Irán ballisztikussal lőtte volna Ukrajnát, amiért nem szállíthat nyugodtan fegyvereket Oroszországnak

Irán ballisztikus rakétacsapást fontolgatott egy ukrán fekete-tengeri kikötő ellen, válaszul arra, hogy egy ukrán drón megrongálta Irán egyik teherhajóját a Kaszpi-tengeren – majd egy intenzív diplomáciai offenzíva hatására visszalépett a tervtől. Ezt a New York Times közölte iráni és nyugati tisztviselőkre hivatkozva. Érdemes tisztán látni, mi is történt itt: Ukrajna elvágott egy fegyverszállító útvonalat, amelyen Irán fegyvereket juttat Oroszországnak – vagyis a saját városait bombázó rakéták utánpótlását –, mire Teherán rakétacsapással fenyegette a bajba jutottat. A hír megmutatja, milyen közel került a világ két aktív konfliktusa ahhoz, hogy néhány nap alatt egyetlen, szélesebb háborúvá olvadjon össze.

Július 25-én Ukrajna Biztonsági Szolgálata (SBU) csapást mért a Kaszpi-tengeren tartózkodó hajókra, amelyek Kijev szerint katonai rakományt szállítottak Irán és Oroszország között. Zelenszkij szerint a művelet „nagyon jó eredményeket" hozott, és külön kiemelte az Iránhoz köthető katonai szállítmányokat vivő hajókat, valamint egy orosz hadihajót. A Kaszpi-tengeri útvonal ugyanis az egyik fő csatorna, amelyen keresztül Irán fegyvereket, drónokat és alkatrészeket juttat Oroszországnak – azokat a Shahedeket és rakétaelemeket, amelyek nap mint nap ukrán civilek életét oltják ki. Egy háborúban álló ország, amelynek a városaira éppen ezekkel a fegyverekkel lőnek, nyilván nem nézheti ölbe tett kézzel, ahogy a szállítmányok akadálytalanul gördülnek a fronton lévő ellensége felé, Kijev pedig elvágta ezt a láncot. Ez nem eszkaláció - ez az önvédelemhez való jog gyakorlása.

Irán persze másképp keretezte: Teherán megerősítette, hogy az egyik megtámadott hajó iráni lobogó alatt közlekedő kereskedelmi hajó volt, és közölte, hogy a robbanásban egy civil tengerész életét vesztette, egy másik megsebesült. Abbász Araghcsi iráni külügyminiszter a közösségi médiában azt írta, hogy a támadás „nem maradhat válasz nélkül", és az ENSZ Alapokmányának megsértéseként értékelte. A New York Times hírszerzési információkkal rendelkező tisztviselőkre hivatkozva azt írta: a megtorlás mérlegelésekor Teherán egy kis hatótávú robbanófejjel felszerelt ballisztikus rakéta kilövését fontolgatta Ukrajna egyik fekete-tengeri kikötője ellen. A tervet „szimbolikusnak" szánták volna – korlátozott károkozással, inkább erődemonstrációként, csakhogy egy „szimbolikus" rakétának is beláthatatlan következményei lehetnek. Bármely, iráni területről ukrán célpont ellen kilőtt rakéta – tekintettel Teherán és Moszkva szövetségére – egy szélesebb háború kirobbanásának kockázatával járt volna. Egy második állam, amely ukrán kikötőket lő, gyakorlatilag új frontot nyitott volna a háborúban. Az iráni számítás – a NYT forrásai szerint – az volt, hogy a megtorló csapás után a konfliktus lezárul. Ez a feltételezés önmagában is árulkodó: aki abban a hitben lő rakétát egy háborúban álló országra, hogy azzal „lezárul" a dolog, az nagyon keveset ért abból, mi zajlik.

Végül nem a fegyverek, hanem a telefonok döntöttek. Július 28-án, kedden Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter felhívta Araghcsit – a beszélgetést mindkét fél „őszintének" minősítette. Szibiha az X-en azt írta: hangsúlyozta, hogy Ukrajna célja „az indokolatlan eszkaláció elkerülése", és hogy az ukrán katonai műveletek „kizárólag hazánk védelmét szolgálják" az orosz agresszióval szemben, nem civil hajók vagy emberek ellen irányulnak. Araghcsi megerősítette a beszélgetést, és azt írta, Szibiha biztosította őt: az iráni hajó elleni csapás „nem szándékos" volt, és Kijev nem törekszik eszkalációra. Az iráni külügyminiszter jelezte, hogy Teherán sem kívánja fokozni a feszültséget – ugyanakkor ragaszkodott hozzá, hogy „állampolgáraink vagy érdekeink elleni bármilyen támadás elfogadhatatlan", és kártérítést követelt az elszenvedett veszteségekért. Van ebben egy jó adag cinizmus: az az ország követel kártérítést egy hajóért, amelyik éveken át fegyverekkel látja el az orosz háborús gépezetet, amely ukrán városokat és kikötőket rombol le nap mint nap. Araghcsi emellett Kaja Kallasszal, az EU külügyi főképviselőjével is egyeztetett a feszültség csökkentésének lehetséges módjairól.

Az eset jól mutatja, milyen kiterjedt és összefonódott az orosz–iráni háborús szövetség – és milyen messzire nyúlik az a logisztikai hálózat, amelyet Ukrajnának szét kell zúznia, ha meg akarja védeni magát. Kijev korábban is csapást mért a Kaszpi-tengeri útvonalat használó hajókra, köztük 2025-ben egy iráni drónalkatrészeket szállító hajóra. Ez nem a háború kiszélesítése Ukrajna részéről – ez a válasz arra, hogy Oroszország és Irán már rég kiszélesítette: észak-koreai katonákkal, iráni drónokkal, közös fegyvergyártással.

Az iráni belső vitát jól érzékelteti Mehdi Rahmati, a teheráni kormányhoz közel álló elemző, aki a New York Timesnak elmondta: míg egyesek megtorlásra szólítottak fel, mások mértéktartást javasoltak. „Ukrajna nem egy kis, jelentéktelen ország" – fogalmazott. „Tapasztalata van a háborúban, és élvezi Amerika és Európa logisztikai támogatását. Semmit sem nyernénk azzal, ha új frontot nyitnánk a háborúban." Vagyis Teheránt végül nem a belátás, hanem a hideg számítás fékezte meg: rájöttek, hogy Ukrajna nem az a célpont, amelyet büntetlenül lehet lőni.

Egyelőre tehát a diplomácia győzött – de a NYT hangsúlyozza: nem világos, meddig tartható kordában a feszültség. A hajó ugyan elsüllyedt, de a fegyverszállító útvonal továbbra is működik – tehát célpont is marad. A válságot elsimították, de a mögötte lévő szerkezet, amely néhány nap alatt majdnem háborúvá tágult, változatlan: amíg Irán fegyverekkel táplálja az orosz agressziót, addig Ukrajnának joga – sőt kötelessége – elvágni ezt a láncot, bárhol is nyílik rá lehetősége.

Forrás: Ukrainska Pravda