Az OPEC első buktája: az Emírségek olajtermelése az egekbe ugrott
Az Egyesült Arab Emírségek (EAE) júniusban napi 3,8 millió hordó fölé emelte kőolajtermelését – ez az ország történetének második legmagasabb havi kitermelési szintje. Ez az ugrás mindössze néhány héttel azután történt, hogy az ország május 1-jén hivatalosan is kilépett az OPEC-ből, illetve az OPEC-hez kapcsolódó, kibővített szövetségből, az OPEC+-ból.
Ahhoz, hogy megértsük, miért fontos ez a lépés, érdemes tudni, mi is az az OPEC. Ez egy szervezet, amelybe a világ jelentős olajtermelő országai tartoznak; a tagok közösen döntenek arról, mennyi olajat termelhet ki egy-egy ország. A cél, hogy a kínálatot mesterségesen alacsonyan tartva az olaj ára magasan maradjon – ez ugyanis minden tagországnak nagyobb bevételt jelent minden egyes eladott hordó után. A júniusi termelés 2020 áprilisa óta a legmagasabb volt, és jelentős ugrást jelent a kilépés előtti, napi körülbelül 3,4 millió hordós szinthez képest. Az Egyesült Arab Emírségek április 28-án jelentette be kilépését az OPEC-ből és az OPEC+-ból is, arra hivatkozva, hogy nagyobb termelési rugalmasságra van szüksége, ezzel pedig a valaha volt legnagyobb olajtermelő országgá vált, amely elhagyta a kartellt – és az OPEC 65 éves történetében az egyik három vezető termelő ország vált ki a szervezetből.
A termelésnövekedés fokozta a versengést az Öböl-menti olajtermelő országok között a piaci részesedésért, és hozzájárul a globális olajár csökkenéséhez. Az elemzők ezt a lépést komoly csapásnak tartják az OPEC azon képességére nézve, hogy szabályozza a világpiaci kínálatot, és stabilan tartsa az árakat. A döntés hátterében évek óta tartó feszültség áll az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia – az OPEC tényleges vezető hatalma – között. Abu Dzabi sérelmezte a rá kiszabott termelési kvótákat, mivel úgy érezte, ezek megakadályozzák, hogy kihasználja azt a hatalmas kapacitást, amelybe évek óta fektet: az Abu Dhabi Nemzeti Olajvállalat milliárdokat költött olyan infrastruktúrára, amely az OPEC-megszorítások miatt jórészt kihasználatlanul állt.
A történetnek van egy másik, kevésbé nyilvánvaló rétege is: az elmúlt években az OPEC és az OPEC+, amelynek Oroszország is tagja, többször is ellenállt a nyugati kéréseknek, hogy növelje a kitermelést, és ezzel csökkentse az olajárakat. A magas olajár ugyanis nemcsak az Öböl-menti országoknak kedvez, hanem minden olajexportáló államnak – Oroszországnak is, amely az ukrajnai háború finanszírozásának egyik legfontosabb forrásaként az olaj- és gázexportból befolyó bevételre támaszkodik. Vagyis amíg az OPEC+ alacsonya(bba)n tartotta a kitermelést, addig – közvetve, nem szándékosan, de ténylegesen – hozzájárult ahhoz, hogy Oroszország magas áron tudja eladni olaját, még a rá kivetett szankciók és exportkorlátozások mellett is. Ez a helyzet az iráni háború kirobbanásáig maradt fenn, amikor az árak a konfliktus miatt hirtelen megugrottak. Az Egyesült Arab Emírségek termelésnövelése ebbe a képbe illeszkedve is értelmezhető: minél több olaj kerül a piacra, annál inkább csökken az ár, ez pedig – ha nem is döntő mértékben, de érdemben – csökkenti azt a bevételt, amelyet Oroszország az olajexportból realizál. Ebben az értelemben az EAE lépése nemcsak gazdasági, hanem közvetett geopolitikai súllyal is bír. Az Egyesült Arab Emírségek sikeres termelésnövelése felveti a kérdést, hogy más OPEC-tagok, amelyeknek van tartalékkapacitásuk, követik-e ezt a példát. A CNBC szerint a kilépés sokkolta a globális energiaszektort, és repedéseket fedett fel a befolyásos olajszervezeten belül. Mivel az Emírségek mostantól szabadon dönthetnek a termelésükről, és exportjukat alternatív kikötőkön – köztük Khor Fakkánon és Fujairah-on – keresztül bonyolítják, a globális olajkínálat képe jelentősen átalakult, ami hosszabb távon is nyomás alatt tarthatja az olajpiacokat.
Forrás: Al Jazeera
Tetszett a cikk?
Támogassa a munkánkat egy kis adománnyal
Biztonságos fizetés Stripe-on keresztül • Min. 2 EUR
Gesta-ajánló:
Oroszország győzött, és ideje lenne ezt végre felfognunk
Igen, ez van: Oroszország és Putyin győzött. Nem a fronton, ahol négy és fél év alatt sem tudta megtörni Ukrajnát, és ahol a Kremlnek nagyjából egymillió-ötszázezer halott és sebesült katonájába került, hogy néhány romváros felett kitűzhesse a zászlaját. A tankok háborúját Moszkva nem nyerte meg. Azt a háborút viszont, amelyet nem Ukrajna, hanem Európa és a Nyugat ellen vív, és amely sokkal…
Ezerhatszáz név a feketelistán: mit tartalmaz az EU eddigi legnagyobb Oroszország elleni szankciós döntése?
Az Európai Unió tagállamainak külügyminiszterei október 12-én Luxemburgban csaknem 1600 orosz magánszemélyt és vállalatot vettek fel a szankciós listára. Ez a háború kezdete óta a legnagyobb egyszeri bővítés, és az orosz hadiipar, különösen a drónok és a ballisztikus rakéták gyártási láncának szereplőit célozza. Kaja Kallas, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője úgy fogalmazott, hogy a…
Ukrajna mellett a németek többsége, Moszkva mellett az AfD tábora
A németek közel kétharmada fenntartaná vagy növelné az európai államok Ukrajnának nyújtott katonai támogatását – derül ki a ZDF közszolgálati televízió legfrissebb Politbarometer-felméréséből. A Forschungsgruppe Wahlen kutatása szerint a megkérdezettek 30 százaléka erősebb katonai segítséget szeretne, 33 százalék a jelenlegi szint megtartását támogatja, és ugyancsak 33 százalék csökkentené a…
Friss, meleg és kellően ostoba: így néz ki egy tankönyvi orosz álhír
Igazi, hamisítatlan orosz álhír érkezett, friss, meleg, és éppen kellően ostoba ahhoz, hogy érdemes legyen bemutatni olvasóinknak. Az orosz csatornák egy nevét nem vállaló, az orosz fegyveres erők kötelékében szolgáló hölgy információira hivatkozva – milyen szerencse, hogy a román nyelvben a katonának is van neme, különben a forrásról még ennyit sem tudnánk – arról számolnak be, hogy Kijivben…
Szele Tamás: Halottgyalázás Mariupolban
Egyszóval: Mariupolban már megint minden másképpen volt. Ahogy Bucsában, ahogy Kramatorszkban, Kremencsukban, Irpinyben... a sor végtelen. A hazugság viszont nem lehet halhatatlan. Nem tarthat örökké. És nem is fog.