Gyakorlásra szánt ballisztikusokkal lövik Ukrajnát a ruszkik

Oroszország nagy számban kezdte használni az RM–48U típusú célrakétákat Ukrajna elleni támadásokra. A hírekben gyakran „oktató-” vagy „gyakorlórakétaként” emlegetett eszköz eredetileg nem földi célpontok megsemmisítésére készült: az orosz légvédelmi egységek gyakorlatai során ellenséges rakétát vagy repülőgépet utánzott, amelyet az S–300-as és S–400-as rendszerek kezelőinek kellett észlelniük és lelőniük. Moszkva most ezt a gyors, valódi rakétahajtóművel működő céleszközt alakította át támadófegyverré, robbanófejet szerelt rá, majd Ukrajna felé fordította. Az eredmény egy olcsóbb, pontatlanabb, de ballisztikus sebességgel érkező rakéta, amely egyszerre képes civileket ölni, fogyasztani az ukrán légvédelem maradék elfogórakétáit, és megőrizni az értékesebb orosz fegyvereket a téli támadásokra.

A „gyakorlórakéta” elnevezés félrevezető lehet, mert az ember valamilyen festett gyakorlóbombára vagy robbanóanyag nélküli makettre gondol. Az RM–48U azonban nem játék rakéta, hanem egy valóban repülő, nagy sebességű céleszköz. Az orosz megnevezésben szereplő RM a raketa-miseny, vagyis „célrakéta” rövidítése. A légvédelmi alakulatoknak a kiképzés során szükségük van valamire, ami eljátssza az ellenséges repülőgép, robotrepülőgép vagy ballisztikus rakéta szerepét. A célrakétát ezért fellövik, az előre meghatározott röppályán nagy sebességgel halad, a légvédelmi radarok pedig megpróbálják felderíteni, követni és elfogni. Az RM–48U eredeti rendeltetése tehát az volt, hogy más rakéták célpontja legyen, ez azonban azt is jelenti, hogy már eleve rendelkezik azzal, ami egy támadófegyverhez feltétlenül szükséges: nagy teljesítményű hajtóművel, üzemanyaggal, megfelelő szerkezeti szilárdsággal és ballisztikus röppálya kialakítására alkalmas vezérléssel. Az oroszoknak nem kellett a nulláról új rakétát tervezniük, a már létező céleszközt kellett úgy átalakítaniuk, hogy ne gyakorlótér fölött repüljön, hanem egy ukrajnai célpont irányába, és a repülés végén fel is robbanjon.

Mit változtathattak meg rajta?

Az átalakítás pontos műszaki részleteit Oroszország nem hozta nyilvánosságra, a Reuters által ismertetett ukrán vizsgálatok szerint azonban a módosított rakétákat robbanófejjel szerelték fel, és az S–400-as légvédelmi rendszer indítóállásaiból lövik ki. Ahhoz, hogy egy célrakétából földi támadófegyver legyen, legalább három dolgot kell megoldani. Először célkoordinátákat kell betáplálni, hogy a rakéta ne egyszerűen egy gyakorló röppályát kövessen. Másodszor olyan vezérlés szükséges, amely a rakétát legalább hozzávetőlegesen a kijelölt terület felé viszi. Harmadszor robbanófejet és működő gyújtószerkezetet kell felszerelni rá. Ettől azonban az RM–48U még nem válik Iszkanderré. Az Iszkander–M eleve nagy pontosságú földi csapásmérő rakétának készült, fejlettebb navigációval, irányítással és a légvédelem megtévesztésére szolgáló képességekkel. Az RM–48U ezzel szemben durvább eszköz: gyorsan megérkezik a célterületre, felrobban, de nem feltétlenül ott, ahol az oroszok eredetileg szerették volna.

Az ukrán katonai szakértők becslése szerint a rakéta átlagosan körülbelül 300 méterrel térhet el a kijelölt célponttól. Ez egy nyílt katonai gyakorlótéren talán elfogadható pontatlanság, egy városban azonban háromszáz méter már több utcát, lakóházakat, iskolát, pályaudvart vagy kórházat jelenthet - ha az oroszok egy ipari csarnokot vagy raktárt jelölnek ki célpontként, a rakéta könnyen a mellette lévő lakónegyedben csapódhat be, bár erős és megalapozott kétségeink lehetnek arra nézve, hogy ez érdekel-e bárkit is Oroszországban. A veszélyt növeli, hogy a robbanófej fémdarabokat szór szét nagy területen. A rakétának ezért nem kell közvetlenül eltalálnia egy embert vagy épületet ahhoz, hogy öljön: a lökéshullám, a törmelék és a nagy sebességgel szétszóródó repeszek a becsapódás környezetében is pusztítanak.

Miért nehéz lelőni?

Az RM–48U ballisztikus röppályán halad. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a hajtómű a repülés első szakaszában nagy sebességre gyorsítja és magasra emeli a rakétát, amely ezután meredek ívben zuhan vissza a célpont felé. A robotrepülőgép vagy a hagyományos drón többnyire alacsonyabban és lassabban repül. Ezeket is nehéz felderíteni, de ellenük többféle fegyver használható: vadászgép, légvédelmi gépágyú, rövid és közepes hatótávolságú rakétarendszer, sőt bizonyos esetekben mobil tűzcsoport is. A ballisztikus rakétával szemben mindez nem elegendő. Az eszköz nagyon gyorsan, meredek szögben érkezik, ezért a légvédelemnek kevés ideje marad az észlelésre, a röppálya kiszámítására, az elfogórakéta elindítására és a találkozási pont elérésére. Ukrajna az ilyen célpontok ellen elsősorban az amerikai Patriot rendszerekre támaszkodik, ezekből és különösen a hozzájuk szükséges elfogórakétákból azonban súlyos hiány alakult ki. Az RM–48U tehát attól veszélyes, hogy bár kevésbé pontos és korszerű, mint az Iszkander, a légvédelem számára ugyanabba a nehezen kezelhető ballisztikus kategóriába tartozik. Egy Patriot kezelője nem engedheti el azzal, hogy „ez csak egy olcsóbb célrakéta”. Ha nem próbálják meg lelőni, becsapódhat egy városban. Ha elfogórakétát indítanak rá, Oroszország máris elérte egyik célját: egy viszonylag könnyen pótolható fegyverrel elhasználtatott egy ritka és drága ukrán rakétát.

A támadás akkor is hasznos Moszkvának, ha az RM–48U-t lelövik

Ez az orosz módszer katonai logikájának egyik legfontosabb eleme. Az RM–48U kétféleképpen szolgálja Moszkva érdekeit. Ha átjut a légvédelmen, felrobban Ukrajnában, embereket ölhet, épületeket rongálhat meg, és fenntarthatja a lakosságra nehezedő állandó pszichológiai nyomást. Ha viszont lelövik, elhasználhat egy Patriot-elfogórakétát, amelyből Ukrajnának sokkal kevesebb van, mint ahány átalakítható célrakétája Oroszországnak. A modern légvédelemben nemcsak az számít, hogy melyik rakéta jobb, hanem az is, hogy kinek fogy el előbb a készlete: ha az oroszok egyszerre indítanak Sahed drónokat, robotrepülőgépeket, RM–48U-kat, Iszkandereket és esetleg Kinzsal rakétákat, az ukrán rendszernek pillanatok alatt el kell döntenie, melyik fenyegetés ellen milyen fegyvert használjon. A cél a légvédelem érzékelőinek, parancsnoki rendszerének és elfogórakéta-készletének túlterhelése.

A Londonban működő Royal United Services Institute kutatója szerint az RM–48U-k tömeges bevetése lehetővé teszi Oroszország számára, hogy a korszerűbb Iszkandereket, az Észak-Koreától kapott KN–23-asokat, valamint a Cirkon és Kinzsal rakétákat tartalékolja. Ezeket később, például a téli energetikai hadjáratban vethetik be az ukrán erőművek, hőközpontok és villamosenergia-hálózat ellen. A számok is ezt a taktikát támasztják alá: júniusban az oroszok még több mint száz Iszkandert indítottak, júliusban azonban már csak 38-at. Ugyanebben a hónapban megugrott az RM–48U-k használata: az Ukrajna ellen indított 158 ballisztikus és hiperszonikus rakétából 87 ilyen átalakított célrakéta volt. Júliusban és augusztus első nyolc napján összesen 228 ballisztikus vagy hiperszonikus rakétát lőttek ki Ukrajnára, és ezek több mint fele RM–48U volt. Ez már nem néhány kísérleti indítás, hanem ipari méretű alkalmazás.

Mekkora készlete lehet Oroszországnak?

Az Institute for the Study of War augusztusi becslése szerint Oroszországnak körülbelül száz bevethető Iszkanderrel és négyszáz RM–48U-val rendelkezhetett. Az ukrán katonai hírszerzés szerint Moszkva 2025-ben körülbelül kétszáz ilyen célrakétát gyártott, 2026-ban pedig 480 darabra akarja növelni a termelést. Ez azért különösen veszélyes, mert a célrakéták gyártása és átalakítása feltehetően egyszerűbb, mint a korszerű Iszkandereké. Ha Moszkva az egyszerűbb feladatokra RM–48U-kat használ, akkor a rendelkezésére álló fejlettebb hajtóműveket és irányítórendszereket a nagyobb pontosságú fegyverek számára őrizheti meg. Magyarán az oroszok nem azért lövik az RM–48U-t, mert jobb az Iszkandernél, hanem azért, mert sok van belőle, és bizonyos célokra elég jó. Egy élelmiszerraktár, pályaudvar vagy nagyobb ipari terület támadásához Moszkva szempontjából nem feltétlenül szükséges méteres pontosság. Különösen akkor nem, ha az orosz hadvezetést a környező civil épületek és az ott élő emberek sorsa láthatóan nem zavarja.

Az átalakított rakéta veszélyét a Kijev melletti Brovari járásban végrehajtott augusztus 5-i támadás mutatta meg. Oroszország több rakétával támadta a térség logisztikai és ipari létesítményeit, az egyik lövedék azonban a kvitnyevei vasútállomás közelében csapódott be. A peronon várakozó utasok közül nyolcan meghaltak. Az ukrán ügyészség szakértői a becsapódási kráter, a megtalált fémdarabok, valamint a peronon, a fákon és az áldozatok testén keletkezett sérülések alapján arra jutottak, hogy RM–48U találta el az állomást. Moszkva azt állította, hogy drónalkatrészek tárolására használt logisztikai központot támadott, ez azonban nem változtat a lényegen: ha valaki egy átlagosan háromszáz métert tévedő, nagy repeszhatású ballisztikus rakétát lő ki egy lakott térségben található célpontra, akkor pontosan tudja, hogy civileket is megölhet.

Miért most vetették be tömegesen?

Az időzítés aligha véletlen. Ukrajna Patriot-elfogórakéta-készletei a Reuters szerint gyakorlatilag kimerültek, miközben az újabb amerikai szállítások időpontja bizonytalan. A világ más térségeiben kialakult válságok miatt az Egyesült Államok saját hadereje és közel-keleti szövetségesei is nagy mennyiségű légvédelmi rakétát igényelnek. Oroszország tehát éppen akkor növelte rekordméretűre ballisztikus támadásait, amikor Ukrajna a legkevésbé képes kivédeni azokat. Júliusban legalább 437 ukrán civil halt meg, ami az ENSZ szerint a teljes körű invázió első hónapjai óta a legmagasabb egyhavi áldozatszám volt. A növekedésben fontos szerepet játszottak a rakéta- és dróntámadások. A mostani hadjárat valószínűleg egyben előkészítés is. Az olcsóbb RM–48U-k fogyasztják az ukrán elfogórakétákat, tesztelik a védelmi rendszert és fenntartják a napi támadások ütemét, miközben az oroszok a pontosabb rakétákat félretehetik a télre. Amikor csökken a hőmérséklet és Ukrajna energiaellátása ismét létfontosságúvá válik, Moszkva nagyobb készlettel támadhatja az erőműveket, alállomásokat és fűtési rendszereket.

Forrás: Reuters