Putyin most a japánokat kóstolgatja, erődemonstráció a Kuril-szigeteken

Vlagyimir Putyin csütörtökön személyesen is megjelent Iturup szigetén, a Kuril-szigetcsoport Japán által magának követelt déli részén, és ezzel nemcsak egy régi orosz–japán területi vitát kavart fel újra, hanem meglehetősen világos üzenetet küldött Tokiónak is: Moszkvának esze ágában sincs úgy viselkedni, mintha azokról a szigetekről egyáltalán tárgyalni kellene.

A látogatás Putyin első személyes útja a vitatott déli Kuril-szigetekre. Iturupot Oroszország Iturup néven, Japán pedig Etorofunak nevezi, és Tokió a négy déli szigetet – Iturupot, Kunashirt, Shikotant és a Habomai-szigeteket – az úgynevezett Északi Területek részeként saját területének tekinti. Oroszország viszont a szigeteket a Szahalin terület részeként kezeli, és az utóbbi években nemhogy enyhítette volna az ellenőrzését, hanem éppen ellenkezőleg: katonailag és gazdaságilag is egyre erősebben integrálja őket. Putyin látogatása azért is érdekes, mert az orosz elnök nem valami gyors, titokban lebonyolított ellenőrző körútra érkezett, majd azonnal visszarepült Moszkvába, mintha rossz gépre szállt volna fel. Megnézett egy halfeldolgozó üzemet, találkozott helyiekkel, és még a helyi halikrából is megkóstolt egy adagot, miközben arról beszélt, hogy az időjárás kellemes. Vagyis a Kreml nagyjából ezt az üzenetet küldte: nézzétek csak, milyen szépen működik itt az élet, milyen jó az idő, finom a halikra, és egyébként természetesen Oroszországban vagyunk.

A Kuril-szigetek története nem 2026-ban kezdődött, és nem is Putyin találta ki magának ezt a vitát, bár kétségtelenül sokat tett azért, hogy az ügy ismét a nemzetközi politika kellemetlenebb fiókjaiba kerüljön. A Szovjetunió a második világháború végén foglalta el a szigeteket, a négy déli sziget pedig azóta is orosz ellenőrzés alatt áll. Japán azonban mindmáig fenntartja területi igényét rájuk, és éppen ez a vita az egyik legfontosabb oka annak, hogy Oroszország és Japán a második világháború lezárása óta sem kötött egymással végleges békeszerződést. A szigetek stratégiai jelentősége ugyanakkor jóval nagyobb annál, mint amit a térképre nézve első pillantásra gondolnánk. A Kuril-láncolat elválasztja az Ohotszki-tengert a Csendes-óceántól, és Oroszország számára fontos katonai és tengerészeti térség. Moszkva az elmúlt években katonai jelenlétét is erősítette a térségben, miközben a szigeteken korábban telepített légvédelmi rendszerek egy részét az ukrajnai háború miatt átcsoportosították.

Putyin tehát nem egy békés, stratégiai jelentőség nélküli halászfalut látogatott meg a semmi közepén, hanem egy olyan területet, amely Oroszország számára katonailag is fontos, és éppen ezért a látogatás időzítése sem érdektelen. Az orosz elnök útja ugyanis egybeesik azzal, hogy Oroszország jelentős haditengerészeti gyakorlatokat tart a Távol-Keleten. A Csendes-óceáni Flotta manőverei mellett Észak-Korea is rakétákat tesztelget, miközben Moszkva és Phenjan kapcsolatai az utóbbi időben minden korábbinál szorosabbá váltak. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy Moszkva holnap reggel háborút akar kezdeni Japánnal, de azt igen, hogy az orosz elnöknek most fontos volt megmutatnia: Oroszország nem egyszerűen adminisztrálja a szigeteket, hanem saját területének tekinti őket, és ezt most politikai szinten is demonstrálja. Ahogy az orosz ügyekben lenni szokott, a politikai szintet követni fogja a katonai - ez csak idő kérdése.

A történetnek van egy meglehetősen kellemetlen geopolitikai iróniája. Oroszország az ukrajnai háborúban következetesen azt állítja, hogy bizonyos területek történelmi, biztonsági és jogi okokból Oroszországhoz tartoznak, illetve hogy a Nyugatnak el kellene ismernie Moszkva ellenőrzését az általa elfoglalt területek fölött. Japán pedig most pontosan azt mondja Oroszországnak, amit Ukrajna mond Oroszországnak: attól, hogy katonailag ellenőrzöl egy területet, még nem lesz automatikusan a tiéd. A Kuril-szigetek esetében természetesen más történelmi és jogi körülményekről van szó, és nem volna értelme a két konfliktust egy az egyben egymásra vetíteni, de a politikai- hibrid alapelv feltűnően ismerős.

Ugar