Három nap, három lelőtt drón – Băsescu már a 4. cikkelyt kéri

Vasárnap reggel 10 óra 13 perckor egy román F-16-os pilóta lelőtte a hét harmadik orosz drónját – ezúttal a Fekete-tenger fölött, Sulinától mintegy 12 kilométerre északkeletre, öt perccel azután, hogy a gép belépett a légtérbe. Péntek, szombat, vasárnap: három nap, három drón, három lelövés. Aki eddig azt hitte, hogy ez a véletlenek sorozata, annak most már a román védelmi miniszter és a volt államfő is megüzeni: nem az. Radu Miruță szerint „a Duna túlpartján lőporszag van, és emberek halnak meg", Traian Băsescu pedig a NATO 4. cikkelyének összehívását kéri.

Kezdjük a felsorolással, mert már attól is kisebb idegbajt lehet kapni:

1. Péntek, július 24.: egy drón mélyen behatol az ország belsejébe, Buzău megyéig, és egy 28 év alatti román százados lövi le Padina fölött, miután az olasz NATO-gépek elhibázták. A ploiești-i ítélőtábla melletti ügyészség hivatalosan megerősítette: Shahed típusú, orosz eszköz.

2. Szombat, július 25.: egy második drón, ezúttal a határnál, Sfântu Gheorghétől tíz kilométerre. Ugyanaz a pilóta, ugyanannak az F-16-osnak a botkormányánál, ugyanazzal a segédpilótával, mint pénteken.

3. Vasárnap, július 26.: a harmadik, a Fekete-tenger fölött, Sulina közelében. A radar 9 óra 29 perckor észlelte, a gépek 9 óra 32-kor felszálltak, a drón 10 óra 08-kor lépett be a légtérbe, és 10 óra 13-kor már lelőtték. Öt perc.

Három nap, három drón, három találat. Nicușor Dan államfő szerint „megengedhetetlen és tűrhetetlen", hogy Oroszország folyamatosan megsérti a román – egyben NATO- és uniós – légteret. A külügy berendelte az orosz nagykövetet, és a védelmi minisztérium egy száraz mondattal foglalja össze, hol tartunk: az öt drónból, amelyet eddig NATO-tagállamok területén lelőttek, négyet román pilóták semmisítettek meg.

Álljunk meg ennél: négy az ötből! Ez nem azt jelenti, hogy a román hadsereg négyszer olyan ügyes, mint a többi hanem azt, hogy a keleti szárny drónháborújának a frontvonala ma Románia fölött húzódik. A legfontosabb, amit ki kell mondani: ez már nem értelmezhető három elszigetelt „incidensként". Cosmin Popa történész, az egyik legjobb román Oroszország-szakértő már a pénteki első lelövés után megjósolta: ezek az „incidensek" szaporodni fognak, méghozzá az ország olyan régióiban is, amelyek eddig nem szembesültek ilyesmivel. Szombat és vasárnap két nap alatt igazolta. Popa szerint Oroszország ezekkel nem a román hadsereg katonai képességeit teszteli – azokról tudja, hogy megvannak –, hanem a román nép és vezetői ellenálló képességét. Azt akarja megtudni, meddig bírjuk pánik és belefáradás nélkül.

Băsescu ugyanezt a logikát erősíti meg, csak katonai nyelven. A volt államfő szerint Moszkva szándékosan szondáz: azt akarták látni, hogy az első lelövés véletlen volt-e, vagy minden pilóta készen áll. „Ma látták, hogy a harmadik pilóta is felkészült" – fogalmazott, és külön kiemelte, hogy szerinte ennek semmi köze a bukaresti belpolitikai válsághoz: az orosz tesztelés akkor is folyt volna, ha van teljes jogkörű kormányunk.

„A politikai destabilizáció számít, de a katonai tesztelés az elsődleges számukra."

Vagyis a mintázat kész: nem eltévedt drónok sorozata, hanem egy módszeres kampány, amelynek a valódi célpontja nem a légterünk, hanem az idegrendszerünk. Radu Miruță a Digi24-en beszélt arról, hogy Románia „egyre gyakrabban tapasztalja a háború közvetett következményeit", és:

„Románia határaitól néhány száz méterre lőporszag van, és emberek halnak meg."

És hogy értsük, miért épp most sűrűsödik: mind a három drón az orosz Duna-menti és fekete-tengeri csapások mellékterméke. Ahogy a napokban írtunk róla, Moszkva megfojtja az ukrán kikötőket és exportfolyosókat – a Duna ukrán oldalán, Izmailnál, Kilijánál rendszeresek a támadások, és a drónok onnan tévednek, vagy inkább csúsznak át a mi oldalunkra. A tengeri és a légi front ugyanannak a nyomásgyakorlásnak a két oldala. Miruță nem véletlenül kötötte össze a kettőt.

A hadsereg oldalán ez háromszoros siker, és a pilóták teljesítménye minden dicséretet megérdemel. Miruță joggal emelte ki, hogy egy vadászgép minimális sebessége nagyjából két és félszerese a drónénak – vagyis egy F-16-ossal eltalálni egy lassú, alacsonyan haladó drónt olyan, mint egy versenyautóval megfogni egy biciklist anélkül, hogy elütnéd. „A pilóták mesteri teljesítménye" – mondta, és ezúttal nincs túlzás a szavában.

De ugyanez a miniszter mondta ki napokkal korábban azt is, ami a sikertörténetet árnyalja: a drónok ellen nem vadászgépeket kell bevetni, mert az méregdrága és fenntarthatatlan. Olcsóbb megoldásokra van szükség – földi elfogókra, elektronikus zavarásra, rövid hatótávú légvédelemre –, amelyekre a múltban nem volt figyelem a hadsereg felszerelésénél. Miruță most elmondta, hogy a NATO-nál konkrét, indokolt támogatást kértek, és három és fél hónap alatt le is szerződtek bizonyos képességekre. „Megcsináltuk a házi feladatunkat" – fogalmazott. Ez fontos, de a lényeg világos: három nap alatt három drága rakéta ment el három olcsó drónra. Az oroszok ezt pontosan tudják – és pontosan ezért küldik. A szondázás célja nem az, hogy átjussanak, hanem hogy kimerítsenek minket.

Băsescu: „Össze kell hívni a NATO-t a 4. cikkely alapján"

És itt lép be a történet legfontosabb politikai fejleménye. Băsescu nem elégszik meg a helyzet leírásával – cselekvést kér. Szerinte Romániának azonnal kezdeményeznie kell a NATO összehívását a szövetség 4. cikkelye alapján. Érdemes tudni, mit jelent ez pontosan. A 4. cikkely szerint a szövetségesek konzultálnak egymással, valahányszor bármelyikük úgy ítéli meg, hogy a területi épségét, politikai függetlenségét vagy biztonságát fenyegetés éri. Ez még nem az 5. cikkely, nem a kollektív katonai válasz – de ez az a formális lépés, amellyel egy tagállam kimondja: hivatalosan fenyegetve érzem magam, tárgyaljunk róla mindannyian. Lengyelország és a balti államok éltek már vele; Románia eddig nem. Băsescu emlékeztetett a 3. cikkelyre is, amely a tagállamokat a saját védelmi képességük fenntartására és fejlesztésére kötelezi. Az ő nyers megfogalmazásában:

„Tegyük, amit a 3. cikkely kér, legyünk készek megvédeni magunkat. Azzal, amink van – botokkal, F-16-osokkal, a szövetségesekkel, akik légtérrendészetet végeznek, a franciákkal, akik Cincuban vannak, az amerikaiakkal… amink csak van!"

A „botokkal" persze túlzás – de a mondat lényege pontos: a védelemnek totálisnak kell lennie, minden elérhető eszközzel, sajáttal és szövetségessel egyaránt.

A végére a szokásos hárompontos összefoglaló:

Az első: igen, ez mintázat. Nem én mondom, hanem a történész, a védelmi miniszter és a volt államfő is. Péntek, szombat, vasárnap – egy sűrűsödő, következetes, szándékos kampány, amelynek célja nem a katonai képességünk, hanem a lélektani és politikai tűrőképességünk felmérése. Moszkva azt méri, meddig bírjuk, a válasz pedig nem a hadseregen múlik – az háromszor is elvégezte a dolgát –, hanem rajtunk, a társadalmon és a vezetésen.

A második: a „minket nem érint" narratívája ezen a hétvégén jogilag is, tényszerűen is összeomlott. Amikor a védelmi miniszter azt mondja, hogy a határtól néhány száz méterre emberek halnak meg, és amikor a volt államfő a 4. cikkelyt emlegeti, akkor Románia hivatalosan is kimondta: háborús fenyegetettségben él. Aki ezek után is azt szajkózza, hogy „ez Ukrajna ügye, nekünk semmi közünk hozzá", az vagy nem figyel, vagy szándékosan hazudik – és mindkettő veszélyes.

És a harmadik: ez a hétvége megmutatta a magyar és a román szuverenista propaganda valóságát. Amíg azon füstölögnek, hogy „drága rakétát pazaroltak egy olcsó drónra", vagy hogy „miért nem a határnál lőtték le", addig a valóság az, hogy három nap alatt háromszor védtük meg a saját egünket, nulla polgári áldozattal. Miruță erre is válaszolt korábban, méghozzá tökéletesen: a számítást nem úgy kell elvégezni, hogy egy rakéta árát egy drón árához hasonlítjuk – az egyenletben emberéletek és közösségek biztonsága szerepel, azoknak pedig nincs áruk.

Egyelőre annyi biztos, hogy péntek óta minden reggel felszáll egy F-16-os, és minden reggel lelő egy drónt a Duna vagy a tenger fölött. A pilóták teszik a dolgukat. A kérdés az, hogy a politika – Bukarestben, Brüsszelben, és igen, a mi hetven napja kormány nélkül vergődő országunkban – eljutnak, eljutunk-e ahhoz, amit ezek a huszonéves pilóták már három napja tudnak: hogy ez többé nem gyakorlat.

Ez a valóság - néhány száz méterre a Dunától.

Ugar