Oroszország már középkori csontokat is bevet a háborújában

Az orosz ortodox egyház Dmitrij Donszkoj középkori moszkvai fejedelem egyik ereklyéjét vitte a megszállt Donyeckbe, hogy „lelki erőt” adjon az Ukrajna ellen harcoló orosz katonáknak. A moszkvai patriarchátus szerint a szentként tisztelt fejedelem jobb kezének egy darabját küldték a frontra, vagyis azt a kezet, amelyet az orosz nacionalista mitológia a kulikovói csatához, a mongol Arany Horda feletti 1380-as győzelemhez köt. A Kreml háborújában így most már nemcsak drón, rakéta, propagandista és büntetőtelepről összeszedett rohamkatona dolgozik, hanem a középkori szentpolitika is.

Az ereklyét kedden vitték a megszállt Donyeck térségébe, a Szaur-Mogila második világháborús emlékhelyhez, ahol egyházi szertartást tartottak katonai vezetők, orosz tisztviselők és a megszálló adminisztráció képviselői jelenlétében. A Reuters beszámolója szerint Szergej Kirijenko, Putyin elnöki adminisztrációjának első helyettese is ott volt, keresztet vetett, megcsókolta az ereklyét, a pap pedig imát mondott. Innen az ereklyét a frontvonal mentén akarják továbbvinni az orosz egységekhez.

Dmitrij Donszkoj maradványait idén nyáron „találták meg újra” a moszkvai Kreml Arkangyal-székesegyházában végzett restaurálási munkák során. A történet természetesen azonnal megkapta a maga állami-egyházi fényét: Kirill pátriárka isteni gondviselésről beszélt, Putyin augusztusban személyesen is megjelent az ereklyéknél, a patriarchátus pedig rövid időn belül összekötötte a középkori fejedelem kultuszát a mai háborús mozgósítással. A moszkvai egyház közleményeiben nem is nagyon próbálják elrejteni a lényeget: a „szent fejedelem” példája erőt adjon az orosz katonáknak, a „történelmi Rusz” népeinek pedig győzelmet "a gyűlölet és ellenségeskedés szelleme” fölött. Ez utóbbi különösen elegáns megfogalmazás egy olyan egyháztól, amely évek óta egy népirtó háború lelki lakkozását végzi.

Az ukrán dezinformációellenes központ már korábban figyelmeztetett arra, hogy az orosz ortodox egyház a relikviákkal is a háború szakrális igazolását építi: nem egyszerű vallási gesztusról van szó, hanem arról, hogy a megszálló háborút „magasabb értelemmel”, történelmi küldetéssel és vallási kötelességgel próbálják összekenni. Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter gúnyosan úgy reagált a tervre, hogy Putyinnak talán jobb volna helyet cserélnie az ereklyékkel. Nehéz lenne vitatkozni vele.

A Dmitrij Donszkoj-kultusz különösen jól illeszkedik a Kreml háborús mitológiájába. A fejedelem az orosz nacionalista emlékezetben a külső ellenség fölött győzedelmeskedő moszkvai hatalom jelképe, a kulikovói csata pedig az orosz államiság egyik nagy mítoszpontja. A mostani háborúban ezt a történetet úgy használják, mintha Ukrajna ellen is ugyanazt a „szent honvédő háborút” vívnák, miközben a valóságban Oroszország egy szomszédos állam területét foglalta el, városokat rombolt le, civileket gyilkolt, gyerekeket hurcolt el, és most mindehhez még egy üvegládában utaztatott kézcsontot is hozzátesz.

Ez már nem is egyszerű propaganda, hanem állami-egyházi nekropolitika: a halottakat is hadrendbe állítják, ha az élők már nem lelkesednek eléggé. A moszkvai patriarchátus évek óta nem fékezi, hanem kenetteljesen kíséri Putyin háborúját, és ebben a történetben pontosan az látszik, meddig jutott az orosz „spirituális szuverenitás”: ha kell, a középkori fejedelem csontja is elindul Donyeckbe, hogy áldást adjon arra, amit normális emberi nyelven agressziónak, megszállásnak és háborús bűnök sorozatának hívunk.