Végre! Orosz drónt lőtt le Románia

Először fordult elő, hogy a román hadsereg lelőtt egy drónt a saját légterében. A Borcea-i bázisról felszállt F-16-os pénteken 11 óra 2 perckor semmisítette meg a célt Buzău megyében, Padina közelében, egy lakatlan mező fölött — mindössze hét perccel azután, hogy a gép elhagyta a földet. A fedélzeten egy huszonnyolc év alatti százados és hadnagy segédpilótája ült. A drón addigra nyolcvanhárom percet töltött román légtérben, és mintegy kétszáz kilométert repült a Duna-deltától az ország belsejéig — miközben az olasz NATO-vadászok már megpróbálták kilőni, de a rakétájuk célt tévesztett. A pilóták első becslése szerint Shahed, orosz nevén Geran-2 típusú eszközről van szó. Több mint harminc korábbi berepülés után ez az első találat.

Reggel 9 óra 39 perckor a védelmi minisztérium radarrendszere légi célpontot észlelt nagyjából húsz kilométerrel keletre Sulinától, a Fekete-tenger fölött. A cél ezután belépett a román légtérbe, és nyugat felé fordult.

A minisztérium két olasz Eurofighter Typhoont és két román F-16-ost riasztott — előbbieket a Mihail Kogălniceanu-i bázisról, a NATO légtérrendészeti szolgálata keretében. És itt jön az első olyan részlet, amelyről kevesebb szó esik: az olasz gépek is tüzeltek a drónra, de a rakétájuk nem találta el a célt. A sikertelen kísérlet nyomát meg is találták — egy levegő-levegő rakéta maradványaira bukkantak a Brăila megyei Tătaru térségében. A feladat így a román párosra maradt. A Borcea-i 86-os légibázisról felszállt F-16-os 11 óra 2 perckor levegő-levegő rakétával eltalálta és megsemmisítette a célt. A roncsok Padina és Pogoanele között, egy szántóföldre hullottak — nagyjából 87 kilométerre Bukaresttől, néhány tíz kilométerre Sloboziától, Urziceni-től és Buzăutól. A hatóságok RO-Alert üzenetet küldtek Buzău, Brăila és Galați megyébe, valamint Slobozia lakóinak — ez utóbbi különösen szokatlan, hiszen Ialomița megye jóval az ország belsejében fekszik, messze az ukrán határtól.

A történet emberi oldala legalább olyan fontos, mint a technikai. Gheorghiță Vlad vezérkari főnök a sajtótájékoztatón nem is titkolta a büszkeségét: elmondta, hogy a drónt kilövő pilóta százados, a műveletben őt segítő társa hadnagy — és egyikük sem idősebb huszonnyolc évesnél. „Csodálatosak" — így fogalmazott, hozzátéve, hogy szeretné, ha az egész légiflottában ilyen emberei lennének. Radu Miruță ügyvezető védelmi miniszter pedig azt a részletet emelte ki, amely a szakmai teljesítményt igazán megmutatja: a román pilóták a felszállásuktól számított hét percen belül elfogták és megsemmisítették a drónt. A miniszter szerint az elmúlt időszak beruházásai kezdenek beérni — és hozzátette azt a mondatot is, amely nyilvánvalóan a kritikusoknak szólt: Románia biztonságát nem szlogenekkel védik meg. Vlad tábornok arról is beszélt, hogy a háború kezdete óta a NATO-ban összesen négy olyan eset volt, amikor drónt lőttek le — és ebből kettőt román pilóták oldottak meg. A másik a májusi észtországi elfogás volt, szintén román pilótával. A vezérkari főnök be is jelentette: javasolni fogja a pilóta kitüntetését és hozzátette, ha ez valami miatt nem történne meg (épp kormányválság van Romániában), akkor ő maga fogja kitüntetni.

Miért most, és miért nem eddig?

Ez az a kérdés, amelyet tisztán fel kell tenni, mert az elmúlt években több mint harminc hasonló berepülés történt — és egyszer sem lőttek. A legsúlyosabb eset május 29-én történt, amikor egy orosz gyártmányú Geran-2 drón Galațiban egy lakótömbbe csapódott, tüzet okozva és két embert megsebesítve. Akkor is felszállt két F-16-os és egy IAR-330 SOCAT helikopter — de nem tüzeltek, mert a drón lakott terület fölött haladt, és a rakéta, valamint a lehulló roncsdarabok nagyobb kárt okoztak volna, mint maga az eszköz. Más esetekben a radarkapcsolat elvesztése vagy a rövid reakcióidő volt az indok. Miruță most pontosan ezt magyarázta el: nincs jogi akadálya annak, hogy békeidőben tüzeljenek a saját légterükben — elég, ha a fenyegetés megfelel bizonyos feltételeknek, vagyis ténylegesen veszélyt jelent. Hogy miért éppen most? Mert ezúttal volt idejük biztonságosan elfogni a célt, és elkerülni a további károkat. A hadsereg nem tehetetlen volt — hanem óvatos. Nyolcvanhárom percen át követték a drónt, amíg el nem érte azt a pontot, ahol egy lakatlan mező fölött, minimális kockázattal ki lehetett lőni. A miniszter azt is elmondta, hogy a pilótának a másodperc tört része állt rendelkezésére a döntéshez, és hogy a román katonák „csodákat művelnek azzal, ami a rendelkezésükre áll".

Az AUR rögtön megtalálta a fogást

És természetesen azonnal megérkezett az ellenkező irányú kritika is: az AUR azt kérdezte, miért nem a határnál lőtték le a drónt. A kérdés első hallásra logikusnak tűnik, a válasz viszont épp az imént elmondottakból következik. A Duna-delta és a Duna alsó folyása mentén sűrűn lakott települések vannak — Sulina, Tulcea, Brăila, Galați. Ha egy levegő-levegő rakétával eltalált, robbanóanyagot szállító drónt ezek fölött semmisítenek meg, a lehulló roncs és a fel nGalați májusban megmutatta, mi történik, ha egy ilyen eszköz lakóházba csapódik. Ráadásul az olasz gépek sikertelen kísérlete önmagában is cáfolja a „miért nem lőtték le hamarabb" logikáját: lőttek, csak nem találták el. Egy tizenöt-húsz méteres szárnyfesztávolságú, alacsonyan és lassan haladó drónt eltalálni levegő-levegő rakétával — amelyet eredetileg vadászgépek ellen terveztek — messze nem az a triviális feladat, aminek a kommentmezőkből látszik. Ez az a pont, ahol a katonai szakszerűség és a politikai hangoskodás elválik egymástól, mert egy szélsőjobb pártnak mindig kényelmes utólag megmondani, hol kellett volna lőni. Egy huszonnyolc éves pilótának viszont valós időben, a másodperc törtrésze alatt kell mérlegelnie, hány ember élete múlik a döntésén.

A vezérkari főnök annyit közölt, hogy a kísérő gépek pilótáinak első vizuális becslése szerint „Shahed/Geran-2 típusú fenyegetésről" volt szó. A helyszíni azonosítást megnehezíti egy körülmény: Buzău megye prefektusa szerint a becsapódáskor az eszköz gyakorlatilag porrá zúzódott, és csak apró darabokat találtak belőle. A szakértői vizsgálat így hosszabb lesz — de nem reménytelen: a májusi galați eset után a román hatóságok pontosan ezen az úton, a műszaki bizonyítékok következetes sora alapján jutottak el a bizonyossághoz, hogy orosz eredetű Geran-2 volt. Fordítsuk le, mit jelent a típusmegjelölés. A Shahed-136 iráni tervezésű, robbanóanyaggal megpakolt „kamikaze" drón; az oroszok saját gyártású változatát nevezik Geran-2-nek, és naponta százszámra vetik be Ukrajna ellen. Ukrán katonai elemzők ennél tovább mennek, és arra figyelmeztetnek, hogy a lelőtt eszköz technológiája arra utal: Moszkva szándékosan teszteli a román légteret.

Ez utóbbi felvetés nem előzmény nélküli. Az elmúlt fél évben sorra érkeztek a jelzések arról, hogy Oroszország provokációkat készít elő a NATO ellen — a lengyel védelmi miniszter néhány napja épp arról beszélt, hogy Moszkva zsákmányolt ukrán drónokat vethet be a keleti szárny ellen, hogy a támadást Ukrajnára lehessen fogni. A keleti szárny légvédelmének kipuhatolása ma önálló hadműveleti cél, nem véletlen baleset. És Vlad tábornok pontosan ebbe az irányba mutatott a sajtótájékoztató végén, amikor a lelkesedést egy kijózanító mondattal zárta: Románia biztonsági helyzete továbbra is kritikus marad. Külön kiemelte, hogy új kockázatok jelentkeznek a Fekete-tengeren az ukrán gabonaexport körül, és hogy Oroszország fokozni fogja a provokációkat. Aki olvasta a nemrég írt anyagunkat arról, hogy szerdán egyetlen hajó sem futott be Ukrajna odesszai kikötőibe, az érti, miről beszél a vezérkari főnök: a tengeri és a légi front ugyanannak a nyomásgyakorlásnak a két oldala.

Három dolgot érdemes hozzátenni

• Az első: ez valódi siker, és ezt ki kell mondani. Egy olyan országban, ahol az elmúlt hetekben egy hekker megbénította a földhivatalt, ahol hetven napja nincs teljes jogkörű kormány, és ahol egy CSM-tag ügyész „csődöt mondott országról" beszélt, most kiderült, hogy a hadsereg működik. Nem improvizált, nem pánikolt, nem lőtt bele a Duna-delta fölött egy lakott településbe — hanem nyolcvanhárom percen át követte a célt, majd akkor és ott ütött, amikor és ahol az biztonságos volt. És miután a szövetséges gépek elhibázták, két huszonéves fiatalember hét perc alatt elvégezte a feladatot. Ez a fajta fegyelmezett szakszerűség ritka portéka mifelénk. Megérdemli az elismerést — és megérdemli azt a kitüntetést is, amelyet a vezérkari főnök beígért.

• A második: a mostani eset nem kivétel, hanem egy folyamat része. A háború kezdete óta több mint harminc berepülés történt, májusban Galațiban két ember megsebesült, júniusban egy tengeri drón robbant fel Konstanca kikötőjének közelében, a napokban pedig alig húsz tengeri mérföldre a partjainktól kapott találatot egy gázszállító tanker. A front nem közeledik felénk — már itt van. Az a mondat, hogy „minket nem érint", ma már nem naivitás, hanem hazugság.

• És a harmadik, amiről a legkevesebb szó esik: ez pénzbe kerül. A vezérkari főnök nem véletlenül beszélt arról, hogy meg kell találni a szükséges forrásokat a jelenlegi emberállománnyal és felszereléssel. Egy F-16 felszállása, egy kilőtt levegő-levegő rakéta — és most már tudjuk, hogy kettő is elmehet egyetlen drónra —, a folyamatos radar- és légtérrendészeti szolgálat: ezek mind költségek egy olyan országban, ahol nincs kormány.

Amikor tehát legközelebb valaki azt mondja, hogy „Románia azért van rosszul, mert Ukrajnát segíti", érdemes lesz emlékeztetni: az a bizonyos havi két euró fejenként épp arra megy, hogy a front ne itt legyen. Ma délelőtt, Padina fölött, ennek a pénznek egy darabja robbant fel — és jól tette. A miniszter mondata pedig, hogy Románia biztonságát nem szlogenekkel védik meg, pontosan azoknak szólt, akik a szlogeneken kívül semmit nem tettek le az asztalra.

Ugar