Földes András: mit nem tudott Trump, amikor megtámadta Iránt

Földes András egy rövid videós leckében járja körül, hogyan sétált bele a világ legerősebb katonai hatalma egy olyan iráni háborúba, amelyből 2026 nyarán se kihátrálni, se benne maradni nem tud – a mostani „tűzszünet" pedig inkább tűz, mint szünet. Földes tétele, hogy a Nyugat alapvetően félreérti a Közel-Keletet és különösen Iránt, és ezért gyalogol bele újra meg újra olyan konfliktusokba, amelyek csak rontanak a helyzeten. Saját, terepen szerzett tapasztalataira építve (még hátizsákos turistaként járt először Iránban a kilencvenes évek elején) rámutat: a régiót tévesen képzeljük homogénnek, holott négy külön civilizáció – az arab világ, Irán, Törökország és Izrael – alkotja, a máig ható konfliktusokat pedig jórészt a gyarmatosító hatalmak vonalzóval húzott, népeket kettévágó határai (a Sykes–Picot-egyezmény) ültették el. Irán viszont sosem volt része ennek: több ezer éves, önálló perzsa civilizáció, indoeurópai gyökerekkel és erős történelmi identitással, amely – szemben a 20. században, egyetlen despota köré épült arab államokkal (Líbia, Irak) – nem omlik össze attól, ha a vezetőit „lefejezik".

Trump két nagy tévedését emeli ki. Az egyik, hogy azt hitte, elég eltávolítani a rezsim vezéreit, és a városi, polgárosodott, rezsimkritikus rétegek majd fölkelnek és átveszik az irányítást – csakhogy ez a réteg a társadalomnak csak egy része, és amikor amerikai bombák hullanak és civilek halnak meg, épp az ellenkezője történik: a perzsák, kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt, nemzeti alapon összezárnak, és jobban támogatják a rezsimet, mint korábban. A másik tévedés a folyamatos nyomásra épült abban a hitben, hogy a rezsim megtörik, nehogy nyomorba taszítsa a saját népét – de Irán síita állam, ahol a mártíromság központi vallási érték, alig van óvóhely, és a vezetés a külső támadásban elhunytakat mártírnak tekinti. A fenyegetés tehát nem elrettent, hanem lelkesít. Ráadásul az iráni hatalom nem is egyközpontú: a Forradalmi Gárda „állam az államban", saját gazdasági és katonai erővel, saját proxy-hálózattal – ezért fordulhat elő, hogy az iráni elnök aláír egy megállapodást a Hormuzi-szoros hajózhatóságáról, a Gárda pedig másnap rakétázni kezdi a hajókat.

A videó zárómozdulata túlmutat a Közel-Keleten: Földes szerint a konfliktus valódi feloldása nem néhány ügyes diplomáciai lépésen múlik, hanem azon, hogy a világ leszokjon a szénhidrogénekről. Amíg az olaj a tét, addig egy régió, sőt egyetlen tengerszoros is képes zsarolni a világgazdaságot; a megújulókra való átállás lenne az a gordiuszi vágás, amellyel a világ függetlenítené magát ettől a krónikus konfliktusgóctól.