Az OPEC első buktája: az Emírségek olajtermelése az egekbe ugrott

Az Egyesült Arab Emírségek (EAE) júniusban napi 3,8 millió hordó fölé emelte kőolajtermelését – ez az ország történetének második legmagasabb havi kitermelési szintje. Ez az ugrás mindössze néhány héttel azután történt, hogy az ország május 1-jén hivatalosan is kilépett az OPEC-ből, illetve az OPEC-hez kapcsolódó, kibővített szövetségből, az OPEC+-ból.

Ahhoz, hogy megértsük, miért fontos ez a lépés, érdemes tudni, mi is az az OPEC. Ez egy szervezet, amelybe a világ jelentős olajtermelő országai tartoznak; a tagok közösen döntenek arról, mennyi olajat termelhet ki egy-egy ország. A cél, hogy a kínálatot mesterségesen alacsonyan tartva az olaj ára magasan maradjon – ez ugyanis minden tagországnak nagyobb bevételt jelent minden egyes eladott hordó után. A júniusi termelés 2020 áprilisa óta a legmagasabb volt, és jelentős ugrást jelent a kilépés előtti, napi körülbelül 3,4 millió hordós szinthez képest. Az Egyesült Arab Emírségek április 28-án jelentette be kilépését az OPEC-ből és az OPEC+-ból is, arra hivatkozva, hogy nagyobb termelési rugalmasságra van szüksége, ezzel pedig a valaha volt legnagyobb olajtermelő országgá vált, amely elhagyta a kartellt – és az OPEC 65 éves történetében az egyik három vezető termelő ország vált ki a szervezetből.

A termelésnövekedés fokozta a versengést az Öböl-menti olajtermelő országok között a piaci részesedésért, és hozzájárul a globális olajár csökkenéséhez. Az elemzők ezt a lépést komoly csapásnak tartják az OPEC azon képességére nézve, hogy szabályozza a világpiaci kínálatot, és stabilan tartsa az árakat. A döntés hátterében évek óta tartó feszültség áll az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia – az OPEC tényleges vezető hatalma – között. Abu Dzabi sérelmezte a rá kiszabott termelési kvótákat, mivel úgy érezte, ezek megakadályozzák, hogy kihasználja azt a hatalmas kapacitást, amelybe évek óta fektet: az Abu Dhabi Nemzeti Olajvállalat milliárdokat költött olyan infrastruktúrára, amely az OPEC-megszorítások miatt jórészt kihasználatlanul állt.

A történetnek van egy másik, kevésbé nyilvánvaló rétege is: az elmúlt években az OPEC és az OPEC+, amelynek Oroszország is tagja, többször is ellenállt a nyugati kéréseknek, hogy növelje a kitermelést, és ezzel csökkentse az olajárakat. A magas olajár ugyanis nemcsak az Öböl-menti országoknak kedvez, hanem minden olajexportáló államnak – Oroszországnak is, amely az ukrajnai háború finanszírozásának egyik legfontosabb forrásaként az olaj- és gázexportból befolyó bevételre támaszkodik. Vagyis amíg az OPEC+ alacsonya(bba)n tartotta a kitermelést, addig – közvetve, nem szándékosan, de ténylegesen – hozzájárult ahhoz, hogy Oroszország magas áron tudja eladni olaját, még a rá kivetett szankciók és exportkorlátozások mellett is. Ez a helyzet az iráni háború kirobbanásáig maradt fenn, amikor az árak a konfliktus miatt hirtelen megugrottak. Az Egyesült Arab Emírségek termelésnövelése ebbe a képbe illeszkedve is értelmezhető: minél több olaj kerül a piacra, annál inkább csökken az ár, ez pedig – ha nem is döntő mértékben, de érdemben – csökkenti azt a bevételt, amelyet Oroszország az olajexportból realizál. Ebben az értelemben az EAE lépése nemcsak gazdasági, hanem közvetett geopolitikai súllyal is bír. Az Egyesült Arab Emírségek sikeres termelésnövelése felveti a kérdést, hogy más OPEC-tagok, amelyeknek van tartalékkapacitásuk, követik-e ezt a példát. A CNBC szerint a kilépés sokkolta a globális energiaszektort, és repedéseket fedett fel a befolyásos olajszervezeten belül. Mivel az Emírségek mostantól szabadon dönthetnek a termelésükről, és exportjukat alternatív kikötőkön – köztük Khor Fakkánon és Fujairah-on – keresztül bonyolítják, a globális olajkínálat képe jelentősen átalakult, ami hosszabb távon is nyomás alatt tarthatja az olajpiacokat.

Forrás: Al Jazeera