Oroszországban testőrt kapott a propaganda

Oroszországban megerősítették az állami televíziók vezetőinek és műsorvezetőinek védelmét, többük mellé már a Roszgvargyija embereit rendelték ki. Az Agentstvo értesülései szerint a döntés hátterében az ukrán támadásoktól való félelem áll: az orosz hatalom immár nemcsak katonákat, hadiipari szereplőket és magas rangú tisztviselőket próbál védeni, hanem azokat is, akik évek óta képernyőről adagolják a háborút az orosz társadalomnak. A propaganda eddig a stúdió melegéből gyártott célpontokat másokból, most viszont ők is célpontokká váltak, aminek nem lehet eléggé örülni.

A Meduza által idézett Agentstvo szerint Viktor Zolotov, a Roszgvargyija vezetője javasolta az egyik szövetségi csatorna vezetésének, hogy gondoskodjanak személyi védelemről, egy idézett forrás szerint mostanra gyakorlatilag minden nagyobb tévés vezetőt Roszgvargyija-kíséret követ, és a műsorvezetőknek is hasonló óvintézkedéseket ajánlottak. Az egyikük állítólag már úgy érkezett egy moszkvai születésnapi buliba, hogy külön biztonsági autó kísérte, ami azért egészen szép képe a putyini elitnek: nappal atomháborús pózban ordítanak Ukrajnáról, estére pedig testőrrel mennek tortát vágni.

A történetben a legfinomabb rész mégsem az, hogy a propagandisták félnek, hanem az, hogy a védelem nekik sem csak védelem. A Roszgvargyija jelenléte folyamatos megfigyelést is jelent, és az Agentstvo egyik forrása szerint nem minden érintett örül ennek. Hát igen, a diktatúrában a testőr sosem csak testőr: őrzi az életedet, közben látja, hova mész, kivel beszélsz, mitől remegsz, mennyit iszol, mit mondasz, amikor nem ég a piros lámpa, innen kezdve pedig milliók kezdnek el drukkolni a magasan fekvő stúdiók ablakainak, de a mostani intézkedés nem csupán egy újabb abszurd hír Orosz Anyácskától, hanem politikai vallomás.

Oroszországban azok kapnak állami védelmet, akik a háború erkölcsi előkészítésében, normalizálásában és mindennapi adagolásában kulcsszerepet játszanak. Ők nem egyszerű műsorvezetők, nem semleges tévés arcok, nem véleményes emberek a médiapiacon, hanem a háborús állam hangszórói. A Kreml pontosan tudja, hogy a propaganda nem díszlet, hanem infrastruktúra. Ugyanolyan háborús eszköz, mint a vasút, az olajfinomító vagy a katonai raktár, csak nem acélból van, hanem szavakból, félelemből és napi két óra stúdióvilágításból. Igenis, ideje félniük, mi több, rettegniük, különösen, mert a debil Nyugat úgysem fogja rendesen megbüntetni őket.

Éveken át ők magyarázták a nézőknek, hogy Ukrajnát el kell törölni, Európát meg kell leckéztetni, a Nyugat rohad, a háború szükséges, a halál nemzeti kötelesség, a birodalom pedig örök, most ugyanezek az emberek biztonsági autóval járnak születésnapra, Roszgvargyija vigyáz rájuk, FSO-kíséret jár a megfelelő családtagoknak. Akkor most ki is nevezte ezt az egészet történelmi szükségszerűségnek?

Ugar