Az EU legjobbja lettünk a hiánycsökkentésben, de ennek könnyen vége lehet

Románia csökkentette a legnagyobb mértékben a költségvetési hiányát az egész EU-ban 2026 első negyedévében – 7,5-ről 3,6 százalékra, közel négy százalékpontos zuhanás. Ez kőkemény teljesítmény, és ki kell mondani, kellett hozzá Bolojan is, akármennyire sem szeretjük. Meg kellett hozzá a lakosság is, amely tűrte a megszorítást. A csavar viszont fájdalmas: Bolojant pont akkor buktatták meg, amikor az állami kiadásokhoz nyúlt volna – és a mostani kormányválság épp azt a hiányt temetheti vissza, amit ilyen keservesen lefaragtunk.

A kedden közzétett Eurostat-adatok szerint Románia csökkentette a legnagyobb mértékben a szezonálisan kiigazított költségvetési hiányát az egész Európai Unióban 2026 első negyedévében: a mutató 7,5 százalékról 3,6 százalékra esett a GDP arányában, közel négy százalékpontos zuhanás egyetlen negyedév alatt. Ez nem kis eredmény. Miközben az uniós átlag csak 3,4-ről 3,1 százalékra mérséklődött, mi az egész mezőnyt leköröztük – egyedül Szlovákia produkált hasonlót (7,2-ről 3,4 százalékra). Ahhoz a 2024 végi állapothoz képest, amikor Románia egy tátongó, az EU-ban a legnagyobb költségvetési lyukkal nézett szembe, ez látványos fordulat.

Ehhez a fordulathoz kellett Bolojan is – akármennyire nem rajongunk érte. Az ő ügyvezető kormánya kezdte meg azt a fiskális fegyelmet, amely nélkül ma nem az EU éllovasaként emlegetnének minket a hiánycsökkentésben, hanem a bóvli besorolás szélén billegő rossz példaként. De nemcsak Bolojan kellett hozzá. Kellett az a lakosság is – a munkavállalói és a vállalkozói réteg egyaránt –, amely fogcsikorgatva tűrte a megszorításokat. Tűrte, mert azt ígérték neki: türelem, mindjárt sorra kerül az állami szektor is. Hogy ne csak a magánember és a cégtulajdonos húzza össze magát, hanem végre az a bizonyos felpuffadt államapparátus is, amelyben évtizedek óta folyik el a közpénz.

Itt következik a történet legkeserűbb fordulata, az a fajta, amit csak Románia tud igazán jól előadni. Bolojant pontosan akkor buktatta meg a PSD és az AUR, amikor nekilátott volna az állami kiadások reformjának is. És értsük jól, miről beszélünk: itt nem nyugati sztenderdekről volt szó, nem valami könyörtelen elszámoltatásról vagy a közigazgatás radikális karcsúsításáról. Egyszerűen csak arról, hogy egy kicsivel kevesebbet lehetett volna lopni, mint addig. Ennyi. Ez a „kicsivel kevesebb" viszont már túl sok volt Grindeanunak és társainak. Mert a magánember megszorítása rendben van, azt a PSD is végignézi tapsolva – de amikor a reform a saját portájukat, a saját hálózataikat, a saját közpénzcsatornáikat kezdte volna súrolni, ott hirtelen elfogyott a hazafias felelősségtudat, és jött a bizalmatlansági indítvány.

Az eredmény pedig borítékolható. A mostani, hetven napja húzódó kormányválság szép csendben visszatemetheti azt a hiányt, amit ilyen keservesen, a lakosság bőrén lefaragtunk. Mert amíg nincs teljes jogkörű kormány, nincs, aki folytassa a konszolidációt, nincs, aki átvigye a reformokat, és nincs, aki megvédje az eddigi eredményt. A fiskális fegyelem olyan, mint a diéta: hónapokig tart, amíg lefogysz, és két hét lazsálással visszaszedsz mindent. A politikai vákuum pedig a lehető legdrágább lazsálás.

Azért ne dőljünk hátra: a kép nem makulátlan. Ugyanez az Eurostat-jelentés árulja el, hogy Románia államadóssága átlépte a 60 százalékos maastrichti küszöböt – 59,3-ról 60,1 százalékra kúszott a GDP arányában, ami 1169 milliárd lejt jelent. Vagyis miközben a hiányt fékeztük, az adósság tovább hízott, és éves összevetésben Románia a negyedik legnagyobb adósságnövekedést produkálta az EU-ban. A hiánycsökkentés tehát valós, de törékeny: egy megbicsakló pálya, nem egy befejezett siker. Az Európai Bizottság előrejelzése sem hízelgő: a fiskális konszolidáció és a magas energiaárak együtt lenyomják a fogyasztást, a gazdaság idén gyakorlatilag stagnál, a beruházásokat pedig épp a belpolitikai bizonytalanság fékezi. Magyarul: a politikai válságnak nemcsak morális, hanem forintosítható ára is van. Az összehasonlításban mi jobban állunk, mint hinnénk: a legnagyobb hiányt most Bulgária görgeti (7,6 százalék), mögötte Magyarország (6,6) és Lengyelország (5,9). Vagyis a régió több nagy állama is bőven a mi mostani szintünk fölött van – csak épp ők nem estek át közben egy önmaguk okozta kormányválságon, amely az egészet visszafordíthatja.

Románia tehát képes a fegyelemre – ezt most fekete-fehéren, uniós statisztikában bizonyítottuk. A lakosság képes az áldozatra, ha hisz benne, hogy a teher igazságosan oszlik meg. Egyetlen dologra nem képes a rendszer: elviselni, hogy a megszorítás a politikai osztály saját húsába is belevágjon. Amint a reform elérte volna azt a pontot, ahol Grindeanuék zsebe is megérezte volna, azonnal működésbe lépett az önvédelmi reflex – és megbuktatták azt, aki csinálta. Így most ott tartunk, hogy az EU legjobb hiánycsökkentője vagyunk – papíron –, miközben épp azon dolgozik a hazai politika, hogy ezt az eredményt a lehető leggyorsabban eltapsolja. A lakosság kifizette a diéta árát, aztán a szakácsot elzavarták, mielőtt az étrend a vezetőség asztalára is kiterjedt volna. A hiány pedig türelmesen vár – tudja, hogy hamarosan visszahívják. Ez Románia 2026-ban: két lépés előre a számokban, egy hátra a politikában – és a végén a szokásos gyanú, hogy a hátralépés volt az igazi cél.

Felhasznált források: G4Media, Eurostat, Calea Europeana, Európai Bizottság, Romania Insider