely során a biztonsági és környezetvédelmi előírásoknak való megfelelést vizsgálnák"

– magyarázza az SZVR közleménye, és egyből adott a kérdés: ha nem szállítana kőolajat az illető hajó, akkor miért is ömlene az a tengerbe?

„A második forgatókönyv egy olajszállító felgyújtását tervezi, miközben egy Oroszországgal baráti ország kikötőjében rakodnak. Feltételezik, hogy a tűz jelentős károkat okoz a kikötői infrastruktúrában és átterjed más hajókra is, ami nemzetközi vizsgálatot indokol. London szándéka, hogy mindkét merénylet végrehajtását az ukrán biztonsági erőkre bízza”

– a legravaszabb mondat: Moszkva általában azt csinálja, hogy azzal vádolja meg ellenségeit, amit ő maga tett, tesz vagy tenni fog. Az, hogy a Kreml szerint London majd az ukrán erőkre bízza a merénylet végrehajtását, több célt is szolgálhat. Erősíti azt a narratívát, miszerint az Északi Áramlatot az ukránok robbantották fel, és – figyelem! – a Kreml jogfilozófiája alapján ez indokot jelenthet arra, hogy a „nemzetközi ukrán terrorizmus” ellen katonai erővel lépjenek fel a Balti-tengeren.

Köztudott tény, hogy az orosz fantomflotta hajói nem felelnek meg a nemzetközi működési szabványoknak, és különösen nem biztonságosak, főleg a Balti-tenger kemény körülményei között. Ha a közeljövőben bármely, a Kreml nyugati szankciók megkerülésére használt hajó elsüllyed a tenger közepén, és környezeti katasztrófát okoz, Maria Zaharova azonnal a „brit titkosszolgálatok által irányított ukrán fegyveresek provokációjáról” fog kiabálni, és természetesen hivatkozni fog az Orosz Szövetségi Hírszerző Szolgálat közleményére. Az SZVR közleménye teljesen kifordítja a helyzetet: úgy állítják be, mintha Moszkva semmilyen törvényt nem sértene, és hogy a nyugati országok által bevezetett szankciók és azok végrehajtásának ellenőrzése, beleértve a fantomflotta tevékenységének megakadályozását, teljesen illegális intézkedések lennének.

Mit mutat mindez együtt?

Az orosz kőolajvezetékek és szivattyúállomások ellen intézett egyre gyakoribb ukrán dróntámadások miatt az orosz kőolajeladások 13 százalékkal estek vissza – és ebben nincsenek benne a szankciók hatásai. A kőolaj ára nem emelkedett az egekbe, ahogy azt Putyin várta az Irán–Izraeli háború után, az orosz költségvetési bevételek pedig egyre csak apadnak. Hiába a propagandisták által tetszetős GDP-számok, azok csak számok maradnak egy Excel-táblázatban. Hiába állítasz elő havonta X darab 9 ezer dolláros rakétát, hogy azokat egy hónap múlva ellődd Ukrajnában – ezekből nem lesz gazdasági növekedés, és Oroszország belépett abba a fázisba, amikor a hadigazdaságra való átállás társadalmi árait meg kell fizetnie. A Magyarországnak nevezett csatlósállam segítsége a szankciók kijátszásban egyre kevésbé tartható, különösen mióta a nemzetközi sajtóban is megjelentek az erről szóló bizonyítékok, magyarul pedig egyedüliként az UGAR infó közölte eddig – ajánljuk az olvasók szíves figyelmébe!

Ilyen körülmények között az árnyékflotta által célba juttatott kőolajszállítmányok – pontosabban az ebből származó bevétel – a korábbinál is fontosabb tétel a Kreml pénztárcájában, a nemzetközi piacokra pedig csak a Balti-tengeren keresztül tudnak kijutni. Ez az oka annak, hogy Oroszország szeretne nagyobb, lehetőleg totális kontrollt gyakorolni ezen a térségen; ehhez pedig a burkolt (egyelőre burkolt, az eddigi tapasztalataink alapján később majd egészen nyíltá váló) fenyegetéseket vet be. Az SZVR fent ismertetett közleménye ennek a folyamatnak a jelentős lépése.

Előre készíti a terepet egy olyan aktív intézkedéshez, amely valószínűleg nagy botrányt okoz majd a nyugati világban; ezt a cselekményt persze Moszkva hajtja végre és tagadni fogja az abban való részvételét. A nyugati putyinisták ebben is Putyin segítségére sietnek, az SZVR jelen közleményére hivatkozva (különösen, ha azt majd nyugatinak álcázott lapokban is lehozzák, ahogy azt a geostratégiai jelentőségű kérdésekben szokták tenni, például Magyarország jövőbeni szerepéről Oroszország oldalán - *lásd erről szóló cikkünket*!), se szeri, se száma nem lesz azoknak a közösségi médiás posztoknak, amelyekben az ukránokat hibáztatják a felgyulladt kikötőért, a tonnányi kőolajat a tengerbe engedő hajókért stb.

A Balti-tenger tehát orosz szemszögből jó okkal szerepelhet Putyin kívánságlistáján; idő kérdése, hogy a svédországi, finnországi vagy dániai orosz kisebbség elnyomása annyira feldühítse a Kremlt, hogy elinduljon a már jól ismert „felszabadító” speciális operációjára. Az SZVR nem véletlenül nevezi meg Londont, mint ennek az „oroszellenes akciónak” értelmi szerzőjét, de abban biztosak lehetünk, hogy a minden bizonnyal hamarosan bekövetkező orosz agresszív cselekménynek nem Anglia és nem London lesz az elsődleges célpontja. Ahhoz a brit hírszerzés és a brit hadsereg, a brit–amerikai kapcsolatok túlságosan erősek, hogy velük ténylegesen ujjat húzzon a Kreml. Maradnak a kisebb északi államok, mint célpontok - legalábbis az első körben.

Ukrajna beszorítása:

Az SZVR közleménye minden különösebb erőfeszítés nélkül felfedi előttünk a Kreml valós és középtávú céljait, ezek pedig Ukrajna beszorítása. A történet jelenleg így néz ki: a nyugati szövetségesek és Ukrajna aggódva figyeli a szeptember közepére beharangozott orosz–belorusz közös hadgyakorlatot, amely, minő véletlen, a Zapad fedőnevet viseli. A 2022-ben megindított teljes körű orosz katonai agresszió megindítása is „hadgyakorlatnak álcázták”.

Délről Ukrajnát pedig a Kreml hű szövetségese, Magyarország szorongatja: folyamatos fenyegetések, az áramellátás megszüntetésével való zsarolás, a kárpátaljai légvédelem elleni magyar kémkedés, a Munkács elleni orosz légicsapás – Ukrajnának energiát, figyelmet és katonai-hírszerzési erőforrásokat kell elvonnia a Donbászból, hogy a magyar fenyegetést kézben tudja tartani és időben semlegesíteni tudja.

Ehhez csatlakozik a Balti-tengeri orosz fenyegetés, amely a szövetségesek részéről újabb energiákat köt le. Olyan országok számára jelent ez fenyegetést, amelyek Ukrajna legelszántabb támogatói közé tartoznak: Anglia, Lengyelország, Svédország, Finnország és Dánia.

Oroszország nem akar békét. Soha nem is akart. Oroszország háborút, lehetőleg világháborút akar, Ukrajna államiságának teljes felszámolását, az ukrán nép teljes kiirtását, és minimum az egykori szovjet befolyási övezet visszaállítását Kelet-Berlinestől kezdve, mindenestül.