Egy központ, négy ország, és a Moszkvából vezényelt hazugság

Sokat tudunk arról, hogyan ábrázolja az orosz propaganda az Ukrajna elleni háborút. Arról már jóval kevesebbet, hogy ez a gépezet országhatárokon átnyúlva, összehangoltan működik-e – vagy minden ország a maga módján kapja a moszkvai üzeneteket. Egy friss, a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatásával készült kutatás éppen erre a kérdésre keresi a választ, és az eredményt egy rövid videóban foglalja össze.

A projekt kiindulópontja egy régi ismeret: tudjuk, hogyan működött a szovjet propaganda külföldön. A végrehajtást a KGB vitte, a stratégiai irányt a Politikai Hivatal szabta meg, az így központilag meghatározott üzeneteket pedig részletes tervek szerint terjesztették szerte a világban. A mai Oroszország több mint tizenöt éve folytat hasonló, intenzív kampányokat Európa és számos más állam ellen – gondoljunk a 2008-as grúziai háború vagy a Krím 2014-es illegális annektálásának „megmagyarázására". Ezt a jelenséget nevezi ma az EU és a NATO is FIMI-nek, azaz külföldi információs manipulációnak és beavatkozásnak.

A kutatásnak azonban van egy csavarja. Miközben számos elemzés vizsgálta már, hogyan hat az orosz propaganda egy-egy országban külön-külön, ez a projekt mást tűzött ki célul: azt akarta bebizonyítani, hogy a gépezet a teljes visegrádi régióban – Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon – központosítva működik. Nem csupán a nagy stratégiai üzenetek azonosak, hanem a konkrét, egyedi narratívák is – méghozzá nagyjából ugyanabban a sorrendben tűnnek fel mind a négy országban. A módszer különösen ötletes. A kutatók szándékosan olyan eseményeket választottak, amelyek Moszkvát is meglepték, tehát nem lehetett rájuk előre kidolgozott kommunikációs tervet gyártani – ellentétben mondjuk a háború megindításának előre megírt „nácitlanítás" és „népirtás megállítása" indoklásaival.

Három ilyen sokkoló pillanatot vizsgáltak:

1. a mariupoli szülészeti kórház bombázását (2022. március 9.),

2. a bucsai mészárlás feltárását (2022 áprilisától) és

3. a kahovkai gát felrobbantását (2023. június 6.).

Az eredmény önmagáért beszél. A mariupoli kórháztámadás után Oroszország egyszerre állította, hogy a támadás meg sem történt, hogy ukrán provokáció volt, hogy a sebesült kismamát egy blogger alakította – és hogy egyébként az épület jogos célpont volt. Ezek a magyarázatok nemcsak ellentmondtak egymásnak, hanem szinte szó szerint ugyanígy, ugyanabban a rendben bukkantak fel mind a négy visegrádi országban. A cél nem a meggyőzés volt, hanem az összezavarás: elárasztani a nyilvánosságot egymásnak feszülő verziókkal, amíg végül senki sem tudja, mi az igazság – ezt hívja a szakirodalom „a hazugságok áradatának".

A kutatás legfontosabb tanulsága talán mégis a hiányban rejlik: egyetlen vizsgált csatorna sem állt elő olyan magyarázattal, amely kilógott volna a Kreml keretei közül. Ez az alternatívák teljes hiánya árulja el a legtöbbet arról, milyen szoros együttműködésben dolgoznak ezek a csatornák Moszkvával – ott ugyanis nincs helye sem a szólásszabadságnak, sem a független véleménynek. A projekt lezárult, a részletes tanulmány kiadása van már csak hátra – de a fenyegetés nem múlt el. Az információs manipuláció velünk marad, és nemcsak Oroszország felől érkezhet. Épp ezért, üzeni a videó, folyamatos éberségre van szükség. Érdemes megnézni.