Odaadod a dízeled Trumpnak? Csak mert már kéri

Donald Trump most az európai tartályokban keresi az amerikai választási kampány üzemanyagát. A novemberi félidős választások közeledtével ugyanis egyre kellemetlenebb, hogy a benzinkutak ártáblái nem követik az elnöki sikerközleményeket. A dízel drága, a fuvarozó tankol, a gazda számol, a Fehér Ház pedig felfedezte, hogy Európának vannak vésztartalékai. Milyen szerencse, hogy a szövetségesek gondoltak a nehéz időkre.

A Reuters két, az ügyet ismerő forrása szerint Washington arra sürgeti az Európai Uniót, hogy szabadítson fel dízelt a rendkívüli helyzetekre fenntartott készleteiből, ezzel mérsékelve a világpiaci árakat. Az amerikai vezetés különösen Franciaország és Németország korábbi vállalásainak teljesítésével elégedetlen. A kérés tehát a készletek piacra bocsátásáról szól: az európai gázolajnak az árakat kellene lenyomnia, közvetve pedig enyhítenie Trump választási gondjait, szerencsére ott még nem tartunk, hogy a te autódhoz is érkezzen egy amerikai megbízott egy kannával és egy gumicsővel.

A háttérben valóban létezik közös megállapodás

A Nemzetközi Energiaügynökség tagállamai márciusban 400 millió hordónyi készlet felszabadításáról döntöttek a közel-keleti háború okozta ellátási zavarok miatt, az európai hozzájárulás jelentős részét eleve finomított kőolajtermékekből tervezték biztosítani, vagyis Washington egy korábban vállalt intézkedést kér most számon. Ettől azonban még elég sajátos látvány, amikor az iráni háborúba Izraellel együtt belevágó nagyhatalom most a szövetségeseit sürgeti a gazdasági következmények elhárításáért, mert a hadművelet amerikai, a kármentéshez azonban az európai tartalék is jó lesz. Az Egyesült Államok a saját készleteihez is hozzányúl: szeptember 29-én legfeljebb újabb 40 millió hordó kőolajat ajánlott fel kölcsön az energiacégeknek, az amerikai stratégiai tartalék közben 284 millió hordó alá csökkent, ami 1982 óta a legalacsonyabb szint. A dízel gallononkénti ára nagyjából 6,50 dollár körül jár, mintegy hetven százalékkal magasabban, mint a háború kezdetén. Ezt már nehéz úgy elmagyarázni a kútnál, hogy a vásárló végül a saját pénztárcájára haragudjon, amiért nem érti az elnök nagyságát. A történet akkor válik igazán széppé, amikor mellétesszük Trump másik ötletét: az amerikai dízelexport betiltását. Saját energiaügyi minisztere, Chris Wright szeptember 23-án arról beszélt, hogy ez nem működne, ráadásul a benzin és a repülőgép-üzemanyag árát is felhajthatná. A minisztérium ezután az export önkéntes korlátozásáról egyeztetett a finomítókkal, egyelőre tehát mérlegelt intézkedésekről beszélünk, de az elképzelés így is figyelemre méltó: Európa engedjen ki több üzemanyagot a tartalékaiból, miközben Washington azon gondolkodik, hogyan foghatná vissza a külföldre jutó amerikai mennyiséget. A szövetséges nyissa ki a csapot, az elnök pedig megnézi, mennyire zárhatja el a sajátját.

Európának ez nagyon is kézzelfogható kockázat. Az Európai Bizottság szeptember 24-i tájékoztatása szerint augusztusban az uniós dízelbehozatal mintegy fele az Egyesült Államokból érkezett, a Bizottság ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy az unióban nincs tényleges dízelhiány, az amerikai exportkorlátozás terve miatt viszont magas szintű egyeztetéseket folytatnak Washingtonnal. A diplomácia nyelvén ezt úgy fogalmazták meg, hogy a szoros partnereknek konzultálniuk kell egymással, mielőtt a közös piacokat érintő intézkedéseket hoznak. A mondatból abszolút kihallani, ahogy Brüsszelben valaki harmadszor is kitörli a levélből azt, hogy „mégis mi a fenét csináltok?”. Az európai tartalékok felszabadítása persze az európai vásárlóknak is segíthetne, ha sikerülne vele fékezni a drágulást. Itt is dízellel járnak a teherautók és a mezőgazdasági gépek, az üzemanyag ára pedig előbb-utóbb megjelenik a szállítási költségekben és a bolti számlán, csakhogy a tartalék véges, a háború pedig nem ér véget attól, hogy megnyitnak egy újabb tárolót.

Az energiaügynökség már márciusban világossá tette: a készletek átmeneti segítséget nyújtanak, a tartós rendeződéshez viszont a Hormuzi-szoroson áthaladó hajóforgalom helyreállítása szükséges. Dan Jørgensen uniós energiaügyi biztos a szeptember 29-i dublini miniszteri egyeztetésen azt mondta: Európa az idén már százmilliárd euróval többet fizetett az energiáért, miközben ezért egyetlen molekulával sem kapott több olajat vagy gázt. A miniszterek közben a korábban vállalt készletfelszabadítás még hátralévő részéről tárgyaltak. Washingtonból tehát elég rossz pillanatban érkezik az újabb sürgetés: az európai vevő még az előző tankolás számláját nézi, Trump pedig már a tartalék kanna felé nyúl.

Ugar