Magyarosszijá újabb undorító oroszpárti és ukránellenes lépése
Gondolkodó ember ma már aligha vitatja, hogy Magyarország nem több és nem más, mint Oroszország szövetségese az Európa ellen indított hibrid háborúban. Ennek pedig újabb példáját jelenti az az orosz titkosszolgálati terminussal élve „aktív intézkedésnek” nevezett lépés, amire Budapest szánta el magát: jogi csatát kezdeményezett az Unió ellen az orosz pénzek érdekében. Persze, ahogy azt a magyar média jelentős része teszi, ezt a lépést csak önmagában értékelik, holott valós jelentősége épp akkor bontakozik ki, ha a megfelelő kontextusba helyezzük. Nézzük csak meg alaposabban Viktorék újabb ruszkiszopó húzását:
A magyar kormány az Európai Unió Bíróságánál perelte be az Európa Tanácsot a tavaly, 2024-ben elfogadott döntése miatt. Ez volt az a határozat, amely arról szólt, hogy a zárolt orosz jegybanki vagyonok kezeléséből származó nyereség jelentős részét – 99,7 százalékát – Ukrajna megsegítésére fordítják. Ez becslések szerint évi 3–5 milliárd eurót jelenthet. A történet úgy kerek, ha hozzáteszszük: attól, hogy Magyarország perel, még nem állnak le a kifizetések.
És akkor nézzük, mit is jelenthet ez a lépés?
Magyarország, mint felperes, 2025. május 6-án nyújtotta be az Európa Tanács és az Európai Békekeret elleni keresetét. Az uniós bíróságtól azt kérik Viktorék, hogy
semmisítse meg az Európai Békekeret Bizottsága által 2025. február 26-án elfogadott, az ukrán fegyveres erők részére biztosított katonai támogatásra irányuló intézkedéseknek a 2024. május 21-i (KKBP) 2024/1471 tanácsi határozatban meghatározott feltételekkel összhangban való elosztásáról szóló határozatot (második részlet), valamint részlegesen semmisítse meg az e határozat elfogadását rögzítő jegyzőkönyvet.
Magyarország korábban is emelt már vétót katonai támogatások ügyében. Egyik ilyen például azoknak a pénzeknek a megvétózása, amelyeket a különböző tagállamok kapnak a saját arzenáljukból Ukrajnának felajánlott katonai eszközökért cserébe. Lengyelország a magyar vétónak köszönhetően a mai napig nem jutott hozzá ehhez a pénzhez – ebből kéne új fegyvereket vásárolnia a régebbi, Ukrajnának átadott fegyverek helyett.
Vagyis: egyrészt a tavalyi határozat alapján meghozott idei döntést akarják blokkolni, ami az ukrán fegyveres erők irányába zajló kifizetést érintené, de a mondat második része izgalmasabb, ugyanis a tavalyi határozat elfogadásának részleges megsemmisítését is kérik.
Mire hivatkozik a magyar kormány?
Orbánék szerint a megtámadott határozat elfogadása során
az Európai Békekeret Bizottsága megsértette az említett rendelkezéseket azáltal, hogy döntése során úgy ítélte meg: Magyarország – mivel állítólag nem minősül „hozzájáruló tagállamnak” – nem vehet részt a szavazásban, ezért szavazatát figyelmen kívül hagyták.
És akkor mit jelent mindez?
Először is: Magyarországnak nem az Ukrajnának kifizetendő összeggel van elsősorban baja – persze, ez is zavarja őket, de ez az összeg csak egy része a támogatásoknak, ráadásul az uniós döntéshozók könnyen átcímkézhetik, átirányíthatják más alapba. Így, bár az ukránoknak kellemetlen, de nem jelent végső érvágást, ha ezt a pénzt most rögtön nem kapnák meg. Egyébiránt a bíróság leszögezte, hogy a per ideje alatt is folytatódhatnak a kifizetések.
Másodszor: Magyarország azt akarja elérni, hogy a befagyasztott orosz pénzeszközökből származó nyereség ne jusson Ukrajnába, illetve sehova – legfeljebb Moszkvába. Remélem, ez mindenkinek világos az indoklásból. Ez viszont felvet egy másik kérdést: amennyiben a 2024 márciusában elfogadott ET-határozattal van bajuk, akkor miért csak idén májusban adták be a keresetet?
Nos, a tényleges jelentőség ebben rejlik, ugyanis idén májusban Orbán Viktor legalább két dologgal tisztában volt:
Donald Trump nem lesz az a vehemensen Ukrajna-ellenes amerikai elnök, amire vártak.
Orbánt értesítették Moszkvából a jövőre vonatkozó orosz szándékokról, és ebben neki is szerepet szántak – ő pedig elfogadta.
Ezek a szándékok az aktív intézkedések felpörgetését jelentik. Orbán Viktor pedig májusban már tisztában lehetett azzal, hogy az orosz állam Kárpátalját és az ott élő magyarokat akarja felhasználni Ukrajna destabilizálására. Orbán ebben is Moszkva segítségére sietett, ahogy azt a templomgyújtogatásos akció hamis zászlós mivolta, a Sebestyén József tragikus halálával kapcsolatos kormányzati őrjöngés, valamint az idén tavasszal látványosan felpörgő ukránellenes állami uszítás is nagyon jól mutatja.
Épp ezért, az aktív intézkedések keretében Orbán kiadta a parancsot, hogy perelni kell az Európa Tanácsot. Nem hiszem, hogy abban bíztak, hogy ezzel ténylegesen megakaszthatják Ukrajna támogatását, de egy kereset benyújtása ingyen van, és elég zavart tud okozni. Nem lennék meglepve, ha a kereset ténye hamarosan megjelenne az orosz pártsajtóban is, persze a valós elemek nélkül, kifordítva, ahogy azt a Kreml szokta tálalni. Számítani lehet arra is, hogy a nyugatinak álcázott sajtóorgánumok és az orosz pszichológiai hadviselés a közösségi médiában kihasználja majd a helyzetet, és a „nyugati demokrácia hanyatlását” bemutató történetként adja elő, amely ellen csak az áll ki bátran, aki Oroszország nagy barátja: Orbán Viktor.
Miben hibás a Nyugat?
Azonban ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy az Európai Unió is nagy hibákat követett el ebben az ügyben (másban is, de ez most nem ide tartozik). Egyrészt teljesen legitim hozzáállás részükről, hogy az az állam, amelyik nem támogatja Ukrajnát, ne szavazzon az Ukrajnát érintő támogatásról – eddig rendben is volnánk. Ráadásul az orosz pénzeszközök befagyasztásából származó nyereség bármilyen felhasználása nem érinti Magyarország költségvetését, tehát logikus, hogy ne legyen beleszólása. Csakhogy a korábbi „úriember-szabályok”, amelyek alapján az EU működni próbált, pont az ilyen gengsztereknek nyitottak ajtót, mint amilyen Orbán Viktor. A jog betűjét szigorúan követve ugyanis még az is lehet, hogy Orbán keresete jogos. Jogos, mondom – de nem igazságos.
Ez viszont nem változtat azon a tényen, hogy ebbe a csapdahelyzetbe azért tudott belesétálni az EU, mert intellektuális síkon már évek óta csak addig jut el, hogy miként lehet kikerülni egy állam öncélú vétóit a többi 26 egyhangú akaratával szemben. Nemcsak Európában, hanem még Magyarországon is sokan vannak, akik egyszerűen nem értik: miért nincs már páros lábbal kirúgva Magyarország az EU-ból? Sőt, továbbmegyek: maga Orbán sem érti, hiszen ennek egytizedéért ő már büntetőeljárásokat és karaktergyilkos kampányokat indít saját hazájában a maradéknyi demokráciát még védő ellenzékiek ellen. Orbán úgy van vele: ha emiatt sem rúgtak ki, akkor lépjünk még egyet előre a putyini úton. Aztán még egyet, aztán még egyet…
Az EU pedig karba tett kézzel nézi, sóhajtozik és olcsó kifogásokat keres, ahelyett, hogy határozottan fellépne a jelenség ellen. Márpedig nemcsak Magyarország kormánya elleni fellépés hiánya kezd aggasztóvá válni. Az EU és a NATO alig tesz valamit a balti tengeren nyugodtan hajókázó orosz csempészflotta ellen, amely katonai feladatokat is végrehajt, mint például a tenger alatti kábelek elvágása, nem lépnek fel az orosz dezinformációs csatornák ellen, nem lépnek fel a Moszkvából finanszírozott pártok és azok hasznos idiótái ellen – egyszerűen úgy tesznek, mintha mindent meg lehetne úszni a határozatokba foglalt bonyolult eljárásokkal.
Ha van valami, amit Orbán Viktornak köszönhetünk, az az, hogy nyilvánvalóvá tette:
#### kemény fellépések nélkül az Unió még saját belső ellenségeivel sem tud megbirkózni – nemhogy a külső fenyegetésekkel.
A határozott lépések ideje már rég eljött. A kérdés csak az: mikor fog lépni az Unió?
Olvasd el ezeket is:
Orbán Viktor magyarellenes pogromot készít elő Kárpátalján!