Egy lemondás margójára - Budai Gyula viselt dolgairól

Nehéz vállalható jelzőket találni arra az emberre, aki tegnap leadta parlamenti mandátumát és távozik a hazai közéletből. A hírek szerint személye már a Fidesz vezetésében is egyre kínosabb teherré vált, és a volt külügyes miniszteri biztos most megpróbál úgy eltűnni, mintha a felelősségnek nem lenne hosszú árnyéka. De van. És utoléri. De miután közszereplőként fokozottan kell tűrnie a kritikát, még utoljára kísérletet teszek rövid jellemzésére: ostoba fajankó, ráadásul sunyi és rendkívül aljas.

A külügyi apparátus évek óta tudta, hogy ő a szijjártói kontraszelekció élő bizonyítéka: százmilliókba kerülő, indokolatlan luxusutak; biodíszletként végigült protokollok; végigevett, végigivott fogadások 57 országban; a szakmai felkészültség teljes hiánya. Papíron is csak alapfokú angoltudással bír, főnöke mégis kontinenseken át cipelte magával, mintha kitalált, teljesen értelmetlen portfoliója („a szankciókból fakadó kihívások miatt szükséges gazdaságvédelmi intézkedések”) bármilyen módon is releváns lett volna a diplomáciai munkában.

Köztudott volt, hogy személyes vonzalmainak kielégítését nagyköveti kinevezéssel hálálta meg, álomfizetésért, nagy létszámú titkárság támogatásával a miniszter gyerekeit hordta edzésre, ügyészségi, bírósági kapcsolataival kérkedett. És nem csupán kérkedett, cselekedett is. Sokakat ténylegesen kirúgatott, közvetlen munkatársai folyamatosan cserélődtek, elviselhetetlen, rosszindulatú és képzetlen figura — személyében a hat elemit végzett munkáskáder pártkomisszár mentalitása tért vissza a Bem rakpartra. Szijjártó politikai védőernyője sokáig óvta, Sancho Panza szerepe a NER belső hierarchiájában különös immunitást adott számára és ő mindig utalt arra, hogy kiváló kapcsolatai vannak a Karmelitában és az igazságszolgáltatásban, de konkrét bírók, ügyészek baráti kapcsolataira is előszeretettel hivatkozott egészen a közelmúltig.

De most, hogy a volt főnöke láthatóan menekülőre fogta, a védettség megszűnt, körülötte is elfogyott a levegő, a Fidesz csendben elküldte. Állítólag megkérték, hogy ne is kommunikáljon a jövőben, legyen csendben. A rendszer nem tartja meg azt, aki már nem hasznos — és ő soha nem volt az. Nem lesz azonban ez ilyen sima távozás, csendes nyugalom pedig legkevésbé. Sokan dolgozunk zavaros ügyeinek feltárásán és örömmel jelzem, hogy a következő hetekben olyan ügyek kerülnek napvilágra, amelyekben a távozó nem csupán a NER szégyenfoltjaként jelenik meg, hanem konkrét, máig futó, közérdeklődésre számot tartó korrupciós történetek aktív szereplőjeként. Anyagi gyarapodása, vagyonelemeinek eredete, a hozzá kötődő jogügyletekben betöltött ’ügyintéző’ szerepe alapos vizsgálatot érdemel.

Világosabb lesz az összkép a kirúgott külügyesek kamera előtt tett nyilatkozataival, tőle származó, nagyköveteknek írt SMS-üzenetekkel, ügyészségi és bíróságai kapcsolatainak emlegetésével. A kép összeáll, és nem lesz szép. Nem lenne helyes, ha a lemondás egyfajta kollektív amnéziát hozna. A közpénzpazarlás, a visszaélések, a közéleti szerep torzulásai nem tűnnek el attól, hogy valaki csendben félreáll. A nyilvánosságnak joga van emlékezni — nekünk meg kötelességünk arról gondoskodni, hogy ez a hitvány alak ne töltse nyugodtan a következő éveket.

Ja igen, a neve: Budai Gyula.