Trump mélyrepülésben, a republikánusok a vészkijáratot keresik

Donald Trump második elnökségének alig több mint másfél éve után egyre sötétebb felhők gyülekeznek a republikánusok feje fölött, és most már nem egyszerűen arról van szó, hogy a demokraták elégedetten dörzsölik a kezüket, mert Trump megint összeveszett valakivel. A novemberi félidős választások előtt több, egymástól független felmérés is ugyanabba az irányba mutat: Trump népszerűsége mélypontra került, a republikánusok elvesztették korábbi előnyüket, a demokraták pedig egyre több országos mérésben vezetnek.

Persze az amerikai választásoknál semmit nem szabad idő előtt eltemetni, különösen nem egy olyan politikus esetében, mint Donald Trump, aki már annyi politikai halálból támadt fel, hogy lassan külön temetkezési szolgáltatást lehetne alapítani az újraélesztésére. A republikánusok azonban most valóban kellemetlen helyzetben vannak, mert miközben Trump továbbra is rendkívül erős a saját táborában, éppen ez a tábor lehet az, amelyik nem képes elegendő új szavazót hozzáadni a republikánus koalícióhoz. A november 3-i félidős választáson mind a 435 képviselőházi helyért szavaznak, a szenátus 100 helyéből pedig 35 kerül újraosztásra. A republikánusok jelenleg mindkét házban csak szűk többséggel rendelkeznek, így nincs szükségük valamiféle demokratikus cunamira ahhoz, hogy elveszítsék a törvényhozás irányítását; elég lehet néhány százalékpontnyi országos elmozdulás és néhány rossz helyen elveszített körzet é s a felmérések szerint épp ez történik.

A G4Media által összegzett legfrissebb adatok szerint a The Economist/YouGov augusztusi mérésében Trump munkáját mindössze 34 százalék támogatja, miközben 61 százalék elégedetlen vele. A RealClearPolitics agregátora 39,2 százalékos támogatottságot és 58,6 százalékos elutasítottságot mutat, az AP-NORC júliusi mérésében pedig 33 százalék támogatja és 66 százalék utasítja el az elnök teljesítményét. A Quinnipiac 32 százalékos támogatottságot mért 58 százalékos elutasítottság mellett. A Pew Research Center július 6–12. között végzett felmérésében a regisztrált választók 43 százaléka mondta azt, hogy demokratára szavazna a kongresszusi választáson, míg republikánus jelöltet 37 százalék támogatna. Még ennél is érdekesebb, hogy a választók 42 százaléka úgy tekint a novemberi szavazatára, mint Trump elleni voksolásra, miközben mindössze 22 százalék mondta, hogy Trump melletti szavazatként gondol rá.

Trump persze nem Trump lenne, ha ebből arra következtetne, hogy esetleg valamit rosszul csinál. Ő inkább közölte, hogy a valódi számai sokkal jobbak, a közvélemény-kutatások pedig természetesen hazudnak - lásd még Hann Endrét, mint humoristát, ezek az autokraták tényleg ugyanabba a boltba járnak. Trump politikai pályafutásának egyik legstabilabb eleme éppen ez, és a jelek szerint továbbra is bízik abban, hogy ha elég hangosan mondja, hogy a felmérések hamisak, akkor egyszer csak megváltozik a közvélemény, de jegyezzük meg, hogy Hann Endre sem lett humorista.

Azonban mindez már nem pusztán Trump személyes népszerűségének kérdése, ha ugyanis egy félidős választáson a választók egy része nem azt mérlegeli, hogy melyik kongresszusi képviselőjelöltet kedveli, hanem azt, hogy szeretne-e még egy darabot Trumpból, akkor a Fehér Ház lakójának személyes népszerűsége könnyen ráéghet minden egyes republikánus jelöltre, és van még valami, ami Trump számára különösen fájdalmas: a gazdaság. Trump politikai karrierjének egyik legerősebb fegyvere mindig is az volt, hogy a gazdaságot saját politikai brandjének részévé tette. Ő az a politikus, aki szereti azt a képet sugallni, hogy amikor ő van hatalmon, az amerikai munkás jól jár, a vállalkozó pénzt keres, az ország erős, a benzinkútnál pedig senkinek nem kell eladnia fél veséjét egy tankolásért.

Csakhogy most éppen a gazdaság az, ahol elkezdett megbicsaklani a történet. A Reuters/Ipsos augusztusi felmérése szerint az amerikaiak 37–36 arányban már a demokratákat tartják jobb gazdaságpolitikai gazdának, ami azért figyelemre méltó, mert a republikánusok Trump első elnöksége alatt, Joe Biden teljes ciklusa idején, majd Trump második ciklusának elején is előnyben voltak ezen a területen. Ez az előny most gyakorlatilag eltűnt. Ugyanez a Reuters/Ipsos-mérés 42–37-es demokrata előnyt mutat a kongresszusi szavazási preferenciákban, miközben Trump támogatottsága 35 százalékra esett. A felmérés szerint az energiaárak különösen komoly politikai problémát jelentenek, a benzin ára pedig több mint 25 százalékkal emelkedett a közel-keleti háború kezdete óta. Ez azért kellemetlen Trumpnak, mert az amerikai választópolgár számára a geopolitikai stratégia általában addig nagyon érdekes, amíg nem kell közben 5, 6 vagy 7 dollárt fizetnie egy gallon benzinért. Az amerikai politika egyik legbrutálisabb szabálya ugyanis az, hogy a választó előbb-utóbb megérkezik a pénztárcájához, és ez a pénztárca nem olvassa a Truth Socialt.

Az Economist/YouGov-felmérés szerint az amerikaiak 61 százaléka aggódik amiatt, hogy Trump megfelelően képes-e kezelni egy nemzetközi válságot, az AP-NORC felmérésében pedig a megkérdezettek 64 százaléka – köztük a republikánusok 37 százaléka – úgy véli, hogy a közel-keleti háború nem érte meg az emberi és pénzügyi költségeket. Ez különösen érdekes egy olyan elnök esetében, aki politikai pályafutása során rendszeresen azt ígérte, hogy Amerika nem fog értelmetlen külföldi háborúkba keveredni, most pedig ott tartunk, hogy a háború miatt megdrágult energia, a bizonytalan nemzetközi helyzet és a konfliktus kezelésével kapcsolatos elégedetlenség egyszerre jelenik meg a közvélemény-kutatásokban. A Reuters szerint az iráni háború óta a benzin ára több mint egy dollárral emelkedett gallononként. Trump tehát megint abban a kellemetlen helyzetben találhatja magát, amikor egy külpolitikai döntésnek nagyon is belpolitikai ára van, és ezt a republikánus kongresszusi jelöltek fogják megfizetni, ha novemberben a választók úgy döntenek, hogy ideje egy kicsit megleckéztetni a Fehér Ház narancshajú lakóját.

Azért a demokraták sem készíthetik elő még a győzelmi pezsgőt, a párt népszerűsége ugyanis továbbra sem különösebben magas, és az amerikai választási rendszerben az országos népszerűségi mutatók önmagukban nem döntik el, kié lesz a kongresszusi többség. Egy képviselőházi választást nem úgy nyernek meg, hogy az ország teljes területén összeszámolják, melyik pártot szeretik többen, hanem 435 külön körzetben kell nyerni, a szenátusban pedig államonként dől el, ki jut be. A Reuters is arra figyelmeztet, hogy a körülbelül 435 képviselőházi helyből csak néhány tucat számít igazán versenyben lévő körzetnek, míg a szenátusban körülbelül nyolc államban várható érdemi küzdelem.

A republikánusok számára azonban éppen ezek a körzetek jelentik a problémát, a Trump-féle MAGA-bázis továbbra is rendkívül lojális, miközben a mérsékeltebb, bizonytalan vagy független választók körében az elnök sokkal gyengébb. A Pew adatai szerint a függetlenek és bizonytalan szavazók körében a demokraták jelentős előnyt tudnak felmutatni, és az egész kampányban egyre inkább az látszik, hogy a demokraták mobilizációja is erősebb: a felmérésben a demokraták és demokrata irányba hajló függetlenek 39 százaléka mondta, hogy sokat gondolt már a választásra, míg a republikánusoknál ez csak 22 százalék volt. Az Emerson College júliusi országos felmérése még durvább képet rajzolt: a biztos szavazók körében 53 százalék mondta, hogy demokrata kongresszusi jelöltre szavazna, míg 42 százalék republikánusra, vagyis a demokraták előnye 11 pont volt. Trump munkáját ebben a mérésben 39 százalék támogatta, 57 százalék pedig elutasította.

Ami tehát biztosan kivehető: nem egy unalmas időközi választásra készülődik Amerika.

Ugar